Hirdetés

Vörös veréb - Kritika

|

Poszáta után vörös verébként tündökölne Jennifer Lawrence, nekünk ebben viszont nem sok örömünk lesz.

Francis Lawrence, az Éhezők Viadala-trilógia nagyjának és a Legenda vagyok rendezője egy kémkedéssel teli thrillerrel igyekezett gyarapítani filmográfiáját, ám az inkább videoklipek rendezésében jeleskedő direktornak minden eddiginél nagyobb feladata volt. A Vörös veréb nem állít kevesebbet, mint hogy a hidegháború közel sem ér véget, a C.I.A. és az orosz titkosszolgálat között nagyban dúl a kémháború. Ilyen beszivárgók alkotják az oroszok egy hírhedt csoportját, a Vörös verebeket, akiket külsejük és meggyőzőképességük miatt választanak ki a feladatra, nem sok választást hagyva a jelölteknek. Nehéz sorsa miatt az egykori balett táncos, Dominika Egorova (Jennifer Lawrence) is az orosz erők eszközévé válik, aki a radikalizált "hazaszeretet" helyett inkább saját és szerettei életét helyezi előtérbe.

Hirdetés

A Vörös veréb koncepciója rengeteg lehetőséget tartogatott magában. A verebek technikája és ellenállhatatlan sikere a kiszemelt delikvens vágyainak feltérképezésében rejlik, majd azoknak kegyetlen kihasználásában. Egy ilyen kiképzésbe csöppen bele Dominika is, aki isteni tehetséggel van megáldva a csábítás művészetét illetően. A nézőbe legalábbis ezt sulykolja a film bő két órán keresztül, gyakorlatilag ebből mi mit sem fogunk látni. A Vörös veréb ambiciózus kémfilm akart lenni, ám a számtalan kihagyott ziccer mellett a film csak és kizárólag Jennifer Lawrence, vagyis Dominika adottságait méltatja, és a felszínes hatalomátvétel mögött egyszerűen nincs semmi. Igen, remek ötlet az ember ösztöneiben rejlő gyengeségeket kiaknázni, a Vörös veréb azonban képtelen elszakadni a film első harmadában megismert eszközöktől. Hiába a jó alap, ha a film képtelen azt érdemben kibontani, aminek eredményeképp a hidegháború nem tűnik többnek, mint néhány kém piti kis háborúja, amit a logikátlan forgatókönyv tesz csak igazán sírba.

A Vörös veréb egy nagyon egyszerű példával élve olyan, mint a kedvenc rágónk, ami az első fél órában még kifejezetten kellemes, ám ahogy telik az idő, úgy veszik el minden íze, két óra után pedig kifejezetten idegesítővé válik a jelenléte. Francis Lawrence filmjének nincsenek ordító hibái, viszont utólag fogunk igazán rádöbbenni, hogy mennyire üres produkció a Vörös veréb. Mialatt Dominika igyekszik megfelelni az orosz kormány elvárásainak, addig a Joel Edgerton által alakított C.I.A. ügynök, Nate Nash azon dolgozik, hogy lerántsa a leplet… igazából már nem is tudom, miről. A cselekmény gyakorlatilag egy, az orosz titkosszolgálatban elbújt tégla köré épül, de annyira súlytalan és bármiféle fantáziát nélkülöző a cselekmény, ami rendkívül méltatlan ehhez a műfajhoz. A szürke, önismétlő történet közepette mégis akad pár üdítően hatásos jelenet. Hiába a rengeteg klisé: az árulás, korrupció és a sakkban tartás eszközei azért csak ébren tartják a nézőt. Dominika nevetségesen felszínes kiképzését leszámítva a verebek szirénekhez hasonlítható "hadviselése" egy izgalmas gondolat, ami meglepően ritkán köszön vissza máshol. Az Oscar-díjas Jennifer Lawrence játéka ugyan meg sem közelíti az Anyám!-ban látottakat, a színésznő meggyőzően hozza az érzelmekkel teli, egyszerre mégis kegyetlenül hideg Dominikát. A film nagy fordulata ugyan nem emeli piedesztálra Lawrence filmjét, mégis egy bőven hatásosabb jelenetsorral igyekszik javítani a néző szájízén, mint az azt megelőző két órában.

Bármennyire is szeretnék objektív lenni, a Vörös veréb legszórakoztatóbb és szeretnivaló pontja egyértelműen Budapest aktív jelenléte volt. A filmet nem pusztán itthon forgatták, de a játékidő jelentés részében is a cselekmény otthonául szolgált, ami a jól felismerhető utcák, szavak és tévéműsorok mellett Anger Zsolt kisebb szerepével is megdobogtatta a szívemet. Tény, mindez nem emel a film fényén, mégis rendre büszkeséggel tölt el, amikor egy nagy hollywoodi produkció stáblistáját magyar nevek árasztják el.

Az persze beszédes, hogy a magyar jelenléten kívül a Vörös veréb másról nem igazán marad majd emlékezetes. Francis Lawrence nagyfilmes tapasztalatának hiánya és a gyengébb kémfilmek kliséire épülő forgatókönyv fantáziátlansága egy ugyan nem kirívóan rossz, de fájóan felejthető alkotást tett le az asztalra. Nem nagyon lehet mit beszélni a Vörös verébről, ami talán az egyik legszomorúbb dolog egy film esetében.

Vörös veréb

Kinek ajánljuk
  • Annak, aki rajong a kémtörténetekért.
  • Aki kedveli Lawrence kisasszony munkásságát.
  • Akinek megdobban a szíve, ha viszontláthatja hazáját a vásznon.
Kinek nem
  • Annak, aki valami újra számítana a zsáneren belül.
  • Aki egy alapos, jól megírt történetet vár.
  • Akinek nem elég, ha egy film két órán keresztül alibizik.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.