A tárgyalótermi filmek többsége általában túlmutat a jogi kereteken, ezzel is felhívva a figyelmet a taglalt ügy szélesebb társadalmi aspektusaira. Elég csak, ha az utóbbi évekre gondolunk, ott volt például a Netflixen debütált A chicagói 7-ek tárgyalása Aaron Sorkin rendezésében, mely a vietnámi háború körüli tüntetések jogi következményein keresztül mutatta be két merőben ellentétes oldal narratíváját és eszközeit.
Bár az ügy teljesen más, a The Burial szintén általános, univerzális spektrumra kiterjesztett problémákra hívja fel a figyelmet, melyek nem mások, mint a rasszizmus, valamint a kisember és a nagyvállalat szembenállása.
A 75 éves Jeremiah O'Keefe (Tommy Lee Jones) szüleitől örökölt temetkezési vállalkozása nehéz anyagi helyzetbe kerül, ezért elhatározza, hogy leül a nagyvállalkozó Raymond Loewennel (Bill Camp) tárgyalni, ugyanis pénz híján kénytelen eladni vállalkozásának egy részét. A tárgyalás keretében megegyeznek a feltételekben, ám néhány hét elteltével arra lesz figyelmes O'Keefe két ügyvédjével, hogy a milliárdos nem teljesíti a megbeszélteket, hanem sejtésük szerint arra vár, hogy a vállalkozás végleg csődbe menjen, és még több pénzt kicsikarjon belőlük. Nincs más választás, jogi eszközökhöz kell folyamodni, és a fiatalabbik ügyvéd, Hal Dockins (Mamoudou Athie) javaslatára bevonja az eddig elsősorban feketék körében népszerű baleseti ügyvédet, Willie Garyt (Jamie Foxx) is a munkálatokba, aki bár eddig még nem foglalkozott szerződési perekkel, egy valamit tud: megnyerni a nagyrészt feketékből álló esküdtszéket.
Különös felállást láthatunk a The Buried igaz történetében: azzal együtt, hogy a védenc egy fehér - szemlátomást konzervatív értékeket valló - idős férfi, a film kitér a környéket nagyobb részben benépesítő afroamerikaiakra is. Először Willie Gary prizmáján keresztül, majd az ügy feltárása során fokozatosan derülnek ki az O'Keefe konfliktusánál sokkal mélyebben gyűrűző és összetettebb problémák mind gazdasági, mind társadalmi viszonylatban, melyek Loewen cégbirodalmához köthetők. A rasszizmus kérdésköre azonban nem egyedülálló feszültséget előidéző faktor a film alapkonfliktusában, hanem pusztán komponense a teljes egésznek.
A rendező Maggie Betts megtalálta a közös nevezőt a kisember és az amerikai feketék helyzetében, ugyanis a kapitalista nagyhalak nem válogatnak. Nyilván ez egy kissé didaktikus és nem új keletű mondanivaló, de a rendezés számlájára írható, hogy a történet így is visz magával. Igen, még úgyis, hogy nincs szó gyilkosságról, erőszakról, sem világméretű politikai botrányról - csupán egy szerződési perről, ami egy temetkezési vállalkozót érint. A szereplőket remekül eltalálták, Foxx és Jones karakterei között izzik a kémia, holott személyiségükben nagyban különböznek.
Valós történet lévén nem tisztem belekötni, de a film minden pozitívuma ellenére azért különös, hogy egy finoman szólva populista ügyvéd, akinek ezúttal ráadásul nem is a szakterületén kellett bizonyítania, ilyen könnyedén elbánt a sokkal komolyabb "haderőt" felsorakoztató ellenféllel. Bizonyos szempontból a szintén idén megjelent Flamin' Hotra emlékeztetheti a nézőt a The Burial, de itt azért az alakítások egy fokkal magasabb szintet hoznak. Kellően elgondolkodtat, fontos témákat feszeget, megvan a magának való humora és romantikája is, egyszóval kellemes kikapcsolódás a tárgyalótermi filmek szerelmeseinek!
A The Burial az Amazon Prime Videón megtekinthető.
