Hirdetés

ŰrDongó - Kritika

|

Egy hangulatos, de legalább annyira kiszámítható filmmel tértek vissza az autobotok.

Az elmúlt években talán még a Transformers-széria legvérmesebb rajongói is belátták, hogy az autobotok és álcák gigászi csatája szinte ugyanazokat a köröket futja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellaposodó tálalással együtt is szállította a sorozat a teremrengető audiovizuális orgiát. Nos, annak érdekében, hogy felrázzák egy kicsit a franchise-t, megfogták az egészet és egészen a 80-as évekig visszahajították azt, hogy belenézhessünk ŰrDongó és az autobot ellenállás korai időszakába. Működik a dolog, de ne csodálkozzunk, ha végig olyan érzésünk lesz, mintha már láttuk volna az ŰrDongót.

Hirdetés

1987-ben vesszük fel a történések fonalát, amikor is ŰrDongó az ellenállás utolsó bevethető tagjaként, Optimus fővezér parancsára a Földön keres megfelelő helyet az autobotok titkos támaszpontjának. Nem kell sok a kiskutyaszemű gépnek, és a landolást követően szinte azonnal elveszti a hangját, nem beszélve a memória tárolóegységéről. A megtépázott sárga Volkswagen Bogárként rejtőző Dongóra később egy fiatal lány, Charlie (Hailee Steinfeld) talál rá egy roncstelepen. A sztori maradékát innentől könnyedén kitalálhatjátok, hiszen a film gyakorlatilag az E.T. és a Szuper haver egy hangulatos és jól működő, de elszomorítóan kiszámítható egyvelege.

A félreértések elkerülése végett: az ŰrDongó egy nagyon kellemes felüdülés a Michael Bay-féle látvány- és robbanásorgiák egysíkú kalandjából, főleg azért, mert Travis Knight egy kedves, jó humorú, néhol pedig szerethetően bugyuta családi filmet tett le az asztalra. Ezt mindenképp ki kell emelnem, mivel az ŰrDongó akció dózisa meg sem közelíti azt a mennyiséget, amit a korábbi Transformersek alapján sokan talán elvárnának előzetesen, a kvázi műfajváltás viszont abszolút nem áll rosszul a filmnek. A történések katalizátora egyértelműen Charlie és Dongó kapcsolata, ami ugyan jelenetről-jelenetre az évtizedek óta jól bevált sablonokat és kliséket durrogtatja, A félszeműből vagy a Végjátékból ismerős Hailee Steinfeldnek és Dongó karakterének hála nézeti magát a film. Méghozzá úgy, hogy sok esetben egy jókora mosollyal az arcunkon nézzük Charlie és Dongó háborúzástól és robbanásoktól mentes közös pillanatait, amik pontosan azt a relatíve céltalan "feel good" érzést adják meg a nézőnek, ami olyannyira hiányzott a Transformers filmekből.

A tény, hogy a rendező Travis Knight korábban a Laika filmstúdió egyedülálló alkotásain dolgozott - gondolok itt például a Coraline és a titkos ajtóra vagy a Kubo és a varázshúrokra - mint vezető animátor, valószínűleg nagyban hozzátett ahhoz, hogy ŰrDongó tényleges fizikai létezés nélkül is hiteles és szerethető főhőse legyen a filmnek. Persze, maga a cselekmény és úgy általában a karakterek motiváció elég erősen a B filmek jellegzetességeit viselik magukon, ám a még mindig nagyon fiatal Hailee Steinfeld újfent bizonyította, hogy nem csak a popzene színterén van helye, és egy kellően erős leaddel vitte a hátán az ŰrDongót. A 80-as évek hangulatával sem nagyon lőttek még félre a történelemben, Knight rendezése is profitált a manapság kifejezetten divatossá vált retro korszakból. A látványvilágra vagy magára az atmoszférára jóval kevesebb hatással volt a film időbeli elhelyezkedése, nem egyszer megtörtént, hogy néha teljesen elfeledkeztem arról, hogy ŰrDongó kalandja nem a jelenünkben zajlik. Egy jól irányzott Bon Jovi dal, vagy éppen Rick Astley tapsot érdemlően vicces megidézése, persze könnyedén visszaránthat a 80-as évek utánozhatatlan világába.

Az ŰrDongó minden téren hozza a kötelezőt, a korábbi Transformers filmekhez képest pedig egy jóval oldottabb, sallangmentesebb szórakozást kínál. A zúzás és a látványos akciójelenetek szerelmesei a minőség terén abszolút nem csalódhatnak, a Camaróvá vedlett autobot az érzelmes oldala mellett néhány kifejezetten ütős mozdulatot is rejt a tarsolyában. Olyan monumentális, néhol már-már kaotikus összecsapásokra viszont még véletlenül se számítsunk, mint amilyenek a korábbi filmeket jellemezték - ilyen téren abszolút érezhető, hogy a büdzsé a felére lett szűkítve. Az ŰrDongóban eszközölt változtatások egy kisebb, de jóval szerethetőbb filmmé transzformálták azt, ám nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire fantáziátlanra sikeredett a végeredmény.

Persze, a kreativitást továbbra sem a gépesített dínókban vagy Merlin robotsárkányaiban mérjük, de ha nagyon őszinte akarok lenni, én még az e fajta teljesen infantilis ötleteket is jobban értékelem annál, mintha egy mű egy olyan történetet mesél el, amit előtte már legalább százszor láttunk, majdhogynem képkockáról-képkockára. Travis Knight filmje pedig dekára kimérve pontosan a "tinédzser srácok, akik összebarátkoznak egy földönkívülivel" téma sablonjaival dolgozik, ami tény, még így is jóval izgalmasabb, mint a már rongyosra használt militarista alapkoncepció. Abszolút közel áll hozzám ez a műfaj, az ŰrDongó viszont nem volt elég bátor ahhoz, hogy saját identitást alakítson ki magának. A teljes kiszámíthatóság és a drámaibbra vett cselekmény súlytalansága pedig nagyban lerontotta nálam az összképet.

2018 nagy Transformers-reformációja egész jól sikerült - a karakterek emberibbek (igen, még Dongó is), a hangulat élettel teli, a humor remekül működik, a hangvétel pedig sokkal személyesebb. A látvány viszont visszafogottabb, minden értelemben, ami engem ugyan a legkevésbé sem zavar, de teljesen megértem, ha valaki emiatt csalódottan áll fel a székből. Az elmúlt évek egyik legváratlanabb és legjobb blockbustere is lehetett volna az ŰrDongó, a korábban taglalt, jól bevált koncepció katonás követése mégis ellehetetlenítette attól, hogy emlékezetes élménnyé nője ki magát. Az irány mindenesetre jó.

Űrdongó

Kinek ajánljuk
  • Annak, aki bízott abban, hogy képes lehet még megújulni a Transformers franchise.
  • Akinek fontosabb a hangulat és a karakterek, mint a látvány.
  • Aki egy könnyed, igazi családi kikapcsolódásra vágyik.
  • Aki szereti az E.T. és Szuper haver-féle sztorikat.
Kinek nem
  • Annak, aki a végtelen akciózást és látványorgiát preferálja.
  • Akit nem hatnak meg a már százszor látott klisék.
  • Aki nem vevő a 80-as évek által ihletett tálalásra.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.