Sydney Bernice Sweeney neve elsősorban az HBO-n futó Eufória című sorozatból csenghet ismerősen a legtöbbeknek, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a ma 25 éves színésznőnek már 2019 előtt is voltak kisebb-nagyobb szerepei, amiknek köszönhetően ma ott tart, ahol. Ehhez persze szüksége volt támogató családjára és elszánt természetére, melyek nélkül esélye sem lett volna nekivágni a színészet beláthatatlan útvesztőjének.
Családi háttér
Sweeney 1997. szeptember 12-én született az Egyesült Államok északnyugati sarkában található Spokane-ben. Középosztálybeli családban nőtt fel, apja az egészségügyben dolgozott, anyja pedig ügyvédként tevékenykedett. A tanulás mindig prioritás volt a családjukban, ezért Sweeney a szerepei mellett sem hanyagolta el az iskolával járó kötelezettségeket. Szülei ugyanakkor mindvégig mellette voltak a döntéseiben, sőt a színésznő már 12 évesen összeállított egy ötéves karriertervet, amivel sikerült meggyőznie őket, hogy kipróbálja magát a színészkedésben. Vele tartottak Los Angelesbe, ahol több meghallgatáson is részt vett és szerepet kapott néhány reklámfilmben és sorozatban, de az áttörésre még várni kellett.
Bár a jog és az egészségügy kifizetődő párosnak tűnhet az Egyesült Államokban, a Sweeney-családnak mindig nehézséget jelentett a költségek fedezése. A gyerekek (magán)iskoláztatását segélyből finanszírozták, a Los Angelesbe költözés pedig már spokane-i otthonuk eladásába került. Sweeney a The Hollywood Reporternek adott interjújában beszélt erről:
Egy szobában laktunk [Los Angelesben]. Édesanyámmal az ágyon osztoztunk, apukám pedig az öcsémmel aludt a kanapén.
Mindez akkora lavinát indított el a család életében, amire senki nem volt felkészülve: az anyagi helyzetük tovább romlott, melynek következtében a szülők is szétmentek. Sydney természetesen magát okolta, hogy idáig jutottak, ezért elhatározta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy családja mind anyagilag, mind összetartásban egyenesbe jöjjön.
Út az áttörésig
Színészként először egy horror-vígjátékban, a ZMD: Zombies of Mass Destructionben debütált 2009-ben (tehát nem sokkal az "ötéves terv" bemutatását követően), majd egyre több kisebb (Életre-halálra, Harcra fel!) és nagyobb (Hősök, Gyilkos elmék, A Grace klinika, Hazug csajok társasága) sorozatban kapott mellék-vagy vendégszerepet. Az első nagyobb szerepre 2018-ig kellett várnia, de onnantól kezdve rendszeresen feltűnt nagyobb produkciókban is. Ilyen volt a saját gyártású Netlfix-sorozat, a Mekkora szívás!, ami a 90-es évek fiatalságáról szól, az HBO-s Éles tárgyak, amiben eredetileg sokkal kevesebb szerepet kapott volna, de Jean-Marc Vallée látta benne a potenciált, és kibővítette a történetét néhány jelenettel. Nem lehet megkerülni A szolgálólány meséje második évadát sem, amiben szintén lehetősége nyílt megcsillogtatni a tehetségét.
Hasonlóan a komolyabb sorozatokéhoz, a nagyobb rivaldafénynek örvendő filmes szerepek is 2018-tól kezdődően találtak rá Sweeneyre. Kipróbálta magát a thriller (Kaliforniai rémálom) és a dráma műfajában (Clementine), majd egy coming-of-age-filmben is feltűnt (A nagybetűs kamaszkor). Végül, de nem utolsó sorban része lehetett néhány jelenet erejéig Quentin Tarantino 2019-es Hollywood-omázsának, a Volt egyszer egy Hollywoodnak, amiben a Manson-család egyik elvetemült tagját, Dianne "Snake" Lake-et alakította.
Az áttörés
Sweeney az utóbbi években már egyre több A-listás színésszel és rendezővel kezdett el kollaborálni, de valódi hírnévre Sam Levinson HBO-s sorozatának, az Eufóriának köszönhetően tett szert, ami a kamaszkor kihívásait (drogfüggőség, szülő-gyerek kapcsolat, szexualitás) tematizálja a maga explicit megvalósításában. A 2019-ben bemutatott első évadban az általa alakított Cassie karaktere még viszonylag háttérbe szorult többek között Zendaya Rue-jához vagy Hunter Schafer Jules-éhez képest, de az idén év elején debütált második szezon elhozta számára is az Emmy-jelölést, ugyanis itt már sokkal több játékideje és a katartikus pillanata volt, ahol kamatoztatni tudta színészi tehetségét.
Az Eufória mellett A Fehér Lótuszban is bizonyíthatott Sweeney, amiért szintúgy megkapta az Emmy-jelölést (így idén két ízben is ott ülhet a jelöltek között). A Fehér Lótusz egy szatirikus hangvételű antalógia-drámasorozat, amiben Sweeney egy cinikus másodéves egyetemi hallgatót alakít. 2020-ban főszerepet játszott egy pszichológiai horrorban, a Nocturne-ben, aminek az alapkonfliktusa egy féltékenységen alapuló testvérviszályra vezethető vissza. Ezt követően 2021-ben találkozhattunk vele legközelebb egész estés játékfilmben (A kukkolók), amiben az erotikus thriller műfajában tehette próbára magát.
Merre tovább?
A két Emmy-jelölése (vagy esetleges díjazása) és a felkapott sorozatszerepei bebiztosították Sweeneyt Hollywoodban, ezért nem kell félnie attól, hogy esetleg munka nélkül marad a következő években. Bár filmes szerepvállalásain még lehet kicsit trenírozni, a közeljövőben láthatjuk majd egy nagy költségvetésű Marvel-képregényfilmben, a Sony felügyelete alatt készülő Madame Webben, illetve Tony Tost rendezői debütálásában, a National Anthemben (Nemzeti himnusz), ami egy misztikus indián ruhadarab felkutatásáról szól. Sweeney mellett Simon Rex és Toby Huss is csatlakozott a film stábjához. Sweeney produkciós cége, a Fifty-Fifty Films és az HBO Max egy Jessica Goodman-regény (They Wish They Were Us) sorozatadaptációján dolgozik, melynek főszerepe mellett értelemszerűen a kreatív produceri feladatokat is ellátja majd a színésznő.
25 év alatt nem rossz teljesítmény ez, különösen úgy, hogy gyerekkorában egyáltalán nem voltak adottak azok a feltételek, amiknek a segítéségével könnyűszerrel berobbanhatott volna a legnagyobb színésztehetségek közé. A nem csupán csinos, de tehetséges Sydney Sweeneynek azonban sikerült, és most már csak rajta áll, hogy mihez kezd az előtte álló lehetőségekkel. Isten éltesse!