Az idei év bővelkedik a színvonalas horrorokban (meg persze a pocsékokban is), s bár olyat nem feltétlenül láttunk, amire évek múltán is hivatkozni fogunk, a műfaj rajongójaként nekem és sorstársaimnak sem lehet okunk panaszra. Ezt az állítást tovább erősíti Demián Rugna legújabb alkotása, aki Argentínából hozta el 2023 egyik legnagyobb gyomrosát, a When Evil Lurks képében.

Pedro (Ezequiel Rodríguez) és Jimi (Demián Salomón) testvérek, egy apró falucskában élnek. Találnak egy széttépett testet az erdőben és ki akarják deríteni, mi történhetett. Amikor az egyik házban rábukkannak egy torz fertőzöttre, rá kell jönniük, hogy mindenki veszélyben van. El akarják távolítani a beteget, ám ezzel tragikus események lavináját indítják el.

Rugna a 2017-es Aterrados (Terrified) című művével hívta fel magára a figyelmet, most pedig még szélesebb közönséghez juthat el friss munkája, noha nem azért mert kommerszebb irányba fordult volna, sőt. A When Evil Lurks kerüli a mellébeszélést, nincs expozíció, egyből belevágunk a dolgok közepébe.

Pedro és Jimi megtalálják a hullát, majd hamar rábukkannak a fertőzöttre. Mindez a bizarrsága ellenére szinte természetesnek hat ebben a közegben és hőseink tudják, hogy valamit tenni kell, mielőtt a kór eluralkodik az egész közösségen. Úgy tűnik, a próbálkozást elsőre siker koronázza, de a gonosz már elszabadult és nincs visszaút. A direktor bár lehet, hogy kezdetben nem vesződik részletes jellemrajzokkal vagy aprólékos felvezetéssel, úgy építi fel a cselekményt, hogy a szereplőkről minden lényeges információt megtudjunk. Ezen felül rendre változtatja a környezetet és fedi fel a kártyáit, hogy egyre mélyebbre süllyedjünk ebben a mételyben. A When Evil Lurks első fele az egyik legsodróbb lendületű, csontig hatoló rémálom, amit az elmúlt években láthattunk. Pedróékkal egyetemben hiába tudjuk, hogy baj van, tehetetlenül úszunk az árral és kapkodjuk a fejünket a meglepő és kegyetlen események sokaságát átélve. Mert Rugna bizony nem rest sokkolni a legváratlanabb pillanatokban sem.

Folyamatosan döntögeti a tabukat, zúdítja ránk a borzalmakat, mégsem érződik egy percre sem öncélú hatásvadászatnak, sokkal inkább tudatosan megkomponált pokoljárásnak. Hol a nyers erőszaktól, míg máskor a hirtelen meghökkenéstől, de mindig hat az ingereinkre és az érzelmeinkre a film. Hangulatában Bryan Bertino The Dark and the Wicked című horrorját idézi, hasonlóan komor és kíméletlen, ám egy lépéssel még tovább megy a szükséges szélsőségek irányába. Szűk egy óra elteltével hagy alább a tempó, de kell a szusszanásnyi szünet, hogy kifújjuk magunkat mielőtt újrakezdődne a komplett kálvária. Adnak némi magyarázatot a fenyegetésre, illetve elhintenek egy, a gonoszt távol tartó szabályrendszert. Ez adhatna némi okot a bizakodásra, egy esetleges kiútra, de annyira körbe lengi az összképet a kilátástalanság, hogy még a túlélés esetén is reménytelennek tűnik a küzdelem. Az utolsó harmad szintén tartogat furcsaságokat, szörnyűségeket, de talán itt éreztem egyedül, hogy némi porszem került a gépezetbe. A már említett szabályok kissé funkciótlannak érződnek és olykor teljesen nyilvánvaló esetekben sem tartják be őket. A zárás sem a legkonzisztensebb, ám egy végső gyomorba vágásnak mindenképp hatásos.

Kíváncsian várom, mikor fedezi fel magának Rugnát Hollywood, mert ennyire újító szándékú, kompromisszummentes és tökös stílusú horrorrendezőt nem találni minden bokorban. Az Aterrados után újfent bizonyítja, hogy számolni kell vele és ha így folytatja, hamar a zsáner mesterei közé fogják sorolni. A When Evil Lurks ugyanis nem ismer megalkuvást, nyomasztó és brutális utazásra invitál, ahol nem segít sem fegyver, sem hatóság, sem egy felsőbb hatalom. Az emberiség elindult a lejtőn és nincs az az ima, mi visszahúzhatná. A kór mi magunk vagyunk és csak tehetetlenül nézzük a minket körbe ölelő rothadást.