Hirdetés

Kopogás a kunyhóban - Kritika

|

Hatástalan ötlettelenség képében jött el az apokalipszis.

Hirdetés

Hiába tűnt M. Night Shyamalan az egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb feltörekvő alkotónak Hollywoodban, az író-rendező már-már mémnek számít a közönség szemében az elmúlt bő 10 évben folytatott tevékenysége miatt. Azzal együtt is, hogy ő maga egyébként becsülettel igyekszik kiköszörülni azt a bizonyos csorbát egy ideje, mely igyekezetnek meg is volt az eredménye. A James McAvoy fémjelezte thriller, a Széttörve széles körben elismerést tudott elérni, ahogy A látogatás is egy izgalmas, és egészen jól sikerült kísérleti horrorfilmként élénkített fel a Shyamalanba vetett hitünket. Majd aztán jött a vállalhatatlanság határát súroló, Idő című koncepcionális és filmtechnikai katyvasz, amivel kapcsolatban egyedül azt nem gondoltam volna, hogy valaha bármilyen formában is vissza fogom sírni. Legújabb próbálkozása, a Kopogás a kunyhóban márpedig ezt annak ellenére tudta kiváltani, hogy amúgy egy jóval korrektebb filmet kaptunk a formájában.

Hirdetés

A 2021-es Idő nem pusztán azért volt pocsék film, mert teljesen belebukott és meghalt a maga által vállalt koncepcióban, hanem mert alapszintű, objektíve vizsgálható filmtechnikai elvárásoknak is képtelen volt egyszerűen megfelelni. Jelenetenként változott, hogy éppen a védhetetlenül pocsék szövegkönyv, a kontinuitásra teljesen fittyet hányó vágás, vagy a kivétel nélkül rosszul irányított alakítások lehetetlenítették el az Időt attól, hogy valami értelmezhető élményt hozzon ki abból a beígért felütésből, amit egyébként egy pillanatig sem próbált meg teljesíteni. Egy valamit azonban nem lehet eltagadni Shyamalan filmjétől: hatással van a nézőre. Lehet, hogy ez a hatás többnyire vehemens ellenkezést takar, de az Időben valahogy mégis folyamatosan ott kúszott a felszín alatt egy különleges, furcsa film ígérete, mely egy ideális valóságban oda kerülhetett volna M. Night Shyamalan legjobbjai közé - egy olyan M. Night Shyamalan legjobbjai közé, aki karrierje végéig azzal a fantáziával és tehetséggel alkotott, mint amiről egykor a Hatodik érzék vagy A sebezhetetlen is tanúskodott. 

A Kopogás a kunyhóban ezzel szemben egy vállalható, könnyen értelmezhető és alapjaiban működő filmélmény, ami a rendezőhöz hűen megint csak egy izgalmas koncepcióval rántja be a nézőt. Eric (Jonathan Groff) és Andrew (Ben Aldridge) egy fiatal melegpár, akik örökbe fogadott kislányukkal, Wennel (Kristen Cui) éppen vakációjukat töltik egy idilli, természetközeli fakunyhóban. A kikapcsolódás azonban hirtelen véget ér, amikor egy négyfős társaság erőszakkal rátör a családra, hogy aztán egy lehetetlen választás elé állítsák őket: hármójuk közül valakit önszántukból fel kell áldozniuk, máskülönben eljön az apokalipszis, az emberi faj pedig megszűnik létezni. Eric és Andrew persze hallani sem akarnak erről az egész elmebetegségről, a Leonard (Dave Bautista) vezette társaság azonban hajthatatlan. Drasztikus eszközökhöz és lépésekre folyamodnak annak érdekében, hogy döntésre bírják a családot, akik a rövid időn belül bekövetkező, világszinten jelentkező katasztrófákat látva maguk is kezdenek elbizonytaladni az igazságot illetően.

A Kopogás a kunyhóban egyhelyszínes, papíron karakterközpontú drámájában szinte minden adott volt ahhoz, hogy egy végtelenül feszült élményt kapjunk, amit rádasául egy fájdalmasan gyönyörű gondolattal lehetett volna lezárni. Azért merem ezt kijelenteni, mert mindez ténylegesen ott is van már a filmben, mely ötletek egy részét az alapul szolgáló, The Cabin at the End of the World regényből emelte át Shyamalan. A 2018-as, vegyes fogadtatású könyvből a végeredményt elnézve Shyamalan egy abszolút korrekt forgatókönyvet írt, amit aztán elképesztő középszerűséggel tudott csak a nagyvászonra varázsolni. 

Nem segített a filmen az sem, hogy konkrét paneleket emelt át a rendező a 2002-es Jelekből, ahogy a film struktúrája is több ponton emlékeztetett Shyamalan inváziós dráma-thrillerére - a kevéske valóban feszült pillanatot megtörő visszatekintő jelenetek folyamatos déja vu-élményt eredményeztek, amivel nem is volt semmi problémám. Ellenben azzal, hogy a Kopogás a kunyhóban gyakorlatilag az első 10 perccel a film végéig berendezkedett egy a kivitelezést és minden gondolatiságát tekintve is végtelenül egyszerű, vérszegény és didaktikus thrillerre. Végig sejtjük, tudjuk, hogy igen, ez a film valószínűleg pont annyi lesz, mint amennyinek tűnik, de mégis ott motoszkál bennünk a remény, hogy hátha több van még ebben. De nem. Az élmény központi eleme Shyamalan erőteljes vallásossága, amit már számos korábbi alkotásában megfilmesített eltérő formákban, aktuális produkciója pedig ahelyett, hogy összefogná korábbi gondolatait, és valami újat hozna ki belőlük, inkább kiszámítható önismétlésbe csap át, a hit és vallásosság egy rendkívül felszínes és súlytalan ábrázolásával. Ez pedig azért egy érthetetlen ellentmondás, mert Shyamalannak nem volt még filmje, ami ennyire fókuszáltan, alapjaiban erről a témakörről szólt volna.

Nem állítom, hogy a film olykor ne kapná el a feszültségkeltés fonalát (bár közel sem azt a hitchocki-fonalat, amit érezhetően magáénak érez Shyamalan), de minden működő és tényleg jól megcsinált jelenetre jut tízpercnyi hatástalan egyhelyben toporgás. A Kopogás a kunyhóban legszembetűnőbb hiányossága, hogy mennyire nincs jelen a karakterek közötti dinamika, dráma vagy feszültség. Adott egyetlen szoba, amiben ott van maximum 7, de sokszor annál is kevesebb figura, akik vagy érdemben nem, sokszor pedig egyáltalán nem lépnek interakcióba egymással -  és nincs semmi hozzáadott érték, ami ezt a hiányt ellensúlyozni tudná. A párt alakító kettős kifejezetten alul volt használva a cselekmény során. Az emlékezetes, hatásos pillanatok szinte kivétel nélkül Dave Bautistához és az ő Leonardjéhez köthetők, akiről már kismilliószor meg lett énekelve, hogy hiába a pankrátori múlt, valóban egy sokoldalú, különleges színész bújt meg benne. Ez pedig így is van, amit most újfent bizonyított, túlzás nélkül egy emberként tartja össze a filmet, amit ha másért nem is kifejezetten, de az ő játéka miatt érdemes lehet ajánlani. 

Maradéktalanul összefoglalja a Kopogás a kunyhóban milyenségét, ahogyan az apokalipszis különböző csapásait közvetíti a néző felé: valahányszor szükség van a képi prezentációra, Leonard szépen bekapcsolja a házikóban lévő tévét, amiben nem túl autentikus hírműsorok formájában láthatjuk, hogy mi történik éppen a világ különböző pontjain. Logikus megoldás, hogy egy egyhelyszínes cselekmény esetében ilyen módon közöl információt a film? Abszolút. Ez viszont még nem javít a tényen, hogy talán a második még nem, de a harmadik ilyen jelenet már fixen elveszti minden erejét, ahogy maga a film is nagyon hamar kimeríti az eszköztárát a feszültségkeltés terén. Nem csak a végkifejlet borzasztó kiszámítható, de jelenetről-jelenetre jól lehet érezni, hogy éppen mi fog következni, a Kopogás a kunyhóban pedig egyetlen ponton sem akarja megtörni ezt a kiszámíthatóságot. Egyébként ezt - hasonlóan ahhoz, ha egy film törekszik az egyszerűségre és nem akar valamit túlcsavarni, hisz tudjuk jól, hogy ez egyszerre a Shyamalan-filmek truvája és Achilles-ina is - abszolút lehet értékelni és szeretni. A Kopogás a kunyhóban viszont pont annyira üres, önismétlő és semmitmondó, mint amit a felszín is sugall.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Úgy semmitmondó méghozzá, hogy a cselekményt átívelő üzenet szép és szívből jövő, ami fantasztikusan működhetett volna a filmben, ha ahhoz egy gyenge közepesnél erősebb kivitelezés is társult volna. Shyamalan rendezése arra utal, hogy itt Eric és Andrew szerelme, s annak a kereszténységgel ellentétbe állított viszonya az, amiért ez a történet megszületett. A film ehelyett inkább csak a felszínt kapargatja a téma kapcsán, ahelyett hogy egy érdemben végigvezetett, intelligens és ízléses szimbólumrendszerrel hozná mindazt párhuzamba a cselekménnyel. Ez olyannyira nem sikerült, hogy az utolsó negyed órában minden ilyen apró, érdekesebb szimbolika explicit, a lehető legnyersebb és unalmasabb módon konkrétan is kimondásra kerül a karakterek által. Borzasztó kiábrándító ez, főleg egy olyan tapasztalt alkotótól, mint M. Night Shyamalan, aki egy számára kifejezetten fontos témához úgy nyúlt hozzá, mintha egy hatodikos hittankönyvet nyomott volna a kezünkbe.

Az ígéretes koncepción és a végtelenül szimpatikus, de felszínesen ábrázolt átívelő üzeneten túl egyszerűen semmit nem tud felmutatni a Kopogás a kunyhóban. Thrillerként hellyel-közzel képes pár korrekt jelenetet felvonultatni, de a játékidő nagy részében inkább csak várunk arra, hogy megszülessen az a feszültség, amit ez a koncepció sugallna. Eric és Andrew kapcsolata, ahogy a karakterek általános dinamikája és drámája, papíron amennyire fontos eleme kellett volna legyen az élménynek, végül pont annyira súlytalan és érdektelen módon lett kivitelezve. Syhamalan vallási szimbólumrendszere, gondolatisága pedig talán egyetlen filmjében sem volt még ennyire suta és didaktikus, mint most. Az Idővel ellentétben a Kopogás a kunyhóban közel sem egy kirívóan, fájdalmasan rossz film, hanem borzasztóan semmilyen, súlytalan, kivitelezésében pedig végtelenül fantáziátlan. A kopogás ugyan megtörtént, ám arra kongó üresség visszhangja érkezett válaszul…

Kopogás a kunyhóban

Kinek Ajánljuk
  • Annak, aki kíváncsi egy különleges alapötletre.
  • Aki megnézné Dave Bautistát az eddigi talán legjobb formájában.
Kinek Nem
  • Annak, aki egy feszült, jól megrendezett thrillerre vágyna.
  • Aki izgalmas karakterdinamikákat várna egy kvázi kamaradarabtól.
  • Aki igényli, hogy egy film meglepje.
  • Aki szerint nincs rosszabb, mint a jellegtelen közepes.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.