Hosszú utat járt be az Xbox legsikeresebb, és legismertebb címének, a Halo adaptációja, hiszen lassan 10 éve szerették volna tető alá hozni Hollywoodban. Először 2013-ban jelentették be, hogy készül a Halo sorozat Steven Spielberg produceri vezetésével és Neill Blomkamp (District 9) rendezésében, ám ebből végül nem lett semmi. 2015-ben aztán a Showtime csatorna karolta fel a projektet a 343 Industries (a játékot fejlesztő cég) felügyeletével, csakhogy évekig nekik sem sikerült kezdeni vele semmit. Emiatt előbb távozott a projekt éléről Rupert Wyatt (A majmok bolygója: Lázadás, Elrabolt világ) időegyeztetési problémákra hivatkozva, majd mire megtalálták a helyettesét Otto Bathurst (Black Mirror- és Birmingham bandája-epizódok, Robin Hood) személyében, addigra a 2019 első felére betervezett budapesti forgatást is el kellett halasztani.

Ezután kezdődhetett csak meg a casting (Pablo Schreiber lett Master Chief, Natascha McElhone lett Dr. Catherine Halsey, Cortanát pedig az a Jen Taylor formálhatta meg, aki a hangját is adta a játékokban), így az ekkori tervek szerint pedig 2020-ban zajlottak volna a munkálatok. Ám jött a koronavírus, a forgatás pedig ismét eltolódott, egészen 2021 első felére, amelyben végül Spielberg cége, az Amblin Television is kivette a részét. A forgatás egy nagy része maradt Budapesten, az otthon azonban változott: a ViacomCBS a Showtime-ról a Paramount+ streamingszolgáltatóra helyezte át a projektet, ahol idén tavasszal végre bemutatásra is került. De jól jártunk mi ezzel?

A kicsit hosszúra nyúló bevezető után bele is csapnék rögtön a közepébe, mert megvan az oka, hogy miért nem akaródzik magáról a sorozatról írni. A Halo ugyanis tankönyvi példája a kihagyott ziccernek. Hemzseg a hibáktól, és olyan mértékben sikerült unalmassá tenniük ezt a világot, ami már valahol lenyűgöző. A széria 2552-ben veszi kezdetét, amikor az emberi faj és a fanatikus, több idegen fajt tömörítő Covenant Birodalom között már zajlik a háború, igaz, még csak peremvidék szakadár kolóniabolygóin. A Covenant ellen az egyetlen hatásos fegyver a kibernetikusan feljavított szuperkatonák, a Spartanok. Ilyen katona John-117 Master Chief is, aki csapatával, a Silver Teammel már nem egyszer fékezte meg a Covenant támadását. Az egyik ilyen támadás után bukkan fel egy rejtélyes ősi eredetű tárgy, amelyre hamarosan nem csak a két szemben álló hatalom kezd el pályázni, de egyben a kulcs is lehet Master Chief múltjának megismeréséhez.

Én játszottam az összes eddigi megjelent játékkal, és bár kellemes szórakozás volt a legtöbb, nem tartom magam hatalmas Halo-rajongónak. Akkor miért vártam mégis a sorozatot? Pontosan azért, amit kollégám - az egyébként nálam sokkal nagyobb fan - is megfogalmazott a pilot epizód kritikájában: a Halo tökéletes alapanyag egy nagyszabású, látványos és akciódús sci-fi eposzhoz. Adott egy gazdag világ a maga történelmével mind emberi, mind az idegen lények oldaláról, adott az ikonikus aláfestő zene, a hangulat, az egyedi dizájn, és egy olyan egyszerű konfliktus, aminek mentén szabadon el lehetne mesélni rengeteg történetet ebben a közegben. 

Választásuk végül arra a megoldásra esett, ami talán az első intő jel lehetett volna: hogy érheti majd meglepetés a rajongókat, mert a széria egy úgynevezett Silver Timeline-on játszódik (azaz lényegében a játékoktól teljesen eltérő világban, mondhatni alternatív univerzumban). Vagyis itt nem pont úgy történnek a dolgok, ahogyan azt már egyszer átéltük. De ez még előnyére is válhatott volna a sorozatnak. Az íróknak ugyanis így mozgástér jutott a karakterek megváltoztatásában, az idővonal sűrítésében és a megvalósításban. Az ezzel járó feladatokat azonban ritkán sikerült megugraniuk.

Az akciójelenetekből - amik a sorozat egyik védjegyei lehettek volna - sajnos kevés van a kilenc rész alatt. Van egy kisebb ütközet az elsőben, van egy az évad közepén, és egy az évadzáróban, amely azonban meg sem közelíti az előző kettőt. Még koreográfiában csak-csak (van egy két tényleg elég ügyesen kivitelezett jelenet és beállítás), de látványban és dramaturgiában semmiképp, teljesen súlytalan az egész. Az összecsapások egyébként véresebbek és erőszakosabbak, mint a játékokban, ami meglepően jól állt neki, ahogyan ügyesen szőtték bele a belső kameranézetet is, ezzel együtt pedig a semmivel nem összetéveszthető UI-t. Azonban nem lehet önfeledten élvezni ezeket a jeleneteket, mert a felemás CGI mindig kizökkenti a nézőt. Néhol egészen ronda és olcsó lett a látvány, amely olykor a mai videojátékok grafikáját sem ugorja meg. Ráadásul sem űrcsatát nem kapunk, sem a Covenant igazi fenyegetéséből nem látunk, tapasztalunk semmit. Mintha nem is tartana már évek óta a háború a két fél között. Lehet, hogy ez alkotói koncepció volt (amire az enged következtetni, hogy az évad utolsó harmadában azért látunk egy rövid jelenetet híradó formájában, amelyben megcsillan ez a fajta feszültség), de akkor elhibázott.

Az egyes történetszálak sem sikerültek acélosra. Vagy a hozzájuk írt karakterek lettek alulírtak (némelyikük pedig kifejezetten idegesítő), vagy magát a történetet nem sikerült kellőképpen megtölteni érdekes és fontos cselekménnyel. Pedig kapunk itt Master Chief eredetsztorit, megismerkedünk a Silver Team többi tagjával (Kai-125, Riz-028 és Vannak-134), bepillantást nyerünk Dr. Halsey szuperkatona-programjába, aki ha nem is gonosz, de módszerei mindenképp megkérdőjelezhetőek, ráadásul mindig mindenkivel konfliktusba kerül. Emellett láthatjuk a peremvidéken élők mindennapjait és küzdelmeit, a UNSC felső vezetésében zajló hatalmi játszmákat, és akkor még a Covenantról egy szó sem esett, akik talán a legkevesebb figyelmet kapták az évad során.

De voltak azért jó részei is a sorozatnak. Cortana például szerintem remekre sikeredett. A játékok Jen Taylorjának beválasztása a szerepre jó döntés volt, a CGI megjelenítése teljesen rendben nézett ki - sőt, nekem kifejezetten tetszett ez a fajta dizájn is -, és talán ő volt a sorozat egyetlen olyan eleme, ami tényleg emlékeztetett arra, hogy én most egy Halo sorozatot nézek. (De itt felmerül a kérdés: ha Taylort, a fegyvereket, az idegen fajok kinézetét, vagy éppen a különböző járművek dizájnját egy az egyben vissza tudták hozni, akkor miért nem éltek hasonló megoldással például a zenénél? Hiszen ez legalább annyira fontos része a Halo-világnak, mint Master Chief vagy maga Cortana. Az ikonikus tétel egy nagyon rövid szegmense ugyan felcsendül a főcím alatt, de a többi része teljesen sablon sci-fi téma, ahogyan a sorozat zenéje is teljesen felejthető.)

Emellett nekem Master Chief karakterével sem volt bajom. Legalábbis ha azt vesszük, hogy ha már egy ismertebb nevet kellett megszerezni a szerepre, akinek mutogatni fogjuk az arcát (erre még visszatérek…), akkor Pablo Schreiber korrekt választás volt a szerepre. Tisztességesen lehozta a karizmatikus, sokszor baltaarcú Spartan katonát, miközben időnként azért színészi tehetségét is meg kellett villantania. Nem mellesleg pedig működött a kémia közte és Cortana között, bár kettejük kapcsolatának még nagyon a felszínét kapargattuk csak.

És ha már arcmutogatás: elég hamar megtörténik a sisaklevétel, ami sok rajongónál azonnal tiltakozást váltott ki, de én úgy voltam vele, hogy legyen, igazából miért ne. Na de itt nem állt meg a sorozat, hanem teljesen átesett a ló túloldalára. Ettől kezdve nemhogy alig volt rajta sisak, de sokszor a páncéljától is megvált. Minden megmaradt misztikumát elvesztette ezzel, abba pedig ne is menjünk bele, hogy mennyire nincs értelme stratégiailag ennek a döntésnek (erre pedig mintha a sorozat rá is játszana, hiszen többször is "megbünteti" azokat a karaktereket, akiken épp nincs sisak, vagy páncél). Az meg egyenesen mémbe illő, ahogyan Master Chief szexjelenetet kapott. Már alapból is furcsa a döntés, hogy ezen neki át kellett esnie, de a kontextus egyszerűen abszurd volt, hogy SPOILER egy ellenséges hadifogollyal feküdt le annak cellájában, miközben Cortana figyelte őket… SPOILER Semmi szükség nem volt erre, teljesen kínos volt az egész.

Azt viszont nem tudom, hogy gondolhatták komolyan a készítők, hogy Master Chief mellé behoznak egy annyira unalmas karaktert, mint Kwan Ha. A kilenc részes évad játékidejének legalább a harmada azzal megy el, hogy az ő sehova sem tartó történetét kell figyelemmel követni. Szemmel láthatóan ugyanis az írók sem tudtak mit kezdeni vele. Az évad elején még egy csapatba kerül Master Chieffel, majd a következő részben gyakorlatilag azonnal elküldik őt egy teljesen különálló küldetésre, ami több fejezeten át tart, de semmi köze sincs az univerzumban zajló eseményekhez. Az évad vége felé emellett kapunk egy Kwan-központú filler(!) epizódot is, ami az abszolút mélypont volt. Egy az egyben kukázni lehetne utólag. És nem csak amiatt, mert rettentően rosszul van megírva, és semmi izgalom vagy érdemi történés nincs benne. Hanem mert utána szó szerint soha többé nem látunk, vagy hallunk felőle, még a finálé egyetlen képkockájában sem tűnik fel a karakter. Ennyire jelentéktelen az ő szála az írók számára is ezek szerint, emiatt pedig hatalmas luxusnak éreztem erre elpazarolni egy egész részt a fináléhoz közelítve, miközben a fő történetszál is további kibontásra szorult volna.

Nem igazán tudom senkinek ajánlani a sorozatot. Akciónak ugyanis nagyon kevés, sci-finek gyenge (a zsáneren belüli vetélytársainak többsége pedig ezerszer szórakoztatóbb), történetben meg teljesen sablonos. A sorozat kedvelői azonban megnyugodhatnak: már az első etap premierje előtt zöld utat kapott a második évad, vagyis egy ideig még biztos, hogy követni lehet Master Chief történetét. A lecke viszont adott a készítőknek: hatalmasat kell fejlődniük a folytatásban ahhoz, hogy ne legyen ebből idő előtti kasza a stúdió/csatorna részéről. Mert még egy ilyen évadot nem biztos, hogy túlél a sorozat.