A nagy streamingháborúban egyre inkább elmennek a szolgáltatók a mennyiségi kvóta irányába (Netflix), továbbá egyre inkább megfigyelhető, hogy a mozikhoz hasonlóan egyre fontosabb a minél több IP (Disney+, HBO Max), a minél több franchise birtoklása a nézők megnyeréséhez. És miközben ezek a streamingtársaságok úgy versengenek a nézők kegyeiért, mintha kutyák marakodnának a koncon, az Apple TV sokadjára bizonyítja, hogy sznob macsek módjára inkább a prémiumtápos tálkához sasszézik és csendben, ízlésesen elfogyasztja. Magyarán: az almás társaság továbbra is elsősorban a minőségre és nem a mennyiségre igyekszik feküdni és ennek jegyében mer olyan koncepciókat, témákat is bevállalni, ami kockázattal jár. Erre talán az eddigi legkiválóbb példa a legújabb sorozatuk, a Hívások.

Ha ugyanis valaki azt mondaná egy pitch meetingen, hogy erre a formátumra kíván eladni egy hangjátékot, valószínűleg még úgy is körbe röhögik, hogy közben minden szemétre rábólintanak. Ez kifejezetten rádiós műfaj és már annak is egyre inkább letűnt válfaja, ezt azonban Fede Álvarez (Gonosz halott-remake, Vaksötét) zseniálisan dolgozta át és igazította a 21. századi néző igényeihez. Persze nem saját kútfőből, hanem a Timothée Hochet által kitalált francia szériát dolgozta át, amely koncepciójában megegyezik, ugyanakkor az első részt leszámítva teljesen más utakon jár. A 9 darab, egyenként 15-20 perces epizód 1 év misztikus eseményeit meséli el Egyesült Államok-szerte (szánt szándékkal nem megyek bele a cselekménybe), mindezt telefonbeszélgetéseken keresztül.

Az ember azt hinné, hogy ezt - akárcsak egy YouTube podcastot - be lehet lőni a háttérbe hallgatni, elvégre csak szövegelnek, de ez a legkevésbé sincs így. Egyrészt a telefonbeszélgetéseket sokszor nehéz jól kihallani, amelynek olykor fontos dramaturgiai funkciói is vannak a torzítások, a megszakadt hívások miatt, nem beszélve a különböző akcentusok, szójárások miatt. Ennek tetejébe Álvarezék ezt is ügyesen megdobták olyan, a történetekhez igazodó, a hanghullámokon alapuló minimális vizualitással, amely kellően érdekes, oda vonzza a tekintetet a képernyőhöz akkor is, ha a történet kevésbé izgalmas.

Ami ritkán fordul elő, ugyanis minden epizód pont annyi időt használ fel, amennyit az adott történet igényel, így ha elsőre kevésbé is tűnik izgalmasnak egy-egy sztori, hozzájárul a nagy egészhez. A különböző esetek pedig tényleg nagy merítésekből dolgoznak - legalábbis az átlag kisember szemszögéből - rengeteg emberi sorson keresztül és elképesztő, hogy ennyi időbe mennyi dráma, mennyi emberi történet, tudományos elmélet, morális kérdés, (sőt mi több: horror!) tud beleférni. Ezt pedig nem is akármilyen stábbal sikerült visszaadni: Aubrey Plaza, Rosario Dawson, Pedro Pascal (ő mondjuk manapság miben nincs benne?!), Clancy Brown, Aaron Taylor-Johnson, Jaden Martell, Mark Duplass, Stephen Lang...

Ugyanakkor a Hívások a tökéletes covid-projekt: miközben a filmipar sikertelenül igyekszik reflektálni a covid-helyzetre, ami azért is fullad rendre kudarcba, mert a karanténban azt kellene néznünk, ahogy emberek karanténban zoom beszélgetéseket folytatnak, drámáznak, stb. miközben a világ éppen elvágyódik ebből az egészből. Itt viszont a színészeknek egyértelműen mindössze a hangjukkal kellett megteremteniük a karaktereket és azt is mindössze pár percben, a többit pedig a néző fantáziájára bízták. Azért is nagy szó mindez, mert a filmipar egyik legnagyobb jelenlegi betegsége, hogy mindent igyekszik megmutatni, mindent igyekszik megmagyarázni (és sajnos erre igen magas a nézői igény), lásd a streamingháború egyik ékes példáját, a The Mandaloriant, de okkal mondhatnánk az előzményeket, spin-offokat a különböző filmes franchise-okhoz, akár csak ötletelés szintjén is. (May néni spin-off! Soha nem felejtünk!)

Ennél fogva igazi üde színfolt a Hívások a jelenlegi streamingkínálatban, pont a minimalitása miatt és hogy azt maximálisan kihasználja, sőt mi több, azon is túlmutat. Olyan sztorikat mesél el, amelyeket egy X-Akták a fénykorában is megirigyelt volna és a jelenlegi misztikus sorozatok négyszer-ötször ennyi játékidővel, effektekkel megspékelve is kevésbé hatásosan tudnák elmesélni. Ha pedig egy sorozatnak sikerül elérnie azt, hogy félve merd mostantól felvenni a telefont, az mindenképpen tud valamit.