A cikket Az esemény 15. évfordulója és a Kopogás a kunyhóban kapcsán frissítettük fel.
A Puliwood csapata összedugta a virtuális kobakját, hogy létrejöhessen a nagy M. Night Shyamalan toplista. Egy rendkívül ingadozó minőségű, de legalább annyira színes filmográfia van az elsősorban intuícióira támaszkodó filmes mögött, aki még mindig nem fogyott ki az ötletekből. Az Idő egy meglehetősen ambiciózus bukás volt szerintünk, és a Kopogás a kunyhóban is érdekes koncepcióval rendelkezik, de nézzük is meg, hogyan fest a szerkesztői rangsorunk.
14. A Föld után (2013)
Talán mondhatjuk, hogy rögtön egy meglepetéssel indul a lista, hiszen sokan valószínűleg Shyamalan egy másik, méltán hírhedt filmjét várhatták az utolsó helyre. Ránk azonban mégis Will és Jaden Smith duójának sci-fije tette a legrosszabb benyomást, amit én azzal tudnék magyarázni, hogy A Föld után nem pusztán egy rossz, de fájóan semmilyen próbálkozás is lett. Mind a trópusi környezet, mind a cselekmény álmosítóan inspirálatlan elemei voltak a filmnek, pedig az író-rendező igazán kiélhette volna magát a sci-fi zsáneren belül. Emellett pedig a Smith-család sem tett hozzá semmit az összélményhez, ami nem csak egy felejthető, de borzasztóan felesleges filmben manifesztálódott. Abszolút nem passzol a Shyamalan-életműbe, hacsak a "megrendelésre készített produkciók" halmazát nem tekintjük a részének.
13. Az utolsó léghajlító (2010)
Egyértelmű, hogy Shyamalan a 2010-es évek táján volt alkotói mélypontján, melynek máig felemlegetett szégyenfoltja Az utolsó léghajlító. A pocsékul sikeredett fantasy-nek egyszerre volt könnyű és roppant nehéz dolga, hiszen adott volt egy remek alap, amiből dolgozhatott, ám az Avatár - Aang legendája című rajzfilmsorozat akkora kultusznak és szeretetnek örvend mindmáig, amihez elképesztő nehéz felnőni. Hát ennek a 2010-es próbálkoznak végül nem is sikerült mindez, olyannyira nem, hogy a fiatal Aang élőszereplős kalandja még all-time "legpocsékabb filmek" listákon is elő-elő szokott kerülni. Az utolsó léghajlító ékes példája annak, amikor rendezői ambíciói vagy hozzáadott érték egyáltalán nem társult a produkcióhoz: lélektelen, összecsapott és végtelenül unalmas film, de még annál is értékelhetetlenebb adaptáció. Amiért nálunk - ha csak orrhossznyival is, de - mégsem utolsó helyen végzett, az talán annak köszönhető, hogy jóval nagyobb nyomott hagyott bennünk, mint A Föld után.
12. Nyitott szemmel (1998)
Az író-rendező egy kevésbé ismert filmje következik a listán, mely egy 10 éves kisfiú, Joshua életének azon szakaszát mutatja be, amikor is nagyapja halála után az Istenhez való utat keresi. A film során egy klasszikus amerikai, fiúgyermekeknek szóló iskola falai között történő eseményekbe kapunk bepillantást, mialatt Joshua útját egy önzetlen, és valamelyest szokatlan módon sportimádó apáca terelgeti. A Nyitott szemmel egy tagadhatatlanul kedves és szeretettel teli dramedy, viszont ennél többet nem igazán lehet mondani róla: egy még tapasztalatlan rendező szárnypróbálgatása, ami éppen hogy teljesíti a műfaj és saját elvárásait, egyúttal sokszor egy őszinte, szívhez szóló élmény helyett inkább csak kínosan próbálkozik mondandóival.
11. Az esemény (2008)
Az esemény az első olyan alany a listán, amire joggal mondhatjuk, hogy "hát ez olyan shyamalanos" - még ha az a "shyamalansági-index" negatív oldalára is szorult. A kóros és rémisztő hirtelenségű öngyilkossági hullám egy érdekes és izgalmas alapot teremtett a misztikus drámához, aminek bizony vannak olyan jelenetei, melyekre ma is sokan élénken emlékezhetnek. Shyamalannak rengeteg remek ötlete van, ám Az esemény során is kiütközik az alkotó máig legnagyobb ellentmondása: minél vadabb ötletei vannak, azokhoz annál pocsékabb forgatókönyvet ír. Személy szerint bármennyire is szeretem a rendező munkásságát, az ő rossz forgatókönyvei olyan szinten és módon nem működnek, hogy az bizony még a leglaikusabb nézőt is ki tudják vetni az élményből. Az esemény is ettől szenved, na meg a fájdalmas dialógusoktól és egészen amatőr alakításoktól, melyek fényét még Mark Wahlberg sem tudta emelni. Ám sokat elárul mind a rendezőről, mind Az eseményről, hogy még mindezzel együtt is bőven érdemes megnézni, mert a kreatív ötletek, gondolatok és a néhány jól összerakott, feszültséggel teli jelenete a film minden hiányosságával együtt is beránthat bizonyos nézőket.
10. Idő (2021)
Fúha, ez az Idő bizony nem volt egy egyszerű eset. Ahogy kritikánkban is kifejtettük, ez a film ahol lehetett, ott bizony félre is ment. Szinte borítékolható volt, hogy ördöngösen ambiciózus koncepcióját képtelen lesz tökéletesen vászonra vinni, ám végül a film teljesen összeomlott a cselekmény során. A felgyorsult öregedés egy piszok izgalmas alapot teremtett, ám az Idő nem csak vizuálisan, de tartalmilag is képtelen volt ezt a különleges helyzetet kellőképpen ábrázolni és elmesélni. Mindemellett Shyamalan egyik legrosszabb forgató- és szövegkönyvéről beszélünk, aminek hála szinte minden kimondott sor felváltva volt arcpirítóan kínos vagy épp bődületesen fájdalmas. Nagyon lelkes, de legalább annyira öncélú és arrogáns próbálkozás volt ez az alkotó részéről, ami a legrosszabb oldalát hozta ki munkásságának. Ám az tagadhatatlan, hogy az Idő képes a nézővel maradni jóval megnézése után is, és van miről, továbbá érdemes is a filmről beszélgetni.
9. Lány a vízben (2006)
Újabb különös darab a listán, hiszen a Lány a vízben középpontjában egy fiatal nő áll, aki egy esti meséből lépett elő. A főszerepekben Bryce Dallas Howard és Paul Giamatti hoznak egyébként remek alakításokat, a film maga pedig egy közel sem hibátlan, de összességében kellemes misztikus-dráma, ami tartalmazza azokat a Shyamalan-féle jellegzetességeket, amiért lehet szeretni az ő filmjeit. Egyértelmű viszont, hogy a Lány a vízben mesésebb hangulatvilága nem mindenki tetszését nyeri el, főleg akkor nem, ha valami, a rendező legjobbjaihoz hasonlót várunk. Épp ezért végezhetett nálunk is relatíve hátrébb.
8. Kopogás a kunyhóban (2023)
Shyamalan legfrissebb alkotása egy kisléptékű, szinte már kamaradarab, ami a rendezőhöz hűen újfent egy izgalmas koncepcióval rántja be a nézőt. A faházas családi nyaralás köré sűrített világvége sztori nagyon igyekezett egy feszült thriller benyomását kelteni, és az Időhöz képest még a forgatókönyv is egészen egyben volt. A Kopogás a kunyhóban viszont nem lett több, mint egy felszínes vallási motívumokkal díszített, zavaróan didaktikus dráma, amit az alapvetően érdekes felütés és a korrekt színészi játékok mentettek meg a nagyobb kudarctól.
7. Üveg (2019)
Shyamalan szuperhőstrilógiájának záródarabja, aminek talán az volt a legnagyobb vétke, hogy egy bő 10 évet késett a premierjével. A kissé szedett-vetett, a kelleténél talán leglelkesebb misztikum olykor ad hoc módon rántotta össze a Sebezhetetlen és Széttörve filmeket, ám végeredményében mégis egy szerethető, kifejezetten hangulatos próbálkozás lett, ami viszont mondandójával és csattanójával egész egyszerűen nem tudott igazán aktuális lenni - pedig a képregényfilmek aranykorában debütált. Picit egy idős úr benyomását keltette az Üveg, aki próbálja megérteni, vagy inkább egyszersmind újradefiniálni a szuperhős/képregényfilmeket. Ez ugyan nem sikerült, de a maga módján mégis egy üdítő különlegesség volt a Marvel-uralta zsánerben. Meg azért csak-csak érdekes volt látni, ahogy a Shyamalan évtizedeket átívelő trilógiája összeér valahogyan, s talán még jobban is annál, mint amire előzetesen számíthattunk.
6. A falu (2004)
Nem kérdés, hogy A falu a rendező eddigi életművének egyik leghangulatosabb darabja, ami szinte egybeforrt James Newton Howard csodálatos dallamaival. A falu egy a külvilágtól elszigetelődve élő közösség mindennapjaiba ad bepillantást, akik nem is merészkednek távolabbra a vidéken kijelölt határnál, ugyanis akkor könnyedén különös szörnyetegek martalékává válhatnak. A falu számos érdekes gondolatot és dilemmát dob fel a nézőnek, amikkel azonban a film utolsó harmada nincs kellő összhangban, a lezárást pedig nem lehet másként megélni, mint óriási csalódásként. Azt is tudjuk Shyamalonról, hogy imád legalább egy nagy csavart tenni filmjeibe, A falu kapcsán pedig joggal lehet vitatkozni azon, hogy a cselekményben lévő fordulat mennyire működik a teljes egészt nézve. Így is bőven van miért szeretni és méltatni A falut, de nem tudott felérni a felütésben rejlő potenciálhoz.
5. Széttörve (2016)
Elérkeztünk a filmhez, aminek a teljesen váratlan (és indokolatlan?) zárása megteremtette a közös pontot A sebezhetetlennel. Lehet csalnak az emlékeim, de a Széttörve az elmúlt jó pár év valószínűleg legnépszerűbb Shyamalan-filmje, olyan értelemben legalábbis tuti, hogy a nagyközönség is habzsolta a Blumhouse pszicho-thrillerjét. James McAvoy nem kevesebb, mint 23 különböző személyiséget vitt a vászonra egy testben (a gyakorlatban azért ez jóval kevesebb volt), ami kétségtelenül egy izgalmas és szokatlan cselekménynek adott alapot. Jelen cikk íróját egyébként nem győzte meg annyira Shyamalan "nagy visszatérése", mint a szerkesztőség többi tagját, az viszont egyértelmű, hogy a Széttörve egy új lendületet adott a rendező kisiklott munkásságának. Legjobb pillanataiban igazán feszült és lebilincselő thrillerként tudott működni a 2016-os film, aminek hála a mi listánkon is egészen elől szerepelhet.
4. A látogatás (2015)
Listánk egyik meglepetéshelyezettje következik, hiszen A látogatás talán az egyik legkevésbé ismert Shyamalan-mű, egyúttal az egyik legkisebb költségvetésből készült darabja is. Érdemes kontextusba is helyezni a kézikamerás horrort, aminek Az esemény, Az utolsó léghajlító és A Föld után tragikus teljesítményeit kellett valahogy elfeledtetnie, amit részben egész biztosan sikerült. A történet főhősei egy fiatal testvérpár, akik rég nem látott nagyszüleikhez utaznak egy kellemes hét reményében. Ahogy viszont telnek az éjszakák, úgy egyre különösebb dolgokra lesznek figyelmesek, nem beszélve a papa és mama egészen furcsa viselkedéséről. A látogatásnak megvannak a maga furcsaságai, vagy erőltetett jelenetei, ám összességében remekül működik Shyamalan pszicho-horrorja, a szinte kötelező fordulat pedig tökéletesen szolgálta a cselekményt. Kis léptékű alkotás, ám annak egészen remek.
3. Jelek (2002)
Első dobogósunk nem más, mint a rendező 2002-ben debütált idegen inváziós filmje, a Jelek, ami tematikájával szemben kissé csalóka módon nem egy ócska sci-fi, hanem bizony egy erőteljes horror-dráma. A kamaradarab-szerű alkotás - merem állítani - mind a mai napig az egyik legkiválóbb a témájában. A "home invasion" filmként is simán értelmezhető Jelek során egy a semmi közepén élő család mindennapjai kapcsolódunk bele - nagyot fordul azonban a világ, amikor a családi ház melletti kukoricásban egyik éjszakáról a másikra egy óriási gabonakör jelenik meg. Viszonylag lassabb tempóban bontakozik ki a néző előtt, hogy itt bizony egy földönkívüli megszállás kapujában állunk. A Jelek zsenialitása a mesteri feszültségkeltésben rejlik, ami az egykor vírusvideóként terjedő születésnapi partis jelenetsorban teljesedik ki. Eszközeit tekintve egy kivételesen intelligens horrorról beszélünk, ami végig úgy rémiszti meg és paráztatja a nézőt, hogy alig-alig mutat valamit a fenyegetésből. Emellett tele van érzelmekkel és emberi pillanatokkal is Shyamalan horrorja, ami a hit, a vakszerencse vagy épp a predesztináltság kérdésköreit is belekeveri az egészbe. A rendező egyik legkiforrottabb filmjéről beszélünk, ami még 2023-ban, számos újranézést követően is remekül működik, és tartogat újdonságokat.
2. A sebezhetetlen (2000)
Őrült szoros volt a verseny az első három helyezett között, ám végül a már sokat emlegetett Shyamalan-trilógia első darabja végül a képzeletbeli dobogó második fokán végzett. A sebezhetetlen egy tragikus vonatbaleset egyetlen túlélőjére, David Dunnra fókuszál, aki csodával határos módon maradhatott csak életben. Majd a férfi fokozatosan kezdi felismerni, hogy talán nem pusztán a véletlen műve a túlélése, hanem eddig fel nem fedezett, különleges képességek szunnyadnak benne. A sebezhetetlen úszik a misztikumban: a cselekmény ugyan roppant egyszerű (főleg a szuperhősfilmek mai telített piacához mérve), ám a tálalás, a sokáig csak sejtető történetvezetés, vagy épp az álomszerű hangulatvilág egy igazán emlékezetes élménnyé emeli a még színészkedni vágyó Bruce Willis fémjelezte alkotást. Samuel L. Jackson hasonlóan emlékezetes figurája mellett jobbnál-jobb jelenetek, remek karakterépítés, vagy újfent James Newton Howard kimagasló soundtrackje jellemzik A sebezhetetlent, mely olyannyira jól sikerült, hogy - ha nem is előre megfontolt szándékkal - de további két másik Shyamalan-műnek is megágyazott.
1. Hatodik érzék (1999)
A Puliwood szerkesztősége egy nem épp új keletű következtetésre jutott M. Night Shyamalan életműve kapcsán, nevezetesen hogy az alkotó legjobb filmje nem más, mint a Hatodik érzék. Ha szívünkre tesszük a kezünket, ezzel talán nem is nagyon lehet érdemben vitatkozni: a természetfeletti thriller-dráma számos all-time filmes toplistán is előkelő helyen szerepelhet, az pedig nem is kérdés, hogy a 90-es/2000-es évek egyik legmeghatározóbb alkotásáról beszélünk. Bruce Willis remek karrierjének talán legerősebb drámai alakításában, ahogy a szellemeket látó kisfiú, Haley Joel Osment se nagyon tudta azóta megközelíteni gyermekkorának alakítását. Dramaturgiájában, hatásfokában és - megint csak - a Shyamalan-féle hangulatkeltésében egy majdhogynem tökéletes produkcióról beszélhetünk, amihez nem mellesleg a filmtörténet egyik legjobban felépített és legerősebb fordulata is társul. Annyira jól működik a filmvégi csavar, hogy a Hatodik érzéket csak az látta igazán, aki legalább kétszer megnézte azt.
Nálunk ekképpen alakult Hollywood egyik legmegosztóbb rendezőjének filmes ranglistája. Egyetértetek, esetleg máshogy gondolkodtatok, vagy szubjektíven talán máshogy alakulnak a kedvenceitek? Írjátok meg nekünk!
(A kiemelt kép forrása: Collider)