Luc Besson életműve legalább olyan hektikus, mint a magánélete: kiemelkedő, díjnyertes alkotásokat és kevésbé sikeres filmeket is jegyez, miközben plágiumperekbe keveredett, és négyszer nősült. Szülei búvárok voltak, ezért nem csoda, hogy a fiatal Besson maga is merült és tengerbiológusnak készült, azonban mégis a filmezés mellett kötött ki.
A 65. életévét betöltött rendező legjobbjai közül válogattunk a tiszteletére. Isten éltesse!
A nagy kékség (1988)
A nagy kékség már bemutatásakor megdöntötte a francia bevételi rekordokat, Franciaországban egy éven keresztül műsoron tartották a filmet, és 8 kategóriában jelölték César-díjra. Jean-Marc Barr első főszerepe volt, és az egyik búvár szerepében még maga Besson is feltűnik. A filmnek létezik egy amerikai verziója, amely rövidebbre lett vágva, Eric Serra díjnyertes zenéjét Bill Conti munkájára cserélték, a meztelen jeleneteket eltávolították, hogy kedvezőbb korhatár-besorolást érjenek el, valamint a film eredeti befejezését happy endre cserélték - nem csoda, hogy ez a változat bukás lett külföldön. A szabadtüdős merülőkről szóló melodráma a rendező személyes élményeiből táplálkozik, a főszereplők szerelmi és szakmai vetélkedésén túl pedig sokkal hangsúlyosabb az óceán jelenléte, a vízben rejlő lehetőségek adta szabadság érzete, emiatt a stílus és a látvány kiemelten fontos A nagy kékségben, a narratíva pedig némileg háttérbe szorul - emiatt is szokatlan darab a többnyire akciófilmekkel befutott rendező életművében.
Nikita (1990)
A drogos, lázadó fiatal lány bosszúhadjárata és új életre való törekvése megosztó morális kérdéseket feszeget, hiszen épp egy gyilkosság miatt veszik őrizetbe Nikitát, azonban ha az állam szolgálatában álló bérgyilkost faragnak belőle, az teljesen rendben van. Állítólag a film első jelenetét legalább százszor vették fel, Anne Parillaud szerint végül a második felvétel került a végső vágatba. A címszereplő megformálásáért Parillaud César-díjat nyert, ám Bridget Fonda főszereplésével a Nikitát is elérte a remake-láz, 1993-ban A bérgyilkosnő címmel került mozikba az amerikai feldolgozás, sőt, hat évvel később még egy indiai hindi akcióthriller is készült belőle (Kartoos). Maga Besson sem állt le a (bérgyilkos) akcióhősnő-tematikával: 2014-ben érkezett tőle Scarlett Johanssonnal a címszerepben a Lucy, majd 2019-ben az Anna című akció-thrillere egy orosz femme fatale öldöklését mutatja be.
Léon, a profi (1994)
Ha mást nem adott volna nekünk Besson, csak Natalie Portmant és hogy világsztárrá tette Jean Renót, már azzal is kiegyeznénk. De persze gazdagabbak lettünk egy pompás Gary Oldman-alakítással, aki számos improvizációjával igazán egyedivé és személyessé tette a karakterét. Léon figurája nem ismeretlen, ugyanis a Nikita egy szereplőjének, Viktornak egy parafrázisa, mivel Besson úgy érezte, különösen érdekes ez a visszahúzódó karakter, azonban előző filmjében nem aknázta eléggé ki a benne rejlő lehetőségeket, ezért nem volt kérdés, hogy itt szintén Reno alakítja majd a szereplőt. Ebből a filmből is több változat létezik, hiszen a kislány bérgyilkos iránti plátói szerelmét a tesztközönség nem nézte jó szemmel, így a Léon, a profi bizonyos aspektusait az aktuális sztenderdekhez igazították. Portmannek ez volt az első filmszerepe, ami még 2012-ben képes volt megihletni az angol indie rock együttest, Alt-J-t, akinek Matilda című számát inspirálta.
Az ötödik elem (1997)
A Milla Jovovich és Bruce Willis főszereplésével készült sci-fi-akciót valószínűleg azok is ismerik, akik nem annyira jártasak Luc Besson életművében, hiszen mind a főszereplők, mind a mellékszereplők - mint Chris Tucker vagy Gary Oldman - fergetegeset alakítanak benne (utóbbi hiába nem kedveli különösebben a filmet). Zenéje ugyancsak ismert, főleg Plavalaguna, a földönkívüli díva operaéneke, akit a rendező exneje, Maiwenn kelt életre. Az ötödik elem az 1997-es cannes-i filmfesztiválon debütált, pedig a rendezőben már tinédzserként megfogant a történet ötlete, azonban évekig nem volt elégedett a forgatókönyvvel, így folyton jegelte a projektet. Művében sokszor utal a Star Wars világára, és egyik fő ihletforrásai a Valérian-képregények voltak (amelyből később önálló filmet is készített). Többek között különlegessége, hogy a jelmezek terveit a híres francia divattervező, Jean-Paul Gautier készítette.
Taxi (1998)
Bár kilóg a sorból, hiszen nem Besson rendezte a Taxi-filmeket, azonban a forgatókönyveket ő jegyzi, a francia akcióvígjáték pedig széleskörben ismert és kedvelt lett. Összesen öt résztt és egy amerikai feldolgozást (Amerikai taxi) ért meg a filmsorozat, amelynek összes darabján dolgozott - az utolsón már társszerzőkkel együtt. Fokozatosan fogyott el a szufla az epizódok alatt, ám a Taxi-filmek népszerűsége vitathatatlan, mi sem mutatja jobban, hogy mai napig előszeretettel játsszák őket a televízióban. A film főszereplőjének, Samy Nacerinek Daniel Morales a leghíresebb alakítása, Marion Cotillard pedig első nagyjátékfilmjei közt jegyezheti a Taxit. Ehelyett egyébként említhettünk volna olyan franchise-okat, mint A szállító vagy az Elrabolva, ugyanis ezeken is íróként dolgozott a francia rendező.