Hirdetés

A világ összes pénze - Kritika

|

A 80 éves Ridley Scott és a 88 éves Christopher Plummer 9 nap alatt leforgatta a film lényegét. Ebből a tényből és a film történetéből is bőven van mit tanulni.

Hirdetés

1973-ban a világ egyik leggazdagabb emberének, John Paul Getty-nek (Christopher Plummer) elrabolják legkedvesebb unokáját, akiért 17 millió dollár váltságdíjat követelnek. Felfoghatatlan pénz a fiú anyjának (Michelle Williams), aki miután beházasodott a családba és jól meg is járta John Paul Getty II-vel, arra törekedett, hogy a legkevesebb köze se legyen ahhoz a világhoz, ahol ez az összeg a napi kamatnyereség. Azonban nagypapa szerint nagyon kevés dologért érdemes a teljes árat kifizetni...

Hirdetés

Most hagyjuk is a film PR szempontból hányattatott sorsát (Kevin Spacey botránya, Michelle Williams újraforgatásokért kapott 1000$-os fizetése Mark Wahlberg 1,5 milliójához képest), hiszen a film művészi értékét ezek nem befolyásolják, legfeljebb a marketingjét. Azonban az a tény, ami ebből fakad, miszerint a bemutató előtt 1 hónappal, 9 nap alatt újraforgatta Ridley Scott a történet kulcsfiguráját alakító színész cseréjével A világ összes pénze jeleneteinek egy jelentős hányadát, arról muszáj szót ejtenünk. Az, amit a mester megvalósított, egy logisztikai rémálom lehetett, hiszen a helyszíneket, embereket hosszú hónapok eltelte után újra ugyanabba az állapotba kellett rángatni, ahogy eredetileg voltak, mindezt az amerikaiak legszentebb családi ünnepének, a Hálaadás ideje alatt. Ezután olyan tempóban kellett felvenni a jeleneteket, hogy maradjon idő az újravágásra (egy teljesen kész filmről beszélünk), amit azzal értek el, hogy egy jelenetet maximum kétszer vettek fel, az egész harmad annyi időbe tellett, mint normál körülmények között másnak. Az ok, amiért a premier nem tűrhetett halasztást, az egy készülő minisorozat, amely ugyanezt a történetet dolgozza fel, érthető, hogy szerencsésebb volt beelőzni.

Scott egyébként is híresen hatékony, de most még önmagát is felülmúlta, mindezt pedig elintézi egy vállrándítással, hogy könnyű az egész, ha kidolgozott, jó terved van és nem a forgatáson vacakolsz. Kíméletlenül hatékony és sikeres. Ugyanez elmondható a film központi alakjáról, John Paul Getty-ről is, azonban nem társul mellé szív. Hogyan lehet emberivé tenni egy embertelen embert, de megmaradni a realitás talaján? A választ Christopher Plummertől kapjuk meg, aki Spacey-vel ellentétben egyáltalán nem hidegen közelítette meg a karaktert, hanem a morálisan legborzalmasabb pillanatokban is ott táncolt a szemében a fény, szája szegletében a mosoly és mindemellett pedig egy percig nem volt kétségünk, hogy ennek az embernek a végletekig kifordult az értékítélete. Rendkívül jó választás volt Plummer a szerepre, külsejében is hitelesebb, mint az elmaszkírozott Spacey, akinek ettől függetlenül nagyon kíváncsi lettem volna az alakítására, vele is jól működött volna, de az amit a helyettes kolléga kihozott magából, lemosta az egyébként szintén nagyon tehetséges kollégáit a vászonról.

Michelle Williams sokszínűen árnyalja karakterét, annak ellenére, hogy nem túl hálás dolog színészi szempontból több mint két órán keresztül gyötrődni ugyanazon probléma miatt. Mark Wahlberg (Getty bizalmas embere) és Charlie Plummer (az elrabolt unoka) is kifejezetten jó, színvonalas alakítást nyújt, szó nem érhet senkit, Ridley Scott többek között nekik is köszönheti a hatékony és gyors munkát. Kiemelendő még Romain Duris emberrablója és a kontraszt, amit nyújt az ő világa a Getty birodalomhoz és életfelfogáshoz képest.

A történet a valóságtartalma miatt eléggé lebilincselő, profin összerakott izgalmas krimi, az újraforgatott jelenetek tökéletesen illeszkednek a film szövetébe, mintha mindig is így szánták volna. Azonban a végkifejletben úgy érzem a katarzis elérésének céljából túltolta egy kicsit a szekeret a forgatókönyvíró. Felesleges volt még egy lapáttal növelni a feszültséget, amikor már eleve két órán keresztül építgette azt, illetve ha mégis megteszi, legalább ne az ésszerűség rovására tette volna. Azt megtalálni, hogy mennyi az elég az egyik legnehezebb feladat.

Ezzel együtt, inkább csak apró hibának rovom ezt fel, mert egy olyan útra vitt el a film, amit érdemes volt végigkövetni és magával húzta a közönségét. Volt egy pillanat, amikor a nézők egy emberként szisszentek fel szó szerint, néhány szitok szó is elhangzott innen-onnan, amikor már az addig is sokkoló öreg Getty még mélyebbre tudott süllyedni a szemünkben. És azért ez a téma is olyan, amin van mit rágódni miután felálltunk a moziból, Plummer alakításának köszönhetően pedig fel van adva a lecke, ahogy próbáljuk megérteni az általa megformált embert, mert nehéz egy legyintéssel elintézni.

A világ összes pénze

Kinek Ajánljuk
  • Akiknek vannak makacs rokonai.
  • Valós történeten alapuló krimi kedvelőknek.
  • Vagyonosoknak.
  • Akik csodát akarnak látni Christopher Plummer 9 nap alatt felvett Oscar-jelölt alakításának formájában.
  • A jó filmzenékre fogékonyaknak.
Kinek Nem
  • Akiknek a krimi műfaja kimerül az akcióban.
  • Akik nem szeretik, ha a film a nézőjére bízza a tanulságok levonását.
  • Akiket zavar, ha a film végét dramaturgiai és nem logikai okokból húzzák el.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.