Nem tudok tényleges számokat, hogy melyik platformon mennyi előfizető van kis hazánkban, de gyanús, hogy nem az Apple TV vezeti a listát. Kár, mert ott bár messze nem olyan széles a kínálat, mint a "divatstreaming" platformokon, néha igazi gyöngyszemeket lehet rajta találni. Ilyen volt a vegyes reakciókat kiváltó Alapítvány sorozat (ami miatt magam is előfizetővé váltam), a Shantaram, a Severance vagy a Five Days at Memorial.
A Moszkitó-part egy olyan sorozat, ami ha más, népszerűbb platformon landolt volna, most biztos, hogy mindenki róla beszélne. Ez tipikusan az a széria, amit nem nagyon lehet abbahagyni. Addig néztem (gyakorlatilag folyamatosan), amíg csak lehetett, utána azonban nem maradt más, mint a kényszerű várakozás, mivel itt is hetente jönnek ki az újabb epizódok - a sorozat azonban már a második évadát tapossa. De ne szaladjunk ennyire előre!
Paul Theroux azonos című regénye nem először kerül megfilmesítésre, hiszen első ízben 1986-ban, nagyjátékfilmként látott napvilágot Harrison Ford és Helen Mirren főszereplésével. Az akkori adaptáció azonban (talán a túlzsúfolt események miatt) nem jött be a nézőknek, így a film anyagi szempontból bukás lett. Az ugyanazt a történetet feldolgozó, több évados 2022-es sorozat azonban gyaníthatóan nem lesz az!
Az alapötlet önmagában még talán sablonosnak is mondható: adott egy család - apu, anyu, egy fiú- és egy lánygyermek, persze, kamaszok mindketten - akik viszonylag elszigetelt életet élnek valahol az isten háta mögött, az Egyesült Államokban. Farmjuk önellátó, környezettudatos, főhősünk, Allie Fox pedig zseniális, forradalomi ötleteivel próbál érvényesülni feltalálóként - sikertelenül. Közben fokozatosan derül ki számunkra, hogy az elszigeteltségnek oka van, és amint fény derül a család tartózkodási helyére, sietve kell tovább állniuk, bármi áron. Természetesen a kamasz gyerekek nem feltétlenül veszik jó néven ezt a fajta stabilitástól és kortársaktól mentes, steril életet, ám ennek okát hiába kérdezik a szülőktől.
Egy meggondolatlan tett miatt azonban beüt a ménkű, és kezdetét veszi egy olyan hajsza, aminek szó szerint minden perce érdekes és élvezetes, miközben az okok és múltbeli történések pedig szépen fokozatosan, flashbackek formájában rajzolódnak ki előttünk. Arra persze ügyelnek a készítők, hogy minden válasz újabb kérdéseket szüljön, így téve a történetet folyamatosan érdekessé.
Mi teszi ennyire élvezhetővé ezt a sorozatot? Nos, a teljesség igénye nélkül: a remek forgatókönyv, ami egy pillanatnyi szusszanást sem enged - illetve, ha nyugi van, akkor biztosan tudni lehet, hogy ez csak a vihar előtti a csend, mint ahogy azt is, hogy ha főhőseink révbe érni látszanak, az tuti csak látszat, és valami még nagyobb zűrbe keverednek. Tom Bissell, aki elsősorban játékok storyline-jában volt eddig érdekelt, remek munkát végzett Neil Cross-szal karöltve, aki rutinos regény- és forgatókönyvírónak számít.
A színészek kivétel nélkül szenzációs játékot nyújtanak. A főszereplő Justin Theroux (Allie Fox) picit olyan volt nekem ezzel a szakállal, mintha Mel Gibsont fiatalították volna vissza pár év(tized)et. A karakteréről nem lehet megmondani, hogy egy 21. századi MacGyver, egy született zseni, vagy csak egy paranoid pszichopata, aki a fantazmagóriáival tartja sakkban az egész családját? Tulajdonképpen már ő elviszi a hátán az egész sorozatot. A névazonosság az azonos című regény írójával nem véletlen, hiszen a színész nagybácsikája a szerző.
Melissa George (Margot Fox) a feleség szerepében ugyancsak hagy bennünk kétségeket az igazi motivációival kapcsolatosan, Logan Polish pedig igazi telitalálat a lázadó kamasz lány szerepére. Gabriel Bateman a tőle elvárható rutinnal valósággal lubickol Charlie Fox szerepében - eleinte egy bamba tininek tűnik, de aztán lassan kibontakozik a valódi énje, ami igazán klassz meglepetéseket tartogat számunkra. Ian Hart személyes kedvencem, imádtam már a The Last Kingdomban is, igaz, ott pont a mostanival ellentétes szerepet játszott Beocca atyaként. De bérgyilkosként is megállja a helyét, ez most minden kétséget kizáróan kiderült.
Hosszú lenne minden szereplőről írni, de igazából senkire sem lehet panasz. Ami pedig végképp üdítő meglepetés volt: a sorozat a második évadra sem fullad ki. Bár picit talán nehezebben indul be, mint az első, a szezonnyitó epizódban látható sok flashback (na, jó az egész egy nagy flashback) miatt végül minden a helyére kerül, értelmet nyer, egyre többet tudhatunk meg a fura család múltjáról, és a miértekről. Más kérdés, hogy van egy olyan érzésem, hogy mindarról, amit most elhitetnek velünk, később kiderül, hogy csak egy máz, és még súlyosabb titkok lapulnak a múltban. Aztán lehet, hogy nem, de a sorozatnak pont ez a zsenialitása: sosem tudhatod pontosan, hányadál állsz vele, sosem tudhatod, hogy ami kiderül, az a végső igazság, vagy csupán egy mellékszál, és még mindig van egy sötétebb titok a háttérben….
A Moszkitó-part azért is érdekes sorozat, mert bár alapvetően a pörgős akció-szál viszi el az egészet, a társasalomkritika, a kapitalista világ bírálata ugyancsak megjelenik benne. Az, ahogy a modern fogyasztói társadalom kiveti magából azokat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak beilleszkedni, ahogy a forradalmi, zöld újítások elvesznek… Ezek nagyon aktuális témák, és remekül fűszerezik meg az egyébként igencsak cselekmény központú szériát.
Aki szereti a pörgős, egyúttal titokzatos, a dolgokat nem azonnal megmagyarázós és szájbarágós, hanem nézőket aljasul lebegtetős, brutális cliffangerekkel végződő, soha abbahagyni nem akarós sorozatokat, annak a Moszkitó-part kötelező darab. Remek szórakozást nyújt, csak győzzük szabadidővel, mert közel egyórás epizódokkal kell számolnunk.