Dél-Korea a filmgyártás tekintetében továbbra is azon nemzetek sorát erősíti, akik még mernek újítani - vagy ha legalább másolnak, azt egyedi módon teszik.

Ázsiai barátaink mostanában leginkább a zombi zsánerre vannak rácuppanva (lásd: Mindannyian halottak vagyunk, A királyság titkai vagy a hamarosan debütáló Zombiverzum), de ezen kívül is mernek a horror műfajának olyan bugyraiban elmélyülni, melyeket az amerikai kollégák már csak szájukat húzogatva vállalnának be.

Ilyen például az érthetetlen módon hanyagolt akció-horror műfaja, ami korábban olyan klasszikusokat adott a filmtörténetnek, mint a Predator vagy a Terminátor. Az elmúlt évekből talán a 2019-es VFW-t lehetne a becsületesebb darabok közé sorolni, vagy a tavalyi Prédát, bár sokan érvelhetnek amellett, hogy az IMDb-n sem véletlenül került ki a horror a Predator franchise legújabb fejezetének műfajbesorolásából.

Honsun Kim dél-koreai író-rendező meg is látta a szubzsánerben rejlő lehetőségeket - meg azt is, hogy igazából már egy erősebb középkategóriával is ki lehet tűnni ezen a területen. A Project Wolf Hunting ugyanis a tisztes középszer prototípusa, amire maximum azért haragudhatunk, hogy nem hozott ki többet az alapkoncepcióból.

A cselekmény egy elítélteket szállító teherszállító hajón játszódik. A rend bátor őrei és nyomozói hírhedt sorozatgyilkosokat és maffiózókat szállítanak vissza a Fülöp-szigetekről Dél-Koreába a tengeren keresztül. Látszólag minden rendben van, bár gyanús jelek terén már az elején sem árválkodunk.

Az egyik legkegyetlenebb tag természetesen már jó előre megtervezte a kiszabadulását, ahogy más alvilági erők is működésbe lépnek, hogy a kiszabadulás sikeres legyen. Azonban a többségnek fogalma sincs arról, hogy a hajó gyomrában egy olyan iszonyatot tartanak mesterséges kómában, akinek erőszakossága mellett még a sorozatgyilkosok is eltörpülnek.

A Project Wolf Huntingot leginkább három filmmel lehet körbeírni: az indonéz akciófilmet, A rajtaütést vegyíti az Alkonyattól pirkadatiggal, megfejelve ezt egy Terminátor/Predator típusú antagonistával. A végeredmény korántsem lesz akkora egy maszlag, mint amilyennek a fenti leírás alapján tűnik, bár gyermeteg betegségektől így sem mentes.

Kezdjük azzal, ami talán kollektíven jellemzi az ázsiai filmeket, miszerint a rendfenntartó erők mindig túlságosan is elbizakodottak. Aztán pedig jön a meglepetések sorozata, amikor is az elnyomott, ártalmatlanított rosszfiúk hirtelenjében fellázadnak és simán felülkerekednek a rend nem túl éber őrein. A rajtaütés is szenvedett ettől: az elején a gengszterek kevés kivételtől eltekintve mindenkivel végeznek, hogy aztán az a maradék csekély túlélő megfordítsa az események sorát. A Project Wolf Hunting első 40 perce is egy hasonló hullámvasútat jár körbe, ami a kiegyensúlyozottság hívőinek szemét bizonyára csípni fogja.

A másik gyengesége maga a központi rejtély. Pontosabban ennek a misztikumnak a tálalása. Ugyanis az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy itt bizony nem tudnak majd minden szálat elvarrni, és bizony egy egészen pofátlan cliffhangerrel sötétülnek el a képkockák. Válaszokat pedig alig kapunk. Nem vagyok benne biztos, hogy a Marvelre hajazó univerzumépítés kifizetődő egy ilyen film esetén, ami inkább megmaradhatott volna olyannak, amit a trailer is ígér: egy vérgőzös, a gore-skálát kimaxoló akció-horrornak.

Ugyanis amikor éppenséggel nem a folytatásnak próbálna megágyazni a rengeteg kikacsintással és meg nem válaszolt rejtéllyel, a Project Wolf Hunting tökéletesen kielégíti a gore-ban gazdag akcióhorrorok előfeltételeit. Nincs finomkodás, csak elemi brutalitás, melyet eleinte az elítéltek részéről kapunk meg, hogy utána már mindenki részéről csak a túlélésé legyen a főszerep. A Project Wolf Hunting egy olyan elsöprő erejű antagonistával bír, amit az akció-horror berkein belül tényleg nem láttunk már évtizedek óta.

Kár, hogy ezt az erőt nem a leleményességgel próbálják meg ellensúlyozni, mint azt tette a Terminátor vagy a Predator, hanem egyfajta "kutyaharapást szőrivel" megoldásra került sor. Ez a cliffhangerrel megtámogatott végeredményt mindenképp beárnyékolja, ám az odáig vezető út mégis szórakoztató lesz a maga nemében. A kétórás játékidő a folyamatos akciónak hála gyorsan elröppen, bár a kapott válaszok hiányának tükrében mégis elnyújtottnak fog érződni.

Mint azt az elején is írtam, a Project Wolf Huntingra lehet haragudni az eltékozolt lehetőségek miatt, ám ettől még az elmúlt néhány év egyik legpörgősebb akció-horrorja kerekedett ki belőle. Ez inkább a műfaj jelenlegi állapotáról mond el sokat, de ezzel párhuzamban a műfajra kiéhezett nézők számára minden bizonnyal be fog találni ez a dél-koreai próbálkozás.