David Fincher az egyik legprecízebb, legkarizmatikusabb rendező Hollywoodban, akit a legtöbben két filmje miatt ismernek (Hetedik, Harcosok klubja). Ennél azért jóval többet tett le az asztalra, a videoklipek és mozifilmek mellett a sorozatok világában is bizonyított (Mindhunter). A nem is olyan rég debütált Mank című alkotása a 11. nagyjátékfilmje, ennek kapcsán szerkesztőink összedugták a fejüket és rangsorolták Fincher műveit.
11: A végső megoldás: Halál (1992)
A fiatal Fincher videoklip-rendezőként kezdte, és olyan sztárokkal dolgozott, mint Madonna, Michael Jackson vagy az Aerosmith. Az akkor 30 éves rendezőt felkérték, hogy vezényelje le az Alien franchise harmadik darabját, amivel nem is lett volna semmi gond, csak a 20th Century Fox nagyjából minden lépésbe beleszólt, ezzel teljesen kiidegelve a direktort. A végeredmény ennek ellenére nem nézhetetlen, a klausztrofób hangulat átjön, a börtönbolygó zseniális helyszín, kár, hogy az első két film színvonalát meg sem közelíti az Alien 3. Az idő múlásával napvilágot láttak hosszabb, "rendezői" változatok, de Fincher elmondása szerint senki nem utálja jobban ezt a filmet, mint ő. Mi azért ennyire nem vagyunk szigorúak vele. Nem sokon múlt, hogy ezek után soha ne rendezzen, de szerencsére a kezébe került egy bizonyos Andrew Kevin Walker forgatókönyve, a többi pedig - ahogy mondani szokták - már történelem.
10: Pánikszoba (2002)
Tíz évvel az Alien 3 után Fincher már elismert filmesként mozgott Hollywoodban, két olyan mesterművel a háta mögött, amiért szinte bármelyik rendező a fél karját adta volna. Úgy tűnt, hogy a feszült, csavaros thrillerek az ő pályája, a Pánikszoba pedig ideális alanynak bizonyult. A Jodie Foster, Forest Whitaker és Kristen Stewart nevével fémjelzett mozi bár egyáltalán nem lett rossz, szimplán mindenki többet várt egy korrekt darabnál a Hetedik és a Harcosok klubja rendezőjétől. A szinte egy helyszínen játszó cselekmény újfent betalál, a pattanásig feszült jelenetek karfaszorongatóan izgalmas élményben részesítenek, csak épp az a bizonyos plusz maradt ki, amitől emlékezetesebb lehetett volna a Pánikszoba.
9: Játsz/ma (1997)
Pánikszoba szindróma, de nem annyira erőteljesen. A Hetedik után mindenki újabb csodát várt, de "csak" egy marha jó thriller született. A Játsz/ma legnagyobb hibája, hogy kicsit komolyabban veteti magát a kelleténél, így a végső csavar bár kétségtelenül üt, ha jobban belegondolunk, logikája millió helyen kikezdhető. Ettől függetlenül stílus- és műfajgyakorlatnak tökéletes, végig szórakoztató Michael Douglas Nick Van Ortonjának kálváriáját nézni, az utánozhatatlan, 90-es évekbeli hangulat pedig csak rátesz egy lapáttal az egészre.
8: Benjamin Button különös élete (2008)
Nyugodtan hívhatjuk fekete báránynak Fincher életművében, noha nem a minősége, sokkal inkább a műfaja miatt. A Benjamin Buttonnal a rendező bejelentkezett az Oscarért, amit végül nem kapott meg, de így is szép kört ment a díjszezonban a film (három Oscart nyert). Sokan nem szeretik, elsősorban a szentimentális stílus, illetve a 166 perces játékidő miatt, de vitathatatlanul megvannak a maga érdemei. A remek alapötlet, a hipnotikus hangulat, nem is beszélve az olyan szenzációs jelenetsorokról, mint a háborús szekvencia, vagy Daisy balesetének története. Hiába lóg ki a sorból, Fincher profizmusa így is visszaköszön minden képkockájáról.
7: A tetovált lány (2011)
Hálátlan feladatot vállalt Fincher, amikor megrendezte a hatalmas sikert arató Millennium-trilógia amerikai változatát. Az eredeti svéd verzió nagyon hamar vált elképesztően népszerűvé, így nem volt egyszerű bármi újat is mondani a témában. Ha valakinek, akkor Finchernek mégis volt erre esélye és élt is a lehetőséggel. Ha nem lett volna az európai változat, garantáltan nagyobb siker lesz, de így sincs oka szégyenkeznie. Daniel Craig és Rooney Mara párosa tökéletes, ám a rendezés adja meg azt a bizony pluszt, ami kiemeli a hasonszőrű remake-ek mocsarából A tetovált lányt. Fincher műve bizonyos szempontból túl is szárnyalja svéd társát, komplexebb hatást kelt, húsba vágóbb élményt nyújt, nem is beszélve arról, hogy elképesztő autentikusan idézi meg a skandináv atmoszférát. A záráson látszik, hogy több részt terveztek, ez sajnos nem jött össze, de egyedülálló darabként is megállja a helyét az újrafeldolgozás.
6: Mank (2020)
Fincher legújabb műve egyértelműen az eddigi legmegosztóbb, s egyben legszemélyesebb filmje. Sokaknak unalmas szócséplés, míg másoknak igéző hangulatbomba Hollywood aranykoráról. Az mindenesetre tény, hogy apja zseniális forgatókönyvét a lehető legprecízebben adaptálta a rendező. A korhűség, a színészek, az Aranypolgárra utaló áthallások mind működnek, nem is beszélve a frappáns dialógusokról, melyektől hemzseg a film. Meg tudjuk érteni, ha valakinek ez már kívül esik az érdeklődési körén, de mi nagyon szerettük a Manket.
5: Holtodiglan (2014)
Okkal érheti az a vád Finchert, hogy a Holtodiglan esetében biztosra ment. Gillian Flynn zseniális regénye hálás alapanyag, melyből könnyű jó filmet készíteni. Igen ám, de ott az érem másik oldala, sok a buktató, nagyobb a nyomás és fenn áll a veszélye, hogy a produkció kisiklik és két szék közt a pad alá esik. Szerencsére erről szó nincs, Fincher végig biztos kézzel dirigál, s noha Flynn könyve mesteri, a filmváltozat legalább annyira ütős lett. Szuper casting, Trent Reznor és Atticus Ross zenéje tökéletes hangulatfokozó, a beteges kincsvadászat pedig önmagában megér egy misét. Csavaros, feszült, változatos misztikus thriller a Holtodiglan, ami minden ízében passzol Fincher életművébe.
4: Zodiákus (2007)
Jó sorozatgyilkosos filmet nehéz csinálni, főleg egy olyan személyről, akinek a mai napig nem ismerjük a személyazonosságát. Finchernek szerencsére összejött, és megrendezte a műfaj egyik legjobbját. A több évtizeden átívelő cselekményben rengeteg az időben való ugrálás, a gyilkos hol 10 percenként öl, míg máskor majd' egy órán keresztül a ködben lapul. Mégsem érződik csapongónak az összkép, a néző a nyomozókkal és újságírókkal egyetemben elkeseredett és egyben megszállott küzdelmet folytat a beteges játékait űző címszereplővel. A Zodiákus vérbeli krimi, a bő két és fél órás játékideje ellenére cseppet sem unalmas, és tökéletesen szemlélteti, mennyire kimerítő a valóságban egy nyomozás. Az már külön bravúr, hogy az ismert történet a feloldozás hiánya ellenére is mennyire hatásos és briliáns munka.
3: Harcosok klubja (1999)
Sokan felhorkanhatnak, mondván miért került ennyire "hátra" az a film, amivel talán a legtöbben definiálják Finchert. Egy ilyen életműben nincs ezen mit szégyellni, és végképp nem von le semmit a film értékéből. A Harcosok klubja időtálló kultfilm, amit a megjelenésekor nem kifejezetten szerettek, de az elmúlt 20 évben szépen kivívta magának a minden idők egyik legjobbja státuszt. Félelmetes, hogy mennyire megelőzte a korát, a mai napig borzasztó aktuális és az is lesz jó darabig. Az i-re a pontot az ominózus csavar teszi fel, de az a legszebb az egészben, hogy messze nem csak erre épít. Újranézhetőségi rátája kiemelkedő, minden alkalommal tud valami újat, mást mondani és játszi könnyedséggel válik egyszerre szórakoztató és velős mondanivalójú darabbá. Azt halkan jegyzem meg, hogy az alapjául szolgáló Chuck Palahniuk regénynél sokkal jobb lett az adaptáció (ezzel maga a szerző is egyetértett). Azért ez sem túl gyakori jelenség, de a káosz brigád már csak ilyen.
2: A közösségi háló (2010)
A "Facebook film", ahogy sokan nevezik, és anno még többen kételkedtek benne, hogy lehet-e érdekes mozit készíteni egy közösségi oldal létrejöttéről. Nos, Fincher bizonyította, hogy lehet. Tény, hogy a film legerősebb pontja Aaron Sorkin forgatókönyve, de a rendezés legalább annyira összeszedett, aprólékos és komplex. A karaktervezetés, a két szálon zajló cselekmény, a parázs szócsaták már-már thrillerbe hajló feszültsége vagy Trent Reznor és Atticus Ross zseniális zenéje mind gondoskodnak róla, hogy A közösségi háló az aktualitása mellett önálló műként is maradandó élményt nyújtson. Életrajzi filmes klisék helyett egyszerre mutatja be, miként lehet egy apró ötletből dollár milliárdokat érő vállalkozás, és tér ki az emberi természet szélsőségeire. Friss, sokrétű, magával ragadó élmény, igazi modern klasszikus.
1: Hetedik (1995)
Ezen sorok írójának a Hetedik a kedvenc filmje, így nehéz elfogulatlanul írni róla, mindenesetre mérhetetlen örömmel tölt el, hogy a szerkesztőségi listánál utcahosszal nyert Fincher mesterműve. Az Alien 3 kudarca után pláne elképesztő, hogy mit hozott össze az akkor 33 esztendős rendező és mi mindennek kellett klappolnia ahhoz, hogy a film úgy nézzen ki, ahogy. Fincher maximalizmusa és konok kitartása nélkül a Hetedik nem készülhetett volna el ebben a formában, ez is mutatja mennyire elhivatott zseni is ő. Minden egyes jelenetben rejlik valami apró részlet, s kiemelhetném a képi világot, a csontig hatolóan nyomasztó atmoszférát, a komor perspektívát, de akit érdekel, a "filmklasszikus" rovatunkban talál róla egy szuper cikket. A lényeg, hogy a Hetedik esszenciális élmény, etalon a krimi, thriller vonalon, és minden benne van, amitől David Finchert a modern filmművészet egyik legjobb rendezőjeként tartjuk számon.
Nálatok hogy nézne ki a Fincher toplista?