Titkon talán mind hinni akarunk az igaz szerelemben. Abban, hogy majd egyszer bemegyünk a boltba, és a sorok között összenézünk valakivel, hogy véletlenül pont olyasvalaki szolgál ki a kedvenc kávézónkban, akin a számunkra fontos filmből vett idézetes póló van… vagy épp a repülőn olyasvalaki mellé ülünk, akivel rögtön bármiről tudunk beszélgetni. Igen, legbelül még akkor is hiszünk ebben, ha egyébként nagyon racionálisak vagyunk, és ezt bizony a filmesek is jól tudják. A Vajon létezik szerelem első látásra? (Love at First Sight) című filmben hatalmas szerepe van a véletlennek, no meg persze egy kotnyeles légikisérőnek (Jameela Jamil), aki egyfajta őrangyalként vigyáz a szereplőkre.
A Netflix új produkciója - amely Jennifer E. Smith magyarul is megjelent bestsellerén alapul - tulajdonképpen ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozik (persze más minőségben), mint az idei év egyik legkedveltebb filmje, az Előző életek. Milyen szerepe van életünk alakulásában a véletlennek, és eközben milyen döntéseket hozunk mi magunk? Végül melyik lesz a fontosabb?
A film két főszereplője a New York-i repülőtéren találkozik, de ez csupán azért történhet meg, mert Hadley (Haley Lu Richardson) lekéste az előző gépet. Telefonja pedg szokás szerint mindjárt lemerül, így töltőt kér Olivertől (Ben Hardy). A két fiatal hamar beszélgetni kezd, végül több véletlennek köszönhetően a repülőn is egymás mellé kerülnek. Londonba érve pedig majdnem számot cserélnek, de megint közbeszól a lány telefonja. Vajon mennyi esélyük van megtalálni egymást egy ekkora metropoliszban?
Annál azért minden bizonnyal több, mint a romantikus filmek megkerülhetetlen trilógiájában, a Mielőtt-filmekben, amelyek történetének idején még nem létezett a közösségi média. Vanessa Caswil, a film rendezője (és persze Katie Lovejoy forgatókönyvíró) reflektál is arra, hogy ez az "eltűnt szerelmesek" koncepció ma már sokkal kevésbé komolyan vehető, mint évtizedekkel korábban, de tulajdonképpen ez is ennek a filmnek a bája: a készítők egy pillanatig sem gondolják, hogy magasművészetről van szó, de műfajában még mindig egy sikerültebb darabról van szó.
A romkomok szerkezete nagyon gyakran épül az ellentétekre. Ez az a műfaj, amelyben nem a végkifejlet a kérdése - hiszen pontosan tudjuk, hogy a szerelmesek egymás mellett kötnek ki -, a lényeg a nemek harca, ahogy a karakterek szépen rádöbbennek, hogy pont arra van szükségük, aki első ránézésre annyira ellenszenvesnek tűnik.
Ez a formula tökéletesen megfigyelhető ebben a filmben is: Ben, a racionális gondolkodású matekzseni és a szétszórt Hadley akár idegesíthetné is egymást, ám valójában épphogy kiegészítik a másikat. A lány segít a fiúnak kifejezni az érzéseit (amire nagy szüksége is van, hiszen édesanyja súlyos betegséggel küzd), utóbbi pedig rendszert visz szerelme szétszórt életébe. Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy ezen a téren elég sematikus a film. Az angolok szeretik Shakespeare-t, az amerikaiak mindenhonnan elkésnek, aki matekos, annak a kedvenc száma is egy képlettel jön ki. Ráadásul ezek a sztereotípiák tulajdonképpen a játékidő során sem lesznek árnyaltabbak, így ilyen téren csupán az menti meg a filmet, hogy Ben Hardy és Haley Lu Richardson is szépen helytáll (főként utóbbi alakítása emlékezetes).
A Netflix alkotása sok témát és mellékszálat (a szülők kapcsolata, Ben anyjának betegsége, a szerelem mibenléte) lenget be, de igazából egyikkel sincs idő foglalkozni az alig több mint 80 perces játékidő során. Van viszont jónéhány kedves és ízlésesen megvalósított pillanat, gondoljunk csak a páros első közös vacsorájára, a repülőn a felszállás pillanatára vagy úgy általában a levegőben zajló jelenetek megvalósítására (amelyek főként a fények használata miatt izgalmasak).
A romkomokat gyakran kritizálják azért, mert csak a szerelmesek egymásra találását mutatják be, pedig a kezdeti szikránál sokkal fontosabb, hogy hogyan lehet működtetni egy kapcsolatot éveken, évtizedeken keresztül. A Vajon létezik szerelem első látásra? viszont azzal a felirattal végződik, hogy ez még csak a kezdet. Annak viszont egyáltalán nem volt rossz ez a film, az az egyetlen kérdés, hogy a streamingóriás miért nem Valentin-napra időzítette a bemutatót?
