Hirdetés

Rocketman - Kritika

|

Elton John kapott egy életrajzi filmet, ami szakít a műfaj sablonjaival.

Hirdetés

Nem vagyok az állandó összehasonlítgatások és méregetések híve, de azt tudom, hogy az Eddie, a sas rendezőjének, Dexter Fletcher filmjétől sokan vártak egy olyan élményt, amit a Bohém rapszódia talán nem egészen, vagy egyáltalán nem tudott megadni. A két zenés életrajzi produkcióban azonban mindössze egy fantasztikus színészi alakítása a közös, hiszen míg a Rami Malek fémjelezte Queen-film kis túlzással egy hangulatos koncertélmény "csupán", addig a Rocketman egy olyan életrajzi drámát ad a nézőknek, ami új irányt mutathat a műfaj leendő képviselői előtt.

Hirdetés

Elton John (Taron Egerton) a 70-es és a 80-as évek között élte fénykorát, majd vált élő legendává, utolsó albumát pedig 2006-ban készítette el az angol zenész. A rock történetét nagyban meghatározó ikon életéből könnyedén lehetne egy olyan sikertörténetet forgatni, mint amit a zsáneren belül már megszokhattunk az elmúlt évtizedekben, a Rocketman is eleinte hasonló szellemiségben indítja el a cselekményét. Az édesapja által félredobott, szexualitásával hosszú éveken át belső harcot vívó Reginald Dwight egy göröngyös úton ugyan, de eljutott odáig, hogy Elton Hercules Johnként emlékezzen rá a világ. Igazi hollywoodi sikertörténet, épp ezért üdítő meglepetés, hogy Fletcher nem csak, hogy magával hozta Taron Egertont az Eddie, a sas után, de egy hasonlóan különleges hangvételű, a valóságtól elrugaszkodni is bátorkodó életrajzi drámát hozott össze Elton John életéből.

A Rocketman egy szex- és drogfüggő, emellett pedig alkohol- és dühkezelési problémákkal küzdő Elton John világába vezeti el a nézőket, ami látszatra egy csillogó, pompázatos élmény ugyan, de a kulisszák mögött egy olyan depresszív és kilátástalan emberi sorsot ismerhetünk meg, amit életrajzi műben ritkán látni. A film persze végigjárja a kötelező fázisokat, egészen a kis Reggie első zongoraleckéjétől fogva az első lemezszerződésig és komolyabb koncertig. Ismerős ez a recept, lévén ezeket a sztorikat az élet írja, a Rocketman viszont pontosan tudja, hogy mennyire unja már a közönség a már bejáratott sémát - Fletcher pedig igencsak szabadjára engedte a fantáziáját. Egy olyan életrajzi drámáról beszélünk, ami tudatosan és jól észrevehető módon színezi ki a valóságot, Fletcher pedig volt annyira merész, hogy ezt két órán keresztül is bevállalja. Az összes felemelkedés-bukás koncepcióval operáló történet ezerszer látott jeleneteit számos elvont, személyes hangvételű, álomszekvenciákhoz hasonló szegmensek dobják fel s egyben teszik emlékezetessé - mindez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Rocketmanre érdemes legyen emlékeznünk.

A kétórás játékidő talán már sztenderdnek számít manapság, Fletcher rendezése mindenesetre hajlamos leülni, főleg a cselekmény közepén. Ez azért nagy probléma, mert nem garantált, hogy a hangulatos, de már jól ismert expozíció mindenkit azonnal be fog rántani. Nem beszélve a zenés jelenetekről és betétdalokról, amik attól függően, hogy mekkora Elton John rajongó valaki, nem feltétlenül fogják azt a zenei élményt nyújtani, amit akár korábban a Bohém rapszódiában átélhettünk. Persze, a korai rockzene megkerülhetetlen dalairól beszélünk, ám azok mai füllel már közel sem annyira különlegesek, mint a Queen örökzöld slágerei - hiába utálom az ilyesfajta összevetéseket, mégsem tudok leszakadni róluk. Magát a koreográfiát és az ahhoz társuló jeleneteket sem nevezném kiemelkedőnek, erős kivétel ugyan a Troubadour koncert, amiből csak úgy sugárzott az élet és a Rocketman sajátos atmoszférája. Szerencse, hogy itt van nekünk Taron Egerton, aki önmaga óriásit emelt a film fényén - még a számomra csak erős közepesnek ható első felén is.

Nem állítom, hogy ha Egertonra nézek, akkor automatikusan Elton Johnt látom magam előtt, de a kétórás játékidő alatt rájöttem, hogy Fletcher rendezésének egy pillanatig sem volt a célja, hogy egy díjnyertes Elton-hasonmással vigye el a show-t. Egerton ehelyett minden közhelytől eltekintve, valóban szívét-lelkét beletette a szerepbe, amit nem csak piszkosul szórakoztató volt nézni, de egészen az utolsó snittig folyamatosan képes volt megugrani a maga által felállított lécet. A Rocketman koncepciója ugyan papíron is jól festhetett, a Kingsmanben megismert fiatal srác volt az, aki hozzáadta azt a pluszt, amivel az utolsó harmadra igazán megvett magának a film. Ha akarná, sem tudná letagadni, hogy mekkora odaadással és tisztelettel nyúlt Elton John karakteréhez és színpadi perszónájához Egerton. Egy jeleneten belül képes észrevétlenül váltani a csillogó rocksztár és a megtört, lelkileg teljesen elhasznált zenész között - mindezt végig egy nagyon szerethető, összetett játékkal teszi. Nem egy kimért imposztort látunk a vásznon, hanem valakit, akit éppenséggel Elton Johnnak hívnak, de valójában bárki lehetne közülünk. A film egy pillanatig sem akar hazudni a sztárok világáról, avagy hasonló intelligenciával nyúl a drogokhoz vagy alkoholhoz is; nem a probléma okozóiként, hanem annak tüneteként kezeli őket.

A Rocketman zenés filmként ugyan hozza a kötelezőt, sokat látott történetével együtt viszont garantáltan a műfaj süllyesztőjében végezte volna, ha nincs Dexter Fletcher merész víziója egy újfajta életrajzi filmről, nem beszélve Taron Egerton komplex, végig kiegyensúlyozott teljesítményéről, amit egyszerre hatalmas öröm és borzasztó fájdalom is nézni. Nem hibátlan, de egy igazán őszinte, nehezen felejthető filmélmény a Rocketman, amit a különleges drámák rajongói fognak igazán szeretni.

Rocketman

Kinek Ajánljuk
  • Azoknak, akik egy igényes életrajzi drámára kíváncsiak.
  • Akik látni akarják Taron Egerton eddigi legjobb, pazar játékát.
  • Akiket nem riaszt el a már sokszor látott, de ügyesen megfűszerezett alapkoncepció.
  • Akik nem bánják, ha egy film tudatosan kiszínezi a valóságot – előnyére.
Kinek Nem
  • Azoknak, akik egy ütős zenésfilmet várnának elsősorban.
  • Akik egy fordulatos, korábban nem látott sztorira számítanak.
  • Akik nem tudják elfogadni, hogy szerelem nem csak nő és férfi között lehet – a film ugyanis elég sokat mutat.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.