Valószínűleg sok horrorfilmrajongó ért egyet azzal a szerkesztőségben meghozott verdikttel, hogy 2024 eleje egyelőre pocsék darabokkal szolgált a zsáner szerelmesei számára. A negatív szériát a magyar mozikban is bemutatott Szeplőtlen korrigálta némileg, ám most a Shudder streamingplatform is képes volt egy kellemes meglepetéssel előrukkolni.
Egy rettenetes vihar csap le egy lakókocsiparkra. Patrick (Brendan Rock) a lakókocsijában igyekszik átvészelni az estét, miközben saját sötét gondolataival viaskodik. A cseppet sem idillikus helyzetbe ront bele egy heves kopogás az ajtón - egy csurig elázott lány (Jordan Cowan) szeretne bejutni a városba, vagy legalábbis telefonálni az ismerőseinek, ezekben kéri Patrick segítségét. A kocsi tulaja vonakodva beengedi a bőrig ázott lányt, de láthatóan sem a vendég, sem a vendéglátó nem bízik meg igazán a másikban.
A You'll Never Find Me Josiah Allen és Indianna Bell közös filmje, utóbbi a forgatókönyvért is felelt. Azzal a pofonegyszerű koncepcióval játszik el, hogy mit csinál két összezárt idegen egy szűkös helyszínen. A kamaradráma alaphelyzetbe fojtott thrillerek és horrorok kedvelői minden bizonnyal megtalálják a számításaikat ebben az alkotásban, hiszen izgalmasan mutatja be, hogy még 2024-ben is mennyire életképes ez az ötlet.
Persze az ilyen projekteknél kulcsfontosságú a színészi felhozatal. Bár Brendan Rock és Jordan Cowan sem tartoznak az A-listás színészek közé, mindketten hitelesen hozzák a maguk szerepét, és ami még jobb, a kettejük közötti feszült kémia is prímán működik. Patrickről már elsőre lerí, hogy nem egy társasági ember, és nem hiába költözött be a lakókocsijába - valószínűleg minden átlagember feszengene körülötte. Ám a semmiből érkezett névtelen vendég, hiába tartozik a gyengébbik nemhez, legalább annyira titokzatos és fenyegető, mint az őt kisegítő házigazda.
Allen és Bell ügyesen váltogatják a kettejük közötti perspektívát, hogy a néző egy percig se tudjon biztosra menni, hogy most igazából melyik karakter hazudik nagyobbat, és melyikőjük jelent nagyobb fenyegetést a másikra nézve. A párbeszédek nem döcögősek, és kellő él bújik meg bennük, ami a néző pulzusszámának megemeléséhez asszisztál.
Ami még sikeresebbnek bizonyult, az a helyszínválasztás - megspékelve a tomboló viharral - és annak maximális kihasználása. Az állandó életvitelre kialakított lakókocsik egy ember számára bőven tágasak, ám két idegen esetén hirtelen nagyon szűkössé válik a tér. Ám még ennek ellenére is bravúrosan oldották meg, hogy a lakókocsi különböző kis szobáiban, helyiségeiben a szereplőink kvázi "bújócskázzanak".
A You'll Never Find Me egy erősebb mezőnyben is megállná a helyét a jobb alkotások között, ám 2024 szegényes első negyedévéből idáig messze kiemelkedik. Újfent bizonyítja az örök érvényű "egyszerű, de nagyszerű" csapásirány létjogosultságát, amit egy hangulatos atmoszférával, kompetens színészi játékkal, és remek feszültségkeltéssel, illetve -adagolással támogat meg. Ausztrália így a tavalyi Beszélj hozzám! után idén sem hagyja a zsáner szerelmeseit magára, bizonyítva, hogy egyelőre kár lenne temetni az angolnyelvű horroripart.
