Az A24 által forgalmazott filmek az utóbbi években a horrorrajongók Mekkájává váltak. Örökség, Fehér éjszakák, Saint Maud, A zöld lovag, csak hogy a legjobbak közül emlegessünk néhányat. Bár ajánlatos óvatos elvárásokkal nekiveselkedni olyan filmeknek, amit előzetesen az év horrorjának is titulálnak a trailerekben, a Beszélj hozzám! mégis méltó lesz arra, hogy a fenti listába kerüljön idővel.

Az ausztrál youtuber ikrek, Danny és Michael Philippou első egész estés rendezése már csak azért is megérdemli a dicséretet, mert egy mostanra megfáradt tematikába tudott újdonságot csempészni. Vitathatatlan, hogy a szellemes történetek az elmúlt évtizedek során szinte az összes bejáratott alternatívát körbejárták: jó szellemek, rossz szellemek, meg nem értett szellemek és társai. Mindegyik koncepció az első szellemes filmek alapjaira építkezett, és nehezen tudott azok kereteiből kitörni.

A Beszélj hozzám! azonban végre beemeli a témát a 21. századba. Ami a whodunnit? horrorok számára tavaly a Játsszunk gyilkosost! volt (de szeretik a magyar címadók a felkiáltójelet!), az idén a Beszélj hozzám! lesz, csak rejtélyes gyilkosság(ok) helyett szerencsétlen, ám nem mindig jószándékú lelkeket kapunk a túlvilágról.

A Philippou testvérek és az A24 külön pacsit érdemel, amiért a film trailerét úgy rakták össze, hogy az felkeltse az egyszeri néző érdeklődését is, de mégse lője le a poént, hogy ez nem egy megszokott szellemmegszállós történet lesz. A cselekmény eleje is a trailer által felvázolt csapásirányt követi: megismerjük Miát (Sophie Wilde), aki már két éve gyászolja anyukáját, aki gyógyszertúladagolásban halt meg. Mia a veszteség mellett azt sem hajlandó elfogadni, hogy anyukája netán öngyilkosságot követhetett el. A gyász annyira magáévá tette őt, hogy családi otthona és apukája helyett inkább a legjobb és egyetlen barátnőjénél, Jade-nél (Alexandra Jensen) tölti mindennapjait, ahol barátnője öccsével, Riley-val (Joe Bird) és anyukájával, Sue-val (A Gyűrűk Ura Eowynja, azaz Miranda Otto) osztozkodnak a házon.

A kezdeti feszültséget a gyász mellett az is megalapozza, hogy Jade jelenleg Mia korábbi pasijával, Daniellel (Otis Dhanji) van együtt, ám párkapcsolatuk éppen csak bimbódzó formát öltött. Hogy egyről a kettőre lépjenek Daniellel, Jade elfogad egy meghívást egy házibuliba, aminek korábbi állomásairól átverésgyanús videók keringenek a neten. Jade magával rángatja Miát is a buliba, ahol kiderül, hogy ezek a tinik alkohol és drogok fogyasztása helyett egy furcsa bebalzsamozott kezet szorongatnak, amivel állítólag a szellemvilággal képesek kapcsolatba lépni. A különcként kezelt Mia kapva kap az alkalmon, hogy bevágódjon a többség szemében, úgyhogy elsőként próbálja ki aznap este a kezet, amiről gyorsan kiderül, hogy nagyon is valódi dolog.

Idáig mondhatni minden ugyanúgy halad, mint amit megszokhattunk ettől a témától. Ám a Beszélj hozzám! ekkor húz egy merészet, és halálra rémült tinik helyett szellemvilágfüggő fiatalokat kapunk, hogy 90 másodpercre teljesen elveszítsék a kontrollt, amíg az ügyeletes vendég a túlvilágról átveszi az irányítást a porhüvelyük felett. Amíg a szabályokat betartják, nincs is gond, ám amint azt áthágják, annak következményei lesznek.

A Beszélj hozzám! gyönyörűen reflektál arra a valóságunkban zajló változásra, hogy a Z generáció, illetve az utánuk érkező fiatalok már teljesen másként állnak hozzá a világ dolgaihoz. Míg régebben egy Ouija tábla kipróbálása egyszer is elég volt a részvevők számára, addig a "mai fiatalok" kifejezetten szomjazzák azt az adrenalinpumpát, amit az ilyen extrém dolgok kiválthatnak. Az egyetlen szabály, hogy minden szabály lazán kezelhető - mindaddig, amíg ennek már komoly következményei nem lesznek. Azok viszont könyörtelenül éreztetik a hatásukat, és egyben visszafordíthatatlanok.

Már csak a témájából fakadóan is adta volna magát, hogy a Beszélj hozzám! tele legyen jump scare jelenetekkel - ám eme téren is kiforgatja a megszokott medréből a történetet az ifjú rendezőpáros. Az olcsó ijesztegetés helyett inkább a feszültségépítésre helyezik a hangsúlyt, körültekintően bemutatva a kontrollvesztés mindkét oldalát: azt, amikor tényleg egy megismételhetetlen, felemelő érzést nyújt, és azt, amikor teljesen be van tojva az ember a tehetetlenségtől. Nézőként pedig tudjuk, vagy tudni véljük, hogy ennek nem lesz jó vége hosszú távon, ám a pozitív élmények láttán még mi is elbizonytalanodhatunk, hogy ez a film tényleg a szokásos végkimenetel irányába tart-e?

A Beszélj hozzám! talán kissé lassúnak érződhet az első 60 percben, ám az utolsó 30 perce olyan hullámvasútra ülteti a nézőt, ami valóban emlékezetessé teszi - főleg annak tükrében, hogy a legtöbb (horror)film pont egy pocsék lezárással asszisztál ahhoz, hogy pár hónap múltán megérdemelten törlődjön az emlékezetünkből. Az elbizonytalanodás fokozódása, a kérdőjelek megsokasodása, és a válaszok, illetve megoldások kínzó hiánya Miával együtt a nézőt is bekebelezi, ami egy katartikus fináléban csúcsosodik ki.

Természetesen lehetne kárörvendeni: kellett nekik olyan dologba kezdeni, amiről vajmi keveset tudnak! - és amiről vajmi keveset ismerünk meg a film során, ami szintén egy tudatos húzás volt az alkotók részéről. Ám többek között erről szól a fiatalság: belevágni ismeretlen dolgokba, amikből tapasztalatot szerzünk, és idővel el tudjuk dönteni, hogy az használ-e nekünk vagy sem. Sokáig a fiatalok többnyire olyan dolgokkal kísérleteztek, amik már a szüleik ifjonti éveiben is léteztek valamilyen formában, ám a 21. században úgy felgyorsultak az események, hogy ez a fajta közös élményforrás, élménymegosztás egyre nehezebben hozható tető alá, amely problémát szintén körbejár a film Mia és apja kapcsolatán keresztül. Ennek tükrében a Beszélj hozzám! a felszín alatt a generációk közötti egyre nagyobb szakadékra is reflektál, a cím pedig nemcsak a túlvilág felé intézett kérés lesz, hanem egyben kiszólás a nézőknek is - főleg azoknak, akik már nem tudnak anélkül kommunikálni embertársaikkal, hogy ne nyomogatnák közben folyamatosan a mobiljukat.

Elhamarkodott döntés lenne a 2023-as év legjobb horrorfilmjének kikiáltani a Beszélj hozzám!-ot, elvégre ez a zsáner mindig is az aktuális esztendő második felében szokta produkálni a toplistás alkotásokat. Ám az nyugodtan kijelenthető, hogy 2023 júliusáig ez volt az idei legjobb és legkülönlegesebb horrorélmény, és megkockáztatható az az állítás is, hogy sok rajongó év végi top 5-jében lesz benne.