Az élet igazságtalan, erre valószínűleg mindenki gondolt már legalább egyszer, és nincs ez másként Hollywoodban sem. Gyakori eset, hogy egy a kritikusok által földbe tiport filmre csak úgy özönlenek a nézők, míg azok a gyöngyszemek, amiket ajánlanak, szimplán radar alatt maradnak, vagy még rosszabb, megbuknak. Márpedig olyan alkotásokból is hosszú listát lehetne összerakni, amik a bemutatásukkor leszerepeltek a pénztáraknál, ma mégis imádják őket a nézők, és egyesek a fél karjukat odaadnák érte, hogy láthassák a film népszerűtlensége miatt el nem készült folytatást.
Persze előfordulnak csodák, amikor a nosztalgia vagy más tényezők miatt évekkel-évtizedekkel később mégis csak leporolnak egy-egy elfeledett projektet, de ezeknél sincs garancia rá, hogy a végeredmény ugyanolyan jó lesz, mint álmainkban, sőt (lásd Indiana Jones és a sors tárcsája). Minél régebb óta várunk valamire, minél jobban szeretnénk látni, annál nagyobb lesz az elvárásunk is felé, amelynek képtelen megfelelni az alkotás, bármennyire is jól rakták össze. Az viszont nem fair az időközben kialakult rajongótáborral szemben, ha valami az esélyt sem kapja meg a bizonyításra.
Az alábbiakban öt olyan projektet szedtünk össze, amelyeknek már rég meg kelett volna valósulniuk, azonban különböző okokból kifolyólag valószínűleg már sosem fognak.
Pókember 4.
Sokak számára Tobey Maguire Pókembere az igazi hálószövő, Sam Raimi trilógiája (vagy legalábbis a második rész) pedig a hibái ellenére már-már kultstátusznak örvend, noha az eredeti tervek szerint a kritikailag katasztrofális, bevételek tekintetében viszont a trió legsikeresebbjének számító Pókember 3-mal nem fejezte volna be Raimi Peter Parker terelgetését. A rendező szerette volna helyrehozni a barátságos és közkedvelt hős megtépázott renoméját a negyedik felvonással, amelynek munkálatait már a harmadik premierje utáni évben, 2008-ban meg akarta kezdeni, sőt egyszerre forgatta volna a Pókember 4-et és 5-öt, és természetesen visszatért volna Tobey Maguire, valamint Kirsten Dunst is. A forgatókönyv azonban sehogy sem akart összeállni, ezért felkérték James Vanderbiltet (ő hozta össze később A csodálatos Pókember 1-2, valamint a Zodiákus szkriptjét is), amit utána David Lindsay-Abaire (Az öt legenda, Poltergeist és a Raimi-féle Óz, a hatalmas) igyekezett újraírni, és még az író-rendező Gary Ross (Az éhezők viadala, Pleasantville) is kalapált rajta. Mindeközben, 2009-ben John Malkovich elárulta egy interjú során, hogy Keselyűként csatlakozik a produkcióhoz (akit Raimi már a harmadikba bele akart tenni), Anne Hathaway-t Fekete Macska szerepére szemelték ki (a cicázás később össze is jött, csak éppen Macskanőként), Dylan Baker Dr. Curt Connorsa átalakult volna Gyíkká és Bruce Campbell is nagyobb szerepet kapott volna.
Ezek után még mindig nem sikerült elkezdeni a forgatást, hiába reménykedett a Sony egy 2011-es premierben, Raimi utálta a forgatókönyv változatait és megunta a huzavonát, majd nehéz szívvel, de otthagyta a projektet, nélküle pedig lőttek a Pókember 4-5-nek. Helyette 2012-ben megkaptuk a rebootot Andrew Garfield főszereplésével, Marc Webb rendezésében, majd miután a második résszel az a széria is gallyra ment, jött egy újabb reboot, immáron az MCU részeként, Tom Hollanddal. Ennek köszönhetően merült fel a remény, hogy Sam Raimi talán még megvalósíthatja a Pókember 4-et, ugyanis miután Tobey Maguire (Andrew Garfielddal együtt) visszatért Peter Parkerként a 2021-es Pókember: Nincs hazaútban, hatalmas üdvrivalgás fogadta a rajongóktól, Raimi pedig maga is kivette a részét az MCU-ból azzal, hogy megrendezte a 2022-es Doctor Strange az őrület multiverzumábant. Így azonnal megindultak a spekulációk egy esetleges Maguire-féle Pókember-folytatásról, akár az MCU keretében is, a közösségi médiában futótűzként terjedt a már készpénznek vett hír, azonban Raimi egy interjú során lehűtötte a kedélyeket, mondván "pillanatnyilag" nem dolgozik rajta. Bár a pillanatnyilag szó ad némi halovány reményt, azonban a rendező rámutatott: az új Pókember-filmek annyira sikeresek, hogy nem hiszi, hogy visszatérnének hozzá egy régi történet elmeséléséért.
A csodálatos Pókember 3.
Miután a Pókember 4-et nem sikerült tető alá hozni Sam Raimivel, a Sony és a Columbia Pictures a reboot mellett döntöttek, amelynek élére többek között David Finchert és Kathryn Bigelow-t is megfontolták. Végül a különböző klipeket és az 500 nap nyár című romantikus drámát jegyző Marc Webb kapta meg a lehetőséget, hogy megmutassa, mit tud hozzátenni a Pókember franchise-hoz, és élesebb fókuszt adni Peter Parker életének, Webb pedig igyekezett is frissességet vinni a szériába a tehetséges Andrew Garfieldot castingolva a címszerepre, aki ügyesen domborította ki a karakter mókás és drámai oldalát egyaránt, míg a szerelmének ezúttal nem MJ-t, hanem Gwen Stacy-t tették meg, Emma Stone szerethető alakításával. Az eredmény nem maradt el: a 2012-ben bemutatott A csodálatos Pókember 230 millió dolláros büdzséjéből 764-et termelt világszerte, ami természetesen arra ösztönözte a stúdiókat és a producereket, hogy rábólintsanak a folytatásra. Mindenki vissza is tért a második részre, azonban ugyanazokat a hibákat követték el, mint Raimi a Pókember 3-mal: A csodálatos Pókember 2. túlzsúfoltságtól és ambícióktól roskadozott, nem is generált kellő mennyiségű bevételt (egyes jelentések szerint közel 300 millió dollár is elmehetett az elkészítésére, és csak 715-öt hozott globálisan), és a megítélése is közel annyira negatív volt, mint a Pókember 3-é.
Ennek ellenére a Sony nem mondott le arról, hogy megvalósuljon A csodálatos Pókember 3, szintén Andrew Garfielddal és Marc Webb-bel, azonban kezdetét vette a premiertologatás. Először 2016-ra volt betervezve a harmadik film, majd Drew Goddard Pókember-ellenfelekre fókuszáló filmjét, a Sinister Sixet előrehozták erre az évre, így Garfield hálószövőjét 2018-ra száműzték. Időközben beütött a Sony elleni hackertámadás, A csodálatos Pókember 2-t író Roberto Orci otthagyta a projektet (mondván azt se tudják a stúdiónál, hogy mit akarnak) és a sok huzavona után a Sinister Six projektből sem lett semmi. Végül a körülmények, a rengeteg tologatás és a kreatív tanácstalanság hatására a Sony leült a Marvellel tárgyalni, és megegyeztek a karakter közös használati jogáról, amelynek hatására egy újabb reboot vette kezdetét: Tom Hollandot castingolták Pókembernek az MCU-ba, aki az Amerika Kapitány: Polgárháborúban bukkant fel először a karakter bőrébe bújva, mielőtt 2017-ben megkapta volna saját filmjét, a Pókember: Hazatérést. Némi fájdalomdíjat jelenthet a rajongók számára, hogy Holland harmadik póksztorijában, a 2021-es Nincs hazaútban megjelenik Tobey Maguire és Andrew Garfield Pókembere is segíteni, szóval még egyszer, utoljára viszontláthattuk a hálóhintázó hős két korábbi iterációját. Ennek hatására beindult a #MakeTASM3 rajongói kampány is, de egyelőre nem hatotta meg a Sony-t. A csodálatos Pókember 3-ban egyébként a tervek szerint visszatért volna Paul Giamatti Rhinója, ehelyett a Kraven, a vadászban láthatjuk az antagonista új változatát.
Az U.N.C.L.E. embere 2
Guy Ritchie több kultikus filmet is letett az eddigi pályafutása során (mint A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső vagy a Blöff), de a legstílusosabb filmjét 2015-ben mutatták be. Az 1964-től 1968-ig futott The Man from U.N.C.L.E. című kémsorozatot alapul véve megrendezte Az U.N.C.L.E. embere névre keresztelt akció-komédiát, amely az 1960-as években játszódik és egy CIA-ügynöknek, Napoleon Solónak kell együttműködnie benne a KGB egyik emberével, Illya Kuryakinnal, hogy egy közös küldetés keretében felvegyék a harcot egy titokzatos bűnszervezettel. Henry Cavill Napoleon Solóként James Bond üzemmódban tolja, Armie Hammer a megtépázott idegrendszerű és lassan feloldódó ügynökével remekül ellensúlyozta, a kettejük közötti kémia pedig szórakoztató volt, míg Alicia Vikander harmadik kerékként bájjal fűszerezte meg a koncepciót. Stílusos jelenetek, szórakoztató párbeszédek, emlékezetes akciók és Daniel Pemberton pályafutásának talán legjobb zenéi jellemzik Az U.N.C.L.E. emberét, ami sokadik megtekintéssel sem veszít az erejéből, de sajnos a nézők a mozis pályafutása alatt nem rohantak rá (csupán 110 millió dollár csilingelt a kasszáknál, miközben 75 millió volt a költségvetése), csak utólag fedezték fel az értékeit.
Bár Lionel Wigram 2017-ben elkezdett dolgozni a folytatás forgatókönyvén, és a színészek is jelezték, hogy szívesen benne lennének, a gyenge bevétel és a vegyes kritikusi értékelések miatt a Warner Bros. Pictures nem sietett zöld utat adni a második résznek (már csak azért sem, mert Cavill akkor éppen elfoglalt volt a DC-vel, a Mission: Impossible-lel, majd az Enola Holmesszal), aztán 2021-ben megpecsételődött a projekt sorsa, amikor Armie Hammert bántalmazással és szexuális erőszakkal vádoltak meg, valamint a nyilvánosságra hozott üzenetek alapján kannibalista hajlamok miatt megbélyegzésre került. Bár a színészt végül egyik ügyben sem ítélték el, minden projektből kirakták, és azóta sem tért vissza Hollywoodba, és ha volt is némi hajlandóság a mostanság kész filmeket is kukázó Warner Bros. Discoveryben arra, hogy rábólintson Az U.N.C.L.E. embere 2-re, Hammer nem kívánatos személlyé válása miatt minden bizonnyal arról is letettek, hiszen az első rész befejezését tekintve Illya Kuryakin nélkül aligha lehetne folytatás.
Dredd 2
A John Wagner és Carlos Ezquerra által megalkotott Dredd bíró 1977. március 5-én bukkant fel először a hetente megjelenő, 2000 AD című brit antológia második számában, majd később saját szériában tartathatta be a törvényt. Mega-City One leghíresebb bírája 1995-ben, Sylvester Stallone főszereplésével kapta meg az első élőszereplős feldolgozását, amelyet sokan bíráltak amiatt, hogy nem hű az alapanyaghoz, ugyanakkor ennek is megvannak a maga rajongói. Maga Stallone sem volt elégedett vele: egy későbbi interjúban elmondta, hogy bár ez volt az addigi legnagyobb volumenű filmje minden tekintetben, és tanulságos dolgokat mondtak el a filmmel, ám nem volt elég tökös és a rajongóknak sem tetszett, hogy Dreddet sisak nélkül látták, hiszen sosem veszi le a képregényekben. A folytatás hivatalosan sosem került szóba, amiben az is közrejátszhatott, hogy a 90 millió dollárból készült adaptáció csak 113 milliót kapart össze globálisan. Ehelyett 2012-ben megérkezett a reboot.
Alex Garland (Ex Machina, Expedíció, Polgárháború) már 2006-ban elkezdett dolgozni a szkripten, de 2008-ig nem jelentették be hivatalosan a projektet. Forgatókönyve alapján Pete Travis (Nyolc tanú, Végjáték) rendezte meg a filmet (bár állítólag Garland volt az igazi direktor), amely az 1995-ös változattal ellentétben sokkal kisebb mértékű volt, és egy metropolis utcái helyett egy 200 emeletes nyomornegyedre, a Peach Trees névre keresztelt toronyházba helyezte a cselekményt, amelyet a drogbáró Madeline "Ma-Ma" Madrigal ural. A címszerepre A Gyűrűk Ura-trilógiával, a Star Trekkel és A Bourne-csapdával már bizonyító Karl Urbant sikerült megnyerni, aki Stallonéhoz képest kevésbé volt maszkulin, viszont a bírák stílusát tökéletesen átvette, és egy szívós, karizmatikus és kemény karaktert faragott Dreddből, akivel szemben a 300-zal és a Terminátor: Sarah Connor krónikáival nevet szerző Lena Headey gonoszkodhatott élvezettel. A The Raidre hasonlító sztori, a speciális drog miatt a lassítást remekül használó, vérgőzös zúzda volt annyira szórakoztató, mint a két évvel később megjelent John Wick, ennek ellenére az 50 millió dolláros gyártási költségét sem hozta vissza: mindössze 41 millióval zárta a mozis pályafutását. Pedig a Lionsgate-nek nagy tervei voltak vele, franchise-t akart belőle faragni.
Akárcsak Az U.N.C.L.E. emberénél, a nézők sajnos itt is csak utólag fedezték fel maguknak a filmet, és komoly kampányolást folytattak a rajongók annak érdekében, hogy megvalósuljon a folytatás. Ebbe még a Dredd képregényeket kiadó 2000 AD is beszállt azzal, hogy hirdetésekkel támogatta a petíciót a kiadványaiban. Alex Garland és Karl Urban is évekig kitartottak amellett, hogy visszatérnek, ha hívják őket, ám hiába pletykálták azt, hogy a Netflix-szel és az Amazonnal is folynak tárgyalások a Dredd 2-ről, egyik se ért révbe, csak egy nem hivatalos, online, animációs spin-off minisorozatot sikerült összehozni Judge Dredd: Superfiend címmel (megtalálható a YouTube-on). 2017-ben aztán bejelentette az IM Global Television és a Rebellion, hogy egy élőszereplős sorozatot fejleszt Judge Dredd: Mega-City One néven, Urban pedig tárgyalt a főszerepről, ám a projekt elhalt. Mivel a streamingszolgáltatók ölre mennek az egyedi tartalmakért, ezért reméljük, hogy feltámasztják. Urban viszont eléggé elfoglalt a The Boys, Star Trek és Mortal Kombat franchise-okkal, szóval sok sikert.
Pokolfajzat 3
Hellboy 1993-ban bukkant fel először a San Diego Comic-Con Comics #2-ben, de az eredete 1991-re nyúlik vissza, amikor Mike Mignola készített egy rajzot a Great Salt Lake Comic-Con promófüzetéhez. Ezen egy démon volt látható, akinek az övére a Hell Boy név van írva. Mignolának kezdetben nem állt szándékában komolyabban foglalkozni a koncepcióval, de később megtetszett neki. Hellboy köré aztán egy komplett univerzum épült ki, amelyben a pokolból származó lényt a nácik idézik meg a Földre még csöppségként, majd felnőve az Egyesült Államok Paranormális Kutató- és Védelmi Hivatalának (P.K.V.H.) részeként veszi fel a harcot különféle - gyakran természetfeletti - ellenfelekkel. A Dark Horse Comics által kiadott képregényekből (hazánkban a Vad Virágok Könyvműhelynek köszönhetően olvashatjuk) több film is készült, az első 2004-ben, egy olyan rendezővel, aki több ízben megmutatta (és a későbbiekben még inkább meg fogja), hogy stílusa mennyire passzol a természetfelettihez (Mimic, Ördöggerinc, Penge 2): ő Guillermo del Toro.
Az idén már 20. évfordulóját ünneplő film nem lett túlságosan hű az alapanyaghoz, ugyanakkor egy tökös, szórakoztató dark fantasy sztori kerekedett belőle egy karizmatikus főszereplővel, Ron Perlman ugyanis úgy jelent meg a jelenetekben pirosra maszkírozva, mintha erre született volna. Szerethetősége miatt még a keményvonalas rajongók is el tudtak vonatkoztatni attól, hogy csak nyomokban hasonlít Mignola műveire, ugyanakkor a Hellboy, avagy magyarul Pokolfajzat film is arra a sorsra jutott, mint a Dredd és Az U.N.C.L.E. embere: csak utólag értékelték igazán. A premierjekor 66 millió dollárból pusztán 99-et sikerült összehoznia, de még így is zöld utat kapott a folytatás, ami négy évvel később jelent meg Hellboy 2. - Az Aranyhadsereg címmel és már jobban teljesített: a költségvetés 85 millióra rúgott, a bevétel pedig közelítette a 170-et. A második rész vége felvezette a harmadikat azzal, hogy a címszereplő szerelme, Liz (Selma Blair) ikreket vár, ám ahelyett, hogy az elkészítésével lett volna elfoglalva, del Toro azon fáradozott, hogy meggyőzze a Universal Pictures-t a projekt megvalósításáról. A vállalat azonban nem látta úgy, hogy megtérülne, ha egy 100 millió dollárt megközelítő büdzsét szavazna meg a harmadik Hellboynak, ezért a rendező 2017-ben Twitteren/X-en szomorúan erősítette meg, hogy beszélt minden féllel és a harmadik film nem jön össze, hiába kampányolt érte szakadatlanul Perlman és a rajongóbázis is.
A rajongók ellenszenvét kiváltva a Universal Pictures és a Lionsgate inkább egy reboottal mentek tovább, ami 2019-ben érkezett meg David Harbourral a főszerepben, Milla Jovovich-csal antagonistaként és Neil Marshallal (A barlang, A kilencedik légió) a rendezői székben, ám mintha csak a sors beintett volna a rajongókra fittyet hányó stúdióknak, a végeredmény csúfos kudarc lett minőség és anyagiak tekintetében is (50 millió dollárból összesen 55 milliót sikerült virítania a filmnek). De ez sem volt elég ahhoz, hogy még egy utolsó esélyt adjanak Del Toro és Perlman párosának, inkább még egy, az előzőnél is költséghatékonyabb Hellboy reboot jön The Crooked Man alcímmel, amiben már Jack Kesy bújik a karakter piros bőrébe, és Brian Taylor (Crank 1-2, Gamer) igyekszik valami értékelhetőt kihozni a koncepcióból - abból, amit maga Mike Mignola talált ki, tehát a The Crooked Man legfőbb pozitívuma az lehet, hogy képregényhű lesz. Emiatt és mivel Ron Perlman már 74 éves, valószínűleg a Hellboy 3-nak sajnos örökre búcsút mondhatunk.