Dan Gilroy, az Éjjeli féreg író-rendezője újból összeállt a Jake Gyllenhaallal, ám Louis Bloom sötét történetének zseniéjéből szinte semmit nem sikerült átmenteni a Velvet Buzzsawra. A film alapvetéseiben pedig bőven volt potenciál, a végeredmény viszont iskolapéldája annak, amikor a kezdeti lelkesedés önmagában nem tud elvinni a hátán egy filmet.
A Velvet Buzzsaw egy egész érdekes, néhol már megfoghatatlan felütéssel indítja el a filmet, ami egy ismeretlen festő, Vetril Dease fennmaradt alkotási közé központosul. A véletlen folytán megtalált festmények pár nap leforgása alatt teljesen megbolygatta a szakma, vagy épp a különböző galériák és múzeumok világát. Nem tudom nem kiemelni, hogy a Velvet Buzzsaw főbb karakterei mintha csak az Éhezők Viadala filmek valamelyikéből ugrottak volna be a forgatásra, akik egy talán kissé összeszedetlen, de legalább annyira furcsa és ingerdús fél órával nyitották meg a filmet. Legalább féltucat figura kap aktív szerepet a cselekményben, akik ugyan hangzatos, de valójában elszomorítóan üres dialógusokkal vezetnek minket egy alternatív művészeti- és üzleti világ színfalai mögé, ami egy ideig egész jól fenntartja az illúzióját annak, hogy a Valvet Buzzsaw talán ki is futhat még valahova.
Rene Russo, Toni Collette, John Malkovich és Jake Gyllenhaal - ilyen nevekkel dolgozhatott Dan Gilroy, akik a film kissé karikatúrára hajazó jellegével és a ripacskodó karakterekkel meglepően szórakoztatóak voltak, egészen addig, amíg a Velvet Buzzsaw már nem tudta tovább leplezni, hogy egy kaotikus expozíción túl ez a film egyszerűen nem lett megírva. Műfaját tekintve a játékidő utolsó harmadáig elég nehéz lenne hova sorolni Gilroy alkotását, ám a végtelenül elcsépelt és felületes sztori, a meglepően összecsapott cselekménnyel karöltve pusztán egy közepesen rossz horrorba torkollott. Mindennek a titokzatos festő sötétnek beállított múltja és az abszolút parlagon hagyott, megelevenedő festmények misztikuma ágyazott meg, utóbbit viszont már a Roxfortban is jobban csinálták, idestova 18 éve. Egy ideig az elvont hangulatnak hála magunkra erőltethetjük az érdeklődés illúzióját, a film viszont nagyon hamar egy szándékosan önismétlő hurokban találja magát és tartja onnantól a nézőt. Az egyetlen igazán szórakoztató szegmense a bántóan fantáziátlan cselekménynek a Tótágasból idetévedt Natalia Dyer karakterének ironikus sorsa - azon tényleg lehet mosolyogni.
A Velvet Buzzsaw a szegény ember Végső Állomása. Ez pedig pontosan olyan elkeserítő és csalódást keltő, mint amilyennek hangzik. Gilroy filmje szinte pontosan ugyanazokkal az eszközökkel igyekszik megoldani a történéseket mozgató konfliktust, leszámítva azt, hogy itt egy csepp fantázia nem szorult a karakterek sorsába. Érdemes külön kitérni Gyllenhaalra is, hiszen a közönség nagyját valószínűleg a zseniális Jake-ünk fogja majd bevonzani. Ugyan látszik rajta, hogy piszkosul élvezi a nemi identitásában bizonytalan, kifinomult kritikus szerepét, és ez a lelkesedés önkéntelenül rá ragad a nézőre is, ám minderről szinte azonnal elvonja a figyelmet egy egészen pocsék "romantikus" szál, ahonnan gyakorlatilag dominóként dőlt el az egész film, és vált világossá, hogy a kezdeti fél órát leszámítva mennyire nem volt kitalálva a Velvet Buzzsaw.
Őszintén szerettem volna szeretni a Velvet Buzzsaw-t, de nem tudom palástolni, hidegzuhanyként ért a tény, hogy a szó szoros értelmében véve is egy félkész produkciót tett le az asztalra Dan Gilroy. A fantáziátlan cselekmény, az eleinte szórakoztató karakterek és az őket megszemélyesítő színészek kihasználatlansága, a nem létező misztikum kínossága és a döbbenetesen pocsék, már ezerszer látott B kategóriás horrorfilmeket idéző lezárás együttes erővel és pofátlansággal veszik semmibe a néző idejét.
Van néhány jobb pillanata a Velvet Buzzsaw-nak, egy egész hangulatos és kecsegtető felütéssel az oldalán, minden más viszont egy elszomorítóan lusta és szétszórt munka képét mutatja, amit már a megíráskor vissza kellett volna dobni.A Velvet Buzzsaw jobb helyeken még egy közepesen jól megcsinált expozíciónak is kevés lenne, ami borzasztóan kevés ettől a csapattól.