Jelenleg nagy dilemma, hogy a Netflix és egyéb internetes tartalomszolgáltatók filmjeit miként kezelje a szakma. A rajongók és a szakmabeliek között éles az ellenállás, hiszen előbbiek szerint ezek is szolgáltatnak olyan minőséget, hogy azt díjjal jutalmazzák, utóbbiak viszont ezt másképp látják és úgy fest, hogy nem mostanában fog változni a helyzet.
A Cannes-i Filmfesztivál fesztiváligazgatója, Thierry Frémaux kijelentette, hogy egyelőre nem szeretnék a Netflix filmjeit a fesztiválon látni.
Nagyon élvezték a netflixesek a vörös szőnyeget és szeretnének újabb filmekkel képviselni magukat. De azt is megértik, hogy az ő megalkuvást nem tűrő modelljük most éppen ellenkezik a mi érdekeinkkel.
Frémaux elmondása szerint már tavaly nagy kockázatot vállalt azzal, hogy versenyre engedte a Bong Joon-ho Okja és Noah Baumbach The Meyerowitz Stories filmjét (utóbbiban Adam Sandler alakít nagyot), amelyek a Netflix kötelékében készültek. A filmes szakma megosztott volt a kérdésben és a francia filmesek felháborodásuknak hangot adva tüntetésekkel fenyegettek. Elmondása szerint első alkalommal még megérte a kockázatot, már csak azért is, hogy a két filmes nehogy más fesztiválon mutassa be alkotását, továbbá reménykedett abban, hogy a Netflixet meglehet győzni arról, hogy mozikba küldjék a filmjeiket, ez azonban kudarcba fulladt, mivel a tartalomszolgáltató mindössze pár napig (!!!) lett volna hajlandó műsorra tűzni, a franciaországi törvények ezt nem tették lehetővé, most pedig egy új rendelet értelmében csak és kizárólag olyan film versenyezhet Cannes-ban, amit a mozik bemutattak.
Steven Spielberg szerint pedig a Netflix filmjei az Oscar-gálára sem valók. A háromszoros Oscar-díjas rendező az ITV-nek adott interjút a Ready Player One kapcsán és itt fejtette ki a véleményét.
Egyre kevesebb filmkészítő küzd azért, hogy támogatót keressen a filmjéhez, vagy versenyeztesse a filmjét a Sundance-en. Többen fognak hagyatkozni a streaming szolgáltatók finanszírozására, talán legfeljebb egy 1 hetes mozis bemutató ígéretével, csakhogy díj közelbe kerüljenek. Azonban ha a televíziós formátum mellett kötelezed el magad, TV-filmed van. Ha egy jó műsorról van szó, akkor nyerjen egy Emmy-t. De ne egy Oscart! Nem hiszem, hogy azokat a filmeket, amelyeket egy hétnél kevesebb ideig játszanak a mozik, Oscarra kéne küldeni.
Azért Spielberg kijelentését némileg árnyalja, hogy a Lincolnból majdnem TV-film lett, mert nem talált hozzá elég befektetőt és jelenleg a másik nagyöreg, Martin Scorsese a The Irishman című moziját éppen a Netflixnek készíti, ahol viszont már most meglódult az amúgy sem alacsony költségvetés.
A mozinak ugyanazzal a kihívással kell szembenéznie, mint az 1950-es években, amikor a televízió elvonta az embereket a mozitól, mert sokkalta kényelmesebb volt otthon maradni és komédiát nézni, mint filmeket. Hollywood pedig ezt felhasználta. Elégedettek vagyunk azzal, hogy versenyképesek vagyunk a televízióval. A televíziózás ma jobban virágzik, mint valaha. Jobb az írás, jobb a rendezés, jobbak az alakítások, jobbak a történetek. A televízió valóban rengeteg szívvel és jobb minőséggel gyarapodott, azonban ez egyértelmű veszélyt jelent a filmesek számára.
Spielberg nyilatkozatát valószínűleg sokan támadják majd, viszont tavaly már Christopher Nolan is felszólt a streaming ellen a Dunkirk kapcsán, és tegyük hozzá, hogy a Netflix filmjei (és nem sorozatai) hiába egyre filmszerűbbek, egyelőre még keresni kell közöttük az igazi remekműveket (mint például az Expedíció) és többször lőnek mellé (siker ide, vagy oda: Bright), mindemellett úgy csapnak le a Hollywood által lepasszolt filmekre, mint gyöngytyúk a takonyra, mint ahogy azt A Cloverfield Paradox esete is bizonyítja.
Frémaux szerint ők nyitottak továbbra is, hiszen 2010-ben Olivier Assayas Carlos című filmjét is beválogatták, ami eredetileg TV-filmnek készült volna. Viszont szerinte az Amazon és a Netflix azzal, hogy a még nem feltétlenül bizonyított, kiforrott rendezők hatalmas költségvetésből dolgozhassanak, hibrideket hoznak létre, amelyek se nem TV, se nem mozifilmek és elmondása szerint a mozitörténelem és az internettörténet két különböző eset.
Szerintetek Spielberg és a többiek túlontúl vaskalaposak, vagy nagyon is ésszerű, hogy egy még nem kiforrott szolgáltatásnak nem engednek teret?