Ha összességében nézzük, nincs semmi meglepő abban, hogy a blockbuster szezonban egy-egy sikervárományos stúdiófilm elhasal. Most ismét a Warner húzta a rövidebbet az Arthur királlyal, miközben A galaxis őrzői másodjára is vezetik a mezőnyt, de még a 15 év után visszatérő Goldie Hawn is tisztességesen termel az Ó, Anyám!-mal. És ha az amerikai Box Office lista első két helyét nézzük, elmondhatjuk hogy hivatalosan is visszatértek a '80-as évek, hiszen annak két sztárja, az életben egy pár Kurt Russel és Goldie Hawn benne a (fő)szereplők.
De mélázzunk el szépen először az Arthur király: A kard legendája orbitális bukásán, amellyel joggal sorakozhat fel minden idők legnagyobb blockbuster katasztrófái közé. A Warner valamiért úgy látta még 2015-ben - még egy más vezetés alatt - hogy jó ötlet eltapsolni 175 millió dollárt egy középkori fantasy-re. Valahogy elfelejtkeztek arról, hogy sem a középkori, sem pedig a brit érdekeltségű filmek nem igazán futnak odaát a tengeren túlon. Még a 13 évvel ezelőtt tévedhetetlennek tartott sztárproducer, Jerry Bruckheimer is beleszaladt ebbe a pofonba a saját Arthur királyával, de az 120 milliós költségvetésre hozott az első hétvégén 15 millió dollárt, Guy Ritchie fantasy eposza pedig 175 millióra durván ugyanennyit - 14,7 millió dollárt, hogy pontosak legyünk. Emellett még ott vannak a gyatra kritikák (Rotten: 27%, Metacritic: 41) is, így legfeljebb harmincmillióig juthat hazájában, de külföldről sem kecsegtet túl sok jóval, hiszen onnan mindössze 29 milliót kalapozott össze, és onnan is kevesebb vándorol vissza a gyártóhoz.
Ez most már ott marad.
A Warner okkal remélhette, hogy Guy Ritchie ezt is sikerre viszi, hiszen a két Sherlock Holmes mozi összesen több, mint 1 milliárdot termelt, Az U.N.C.L.E. embere viszont intő jel lehetett volna, hiszen a szerény, 75 milliós költségvetését is nullszaldósra sikerült kihozni - a 109 milliós végösszeg világszinten igen csak karcsú, pláne ha azt vesszük, hogy külföldről 64-et keresett, aminek csak a fele vándorolt vissza a Warner kasszájába - viszont akkor már javában forgott az Arthur király. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ez a film akármikor elhasalt volna, akkor is, ha az eredeti tervek szerint (az amúgy is blockbuster mumusnak elkönyvelt) Colin Farrell játssza Arthurt és Gary Oldman Merlint. Nem hiába tologatták már 2016 nyarától a filmet (hiszen még 2015-ben forgott) először idén márciusra, majd - talán minden mindegy alapon - a blockbuster szezon közepébe. A főszereplő Charlie Hunnam ázsiója ezzel továbbra sem nőtt, hiszen a Tűzgyűrűt sem lehetett éppenséggel sikernek elkönyvelni, de az majd a második rész bemutatójakor fog kiderülni, hogy jó ötlet volt azt otthagyni az Excaliburért. Jude Law hiába jegyzik ligákkal feljebb, sose volt az a kifejezett húzónév, akit 100 milliós projektek élére lehetne állítani. A sikerbe azért belekóstolhat, hiszen hamarosan fiatal Dumbledore-ként lényegesen többet varázsolhat, ráadásul még jó pár évig.
Ami Guy Ritchie-t illeti: 2008-as, a Spílerrel történő nagy visszatérése óta egyre inkáb bebizonyosodni látszik, hogy ő inkább egy szűkebb réteg körében számít kultrendezőnek és míg Quentin Tarantino-nál díjazzák, hogy hű maradt önmagához, Ritchie-nél sokan nehezményezik, hogy a stílusát blockbusterekben kamatoztatja. Ahogy jelen esetben azt is, hogy ennyire kifordította a legendát önmagából (mi azért díjaztuk), ennél fogva Arthur királlyal valószínűbb, hogy mostantól inkább a TV képernyőkön futunk össze, mert ebből 6 részes sorozat már nem lesz. Ritchie viszont a Disney égisze alatt képtelenség, hogy bukjon az élőszereplős Aladdinnal és talán jót tesz neki, ha otthagyja egy kicsit a legutóbbi filmjei felett bábáskodó, a forgatókönyvbe is besegítő Lionel Wigram producert, ugyanis sokak szerint Ritchie-nek hiába markáns a stílusa, nem a megfelelő projektekkel találják meg őt és nem megfelelően vannak azok eladva. Utóbbiban persze a Warner élén történt vezetőváltás is közrejátszhatott és az Arthur királyt ellehet könyvelni a kései Jeff Rubinov éra vezéráldozatának (jelenleg Toby Emmerich áll a stúdió élén).
Szerinted idén mennyit költsek botoxra?
Külön égő Ritchie számára, hogy egy eredetiben Snatched címet viselő vígjáték kalapálta el a mozipénztárak előtt (aki nem értené: a Blöff eredeti angol címe Snatch), noha nem sokkal. A 15 éves hiátusból visszatérő Goldie Hawnt és a hazájában elsősorban stand up komikusként ismert Amy Schumert felvonultató Ó, Anyám! 17,5 milliót tudott kamatoztatni a kinti anyák napi hétvégén. A sok látványfilm között előgyeleghet a 42 milliós vígjáték és végösszegnek kinézhet kb. 50 millió, ami a Kész katasztrófa! 110 milliós végösszegéhez képest hatalmas visszalépés, nem beszélve a szintén gyenge kritikákról (Rotten: 36%, Metacritic: 46, imdb: 2,9!!!).
"Mantis! Vigyázz!"
Ahogy az várható volt A galaxis őrzői vol 2. megőrizte elsőbbségét 63 millió dollárral (tehát kétszer annyival, mint a második és harmadik helyezett együttvéve) és a várható mértékben (57%) zuhantak a bevételei, ezzel hazájában már 246 milliót kaszált, világszinten pedig 630 milliónál jár. Nem lesz ebből 1 milliárd, de az eddig is csak vágyálomnak tűnt, pláne ebben a zsúfolt szezonban. Jövő héten kiderül, hogy mennyit ér az Alien név, és mennyit rontott a renomén az 5 évvel ezelőtti Prometheus (amely időintervallum szintén rengeteg kérdőjelet hoz magával) hiszen végre leszáll a Covenant, ami sci-fi is, horror is, ergo korhatáros, tehát papíron sok minden ellene szól, de az, hogy 10 év után (avagy 20 - attól függően, hogy hogyan viszonyulunk az Alien vs Predator filmekhez) újra xenomorfokat láthatunk a vásznakon, ráadásul azok megteremtőjének irányítása alatt talán kellő nézőcsalogató lehet ahhoz, hogy borzongjunk egy jót a mozi sötétjében a Disney két könnyed gigaprodukciója között.
