Az a jó a zsarufilmekben, hogy kiszámíthatatlanok - mármint nem feltétlenül a forgatókönyvi húzások szempontjából, hanem az archetípusukból adódó visszásságokéból. Tehát: adott a rendőr, aki a törvény pontos betartóját és a bűn üldözőjét testesíti meg a köztudatban, de egy rendező fogja ezt az ideált, és lerombolja. A karakter már nem pusztán társadalmi funkció, hanem egy gyarló, hús-vér ember a maga kihívásaival, bukásával és vezeklésével. Listámban többek között az előbb felvázolt jelenségre hozok öt (számomra) kiemelkedő példát a filmvilágból. (A lista nem rangsor.)
Nem vénnek való vidék (rendező: Ethan Coen és Joel Coen, 2007)
A film, amiben elveszik az ok és az okozat. Ed Tom Bell sheriff (Tommy Lee Jones) már tapasztalt fakabátként szembesül a változó világ kihívásaival, és rá kell eszmélnie arra, hogy bizonyos ügyeknek nincs megoldása. Az emberi romlottság olyannyira elharapódzott, hogy a "rosszat jóval győzd le" - elv már nem működik. Két megoldás van: vagy elfogadod, és megpróbálsz ezen túllépni, vagy görcsösen küzdesz ellene mindhiába. A Coen-fivérek filmje remekül ábrázolja a teljes kiábrándultságig elvezető utat a sheriff karakterén keresztül, melyet a kegyetlen gyilkos, Anton Chigurh (Javier Bardem) ténykedése vált ki.
Nyomorultak (rendező: Ladj Ly, 2019)
Az érdemtelenül háttérbe szorult francia gettófilm Párizs árnyoldalát mutatja be három rendőr összefonódó sorsán keresztül, akik egy felelőtlen döntés következményeit próbálják elsimítani. Ly karakterein keresztül megismerhetjük a korrupt, romlott, ugyanakkor tekintély parancsoló oldalt és a kissé naiv, de józan hozzáállást tanúsító új fiút, és a két nézőpont ütköztetése generál feszültséget. A Nyomorultak megkérdőjelezi azt az erkölcsi nívót, amit a törvény betűje szerint egy rendőrnek be kellene tartania. Annak ellenére, hogy (vissza)élnek a pozíciójuk adta autoriter hatalommal a nyomornegyedben, ők is legalább annyira áldozatai a cselekedeteiknek és döntéseiknek, mint bármelyik fekete kisfiú, aki épp rosszkor van rossz helyen…
Ütközések (rendező: Paul Haggis, 2004)
Nem hagyományos értelembe vett rendőrfilm, sokkal inkább több szálon futó karakterdráma az Ütközések, de Ryan felügyelő (Matt Dillon) mellett mégsem szabad szó nélkül elmenni, aki élő példa, hogy egy embert nem lehet egy-egy cselekedete alapján megítélni. Tettei mégis azt bizonyítják, hogy egy hatalmával visszaélő, szexista és arrogáns zsaruról van szó, aki bármit megengedhet magának, ha a jelvény nála van. A film szereplői viszont, ahogy Ryan is, sokkal árnyaltabbak holmi lecsupaszított sztereotípiáknál, és Haggis sorsütköztetései elképesztő katartikus pillanatokban részesítik a nézőt.
A préri urai (rendező: David Mackenzie, 2016)
Mackenzie azontúl, hogy legyártotta napjaink egyik legjobb westernfilmjét egy kis kapitalizmuskritikával megspékelve, megismertetett velünk két imádni való rendőrfigurát Hamilton (Jeff Bridges) és Parker (Gil Birmingham) személyében. Kicsit a Fargo című film és sorozat jutott eszembe róluk, mert részben azok is a remekül megírt párbeszédeikről és rendőrkaraktereikről híresek, de A préri urai esetében mivel sokkal inkább ők álltak a cselekmény fókuszában, még jobban ki tudták bontani. Mondhatjuk úgy is, hogy megvolt köztük a kémia, de ez önmagában talán nem is lett volna elegendő, ha nincs az a valahol tragikus, mégis szép lezárás a történetszálukban.
Wind River - Gyilkos nyomon (rendező: Taylor Sheridan, 2017)
Taylor Sheridan mára az egyik legtehetségesebb thrilleríróvá nőtte ki magát, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Sicario - A bérgyilkos, A préri urai és debütáló rendezése, a Wind River. Fagyos krimijében egy indiánrezervátumban elkövetett kegyetlen gyilkosság felgöngyölítését követhetjük végig az FBI ügynök Jane Banner (Elizabeth Olsen) vezetésével, akinek a helybéli vadőr, Cory Lambert (Jeremy Renner) segít. A nagyvárosból kirendelt Banner szembesül a civilizáció elfeledettebb részeinek mocskával, és rá kell jönnie, hogy a nagykönyvben megírt szakmai profizmus korántsem elegendő egy ügy megoldásához. Sheridan remekül érzékelteti a helyzet érzelmi vetületét, amihez akármennyire is akarunk objektíven és csupán szakmai hozzáállással viszonyulni, valójában lehetetlen - a farkastörvények mindent felülírnak.