Hirdetés

Évadkritika: Dickinson - 1. évad

|

Rendhagyó irodalomlecke.

Hirdetés

Emily Dickinson, az 1830-ban született, amerikai irodalomra óriási hatással bíró költőnőről meghökkentően kevés film született, vagy legalábbis kevés olyan van, amit számon tartunk. Az egyik mozgókép éppen 2019-ben készült Terence Davies rendezésében The Quiet Passion címmel, egy másik pedig 2018-ban lett bemutatva Wild Nights With Emily címen, Madeleine Olnek rendezői felügyelete alatt. Sajnálatos módon nálunk inkább csak a nevét ismerjük, költészete kevésbé van beleivódva a kulturális köztudatba (költészetét összefoglaló köteteket sem vehetünk le a polcról bármelyik könyvesboltban). Éppen ezért érzem fontosnak az Apple+ 2019-es sorozatát, amelyben sajátos, de tanulságos és izgalmas olvasatát láthatjuk a tragikusan fiatalon elhunyt írónő munkásságáról és életéről.

 

Hirdetés

A Dickinson egy kosztümös életrajzi sorozat, ám a szabadabb, képlékenyebb fajtából. Korban ugyan jó helyen járunk (1800-as évek), ám aki egy hagyományos biográfiát vár, amolyan mozgóképesített wikipédia-szócikk formájában, az nagyot fog csalódni. Ennek fényében pedig engem a legnagyobb, legkellemesebb meglepetésként ért ez a széria. A sorozat készítője, Alaena Smith egy olyan metódust választott Dickinson pályafutásának és magánéletének ábrázolására, amely sokkal inkább bevonzza az ifjabb közönséget, ezzel pedig nagyobb eséllyel képes megismertetni a költőnő művészetét. Ergo: ez az a sorozat, ami tökéletes kapudrogot nyújthat egyeseknek ahhoz, hogy jobban érdeklődjenek az irodalom iránt. Smith egy kvázi tinifilmes közegbe bújtatott felnövéstörténet keretein belül mozog, amit megannyi koridegen mozzanattal, dialógussal és ábrázolásmóddal told meg.

A főszereplőt alakító Hailee Steinfeld (akit még annak idején A félszeműben láthattunk Jeff Bridges partnereként, nemrégiben pedig az Űrdongóban figyelhettük őt) egy lázongó, szabad szájú tinédzserként ábrázolja Emily Dickinson-t, aki éjjelente a Halállal lovaskocsizik, szabadidejében írogat és vadabbnál vadabb ötletekkel sokkolja a közvetlen környezetét (például: menjenek el egy egyetemi előadásra férfinak öltözve - mivel akkoriban még nőket nem engedtek előadások közelébe). Steinfeld játéka és úgy alapvetően a sorozat attitűdje rengeteg humoros pillanatot kölcsönöz a sorozatnak, ahogyan a koridegen dialógusok, zenék és ábrázolásmód is egy egyedien mulattató vibe-ot ad az egész produktumnak. És akkor arról az emberméretű méhecskéről nem is beszéltünk, aki néha megjelenik Emily-nek - itt már joggal kérdőjelezhetjük meg az alkotók épelméjűségét, de éppen ez adja az egésznek a báját.

A széria bőséggel szolgál tehát helyzetkomikummal és verbális bolondozással egyaránt (Dickinson családja, de kiváltképp a Jane Krakowski által megformált édesanyja sokszor forrása ezeknek a vicces jeleneteknek, ahogyan lényegében kiparodizálja a nagybetűs háziasszonyokat, akik mindent is csinálnak), ugyanakkor ami igazán megkapó az az, hogy a sok bolondozás közepette is képes arra, hogy őszinte maradjon. Lehet itt akármennyi marhaság, popkulturális utalás, a Dickinson akkor sem feledkezik meg a fontosabb témák tiszteletben tartásáról. Túl azon, hogy egy minimális történelmi hűséget azért szolgál a széria azzal, hogy egyes dialógusok részleteit korabeli levelekből származtatják, a kor szellemiségét igyekeztek átadni egyfajta elemelt stílusban. A feminizmus taglalása természetesen adja magát, hiszen a főszereplőnek egy olyan közegben kellett mozognia, amelyben képtelenség volt érvényesülnie nőként úgy, hogy művészi vénáit is fitogtatta. A nehézség esetünkben pedig többszörösen fennáll, tekintve, hogy édesapja alapvetően elítéli lánya ezirányú ambícióit. Az írónő vívódásait az alkotók átélhetően ábrázolták, épp annyi drámaisággal és mélységgel, ami még nem súlyozza le túlságosan a művet, de kellő dimenziót ad az eredménynek.

Érdekes egyébként egymás mellé tenni Gerwig Kisasszonyok című filmjét és a jelen tárgyalt sorozatot, tekintve, hogy mindkét mű elég erőteljes hangsúlyt tesz az önkifejezésre és annak a korszakból fakadó nehézségére: habár hangvételben teljesen különböznek, abban hasonlóak, hogy mindketten képesek értőn, érzőn beszélni erről a problémáról. Mindkettő arra jut végül: az alkotói vénát csak ideig-óráig lehet elnyomni, a kreativitás előbb-utóbb kiütközik és utat tör magának. Alcott - Dickinson kortársa lévén - egyébként maga is felbukkan a sorozat egy epizódjában, mintegy paródiáját nyújtva az igazi írónőnek.

A feminizmus és a művészi kiteljesedés mellett a szerelem, azon belül is a tiltott szerelem az, ami középpontba kerül egy leszbikus románc formájában. Dickinson köztudottan biszexuális irányultságát a sorozat finoman, de egyenesen ábrázolja, a románcban jó érzékkel kiemelve a szenvedélyt és az őszinte, tiszta vonzalmat. Ennek a románcnak a dramatizálása pedig abszolút kulcsfontosságúnak bizonyul a sorozat komolyan vehetőségét és hitelességét illetően, hiszen itt (is) megbújik az a bizonyos drámai súlypont és itt rajzolódnak ki a számottevő lelki konfliktusok.

Az évad a vége felé már több ízben balanszírozik a komolyabb és könnyedebb hangvétel között: a halál árnyéka mindegyre csak rátelepszik hősnőnk elméjére. És bár egy melankolikusabb tónussal enged bennünket el, mégis, összességében egy izgalmas, szórakoztató, furcsán megkapó, abszurditásokkal teli sorozattal ismerkedhettünk meg. Amelynek hősnője amilyen szeleburdi, olyannyira szeretnivaló, és akin keresztül nem csak egy sajátos portréját kaphatjuk egy érdekes személyiségnek, de egy korszakot is bejárhatunk. Az ábrázolásmód pedig lehet bármennyire stilizált, legbelül végig igazi marad és jól rávilágít azokra a problémákra, amelyek akadályaivá válhattak egy ilyen burjánzó fantáziájú és kiváló írói vénával rendelkező fiatal lánynak.

Évadkritika: Dickinson - 1. évad

Kinek Ajánljuk
  • Akik nem ragaszkodnak foggal-körömmel a történelmi hűséghez.
  • Akik szeretik a sajátos hangvételű életrajzi műveket.
  • Akiket érdekel, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie egy költőnőnek az 1800-as években.
Kinek Nem
  • Akik nem bírják a koridegen motívumokat egy filmben/sorozatban.
  • Akik a komolyabb hozzáállást részesítik előnyben egy ilyen témát illetően.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.