Ha lemaradtatok volna, akkor mindenképp vessetek egy pillantást A legjobb filmes monológok 1. részére, hiszen ez annak a folytatása. Újfent elhoztunk nektek 11 olyan filmes monológot és beszédet, amik valamilyen szinten a szívünkhöz nőttek. Viszont továbbra se csüggedjetek, ha a ti kedvenceitek nem szerepel se az előző, se a mostani listán - hiszen még egy harmadik rész is készül. Addig is ugorjatok fejest ebbe a 11 gyöngyszembe.
Good Will Hunting - Parkos jelenet
"Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michelangelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtusi kápolnában állni. Sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra, sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett. Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek, talán Shakespeare-t idéznél nekem: >>Még egyszer a résre újra, barátaim!<<. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra, aki egy pillantásával meggyógyít, mintha isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod, milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod, milyen örökké szeretni valakit."
Rambo: Első vér - Végső monológ
"Vannak ezek a pajták vagy mik, és jön egy ilyen kis krapek. Ilyen cipősdoboz a hóna alatt, és azt mondja, >>pucolás lesz, pucolást<<. Mondom, nem kell, de az csak mondja, pucolást, és Joe mondja neki, pucoljad. Akkor elmegyek, hogy hozzak sört, és a dobozban meg bomba van. Akkor kinyitja a dobozt, és az egész teste szétterül a k*rva placcon. Csak ott fekszik, k*rvára sikoltozik, meg k*rvára be vagyok borítva a darabkáival, így tisztára, érti? Úgy kellett levakarnom magamról, és mondom, haverom, nem bírom leszedni. Minden tiszta vér, meg minden… próbálom összetapasztani, hogy egybemaradjon, a belei meg jönnek kifelé, és senki se segít! Nem segítenek, ő meg >>én haza akarok menni, haza akarok menni<<, megállás nélkül ezt mondja, >>haza akarok menni, Johnny! A Chevymet akarom vezetni!<<. Mondom, jó, de hol a k*rva életben vannak a lábaid?!"
Szindbád - Elmélkedések
"Az a baj, hogy én annyit értek az élethez, mint egy gyerek. Nem tudom a titkát annak, hogyan kell viselkedni, hogy mit kell mondani… hogy kell boldogulni. Nekem tulajdonképpen egy kertben kellene ülnöm vagy egy kórházban, és tervezni. Csak tervezni… csak tervezni… Mert amint cselekedetekre kerül a sor, rögtön elhibázom a dolgot. Melléütök a szegnek."
Harcosok klubja - "Elk*rt nemzedék"
"A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elk*rt nemzedék benzint csapol, kaját talál vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk, nincs világháborúnk, se válságunk… A mi háborúnk szellemi háború. A mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk, pedig nem leszünk! Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk…"
Skyfall - Patkányos monológ
"Nagyanyámnak volt egy szigete. Nem hencegek vele, hamar körbe lehetett sétálni - nekünk mégis maga volt a paradicsom. Egyik nyáron látogatóba mentünk, és észrevettük, hogy a helyet ellepték a patkányok. Halászhajón érkeztek és kókuszdióval tömték magukat. Hogy kell a patkányoktól megszabadulni, hm? A nagyanyám megmutatta. Elástunk egy olajoshordót, és a fedele alá egy kókuszdiót drótoztunk oda csalinak. A patkányok meg becserkészték és poty-poty-poty-poty-poty-poty… beleestek a hordóba. Egy hónap alatt begyűjtöttük az összes patkányt. Na de mi legyen velük? Dobjuk a hordót az óceánba? Gyújtsuk meg? Nem, csak úgy kell hagyni. Mert a patkányok megéheznek. És egyesével… kezdik felfalni egymást. Mígnem csak ketten maradnak. A két túlélő. Na és akkor megöljük őket? Nem. Kivesszük és a fák közé engedjük őket. De ezek így már nem kókuszdiót esznek, hanem kizárólag patkányt. A természetük megváltozott. A két túlélő."
Kill Bill: Vol. 2 - Superman monológ
"Mint tudod, én imádom a képregényeket. Főleg a szuperhős sztorikat. Az őket övező egész mitológiát rendkívül érdekesnek találom. Vegyük például a kedvencemet: Supermant. Nem a legjobb képregény, nincs túl jól megrajzolva, de a mitológia… a mitológia nem csak fantasztikus, egyéni is. (…) A szuperhős mitológiák szerves része, hogy van a szuperhős és az alteregója. Batman például Bruce Wayne. A Pókember pedig Peter Parker. Amikor a karakter reggel felébred, ő Peter Parker. Jelmezt kell ölteni, hogy Pókemberré váljon. És ez az a vonatkozás, amiben Supermannek nincsen párja. Superman nem csak úgy lett Superman, ő már Supermannek született. Amikor reggel felébred, akkor is ő Superman. Az alteregója Clark Kent. A jelmeze a nagy S-sel, az a takarója, amibe becsavarva Kenték megtalálták. Az az igazi ruhája. Amit Kent visel, a szemüveg és az öltöny, az a jelmez. Azt veszi fel Superman, hogy el tudjon vegyülni köztünk. Superman Clark Kenteknek lát minket. Na és mik Clark Kent főbb jellemzői? Gyönge, bizalomhiányos és gyáva. Clark Kent Superman kritikája az egész emberi fajról."
A cikk folytatódik, lapozz a következő oldalra!