Mikor megjelentek az első információk Seth Rogen legújabb filmje, az An American Pickle kapcsán, sokan azonnal a fejükhöz kaptak és nyugtázták magukban, hogy egy újabb nagy, füvezős őrültségnek lehetnek majd a részesei. Ám miután debütált a film hivatalos előzetese, ezzel megmutatva a nem annyira a poénokra, sokkal inkább a groteszkségre épülő stílusát, nem egy ember összeráncolta a homlokát. A kész produkciót látva pedig elmondható, hogy ez a formula egy régebbi Rogen-filmként (például az Ananász expressz, Itt a vége) még szórakoztató is lett volna, de sajna, túlontúl komolyan akarta venni magát, amibe hamar beletört a bicskája.

Pedig minden adott volt egy szórakoztató és humoros másfél órához. Volt egy borzasztóan blőd, de szerethető történet a családról és az összetartozásról. Volt nem egy, hanem két darab Seth Rogen, aki éppenséggel nem egy ikertestvérpárt játszik, hanem egy askenázi zsidó férfit és neki a dédunokáját. Volt itt még az Agymanóknak és a Csodatévők sorozatnak a társírója, sőt még egy operatőrből lett filmrendező is, akinek ez lett a debütáló alkotása. De sajnos semmi sem akaródzott működni ezek közül - még a kétszeres Rogen sem.

Az An American Pickle története egy kitalált kelet-európai városkában, a kiejthetetlen Schlupskban veszi kezdetét, 1919-ben, ahol megismerjük egyik főhősünket, Herschel Greenbaumt (Rogen). Ő hivatását tekintve csatornaásó, átlagosan él napról napra, de miután megismerkedik Sarah-val (Sarah Snook), teljesen felfordul az élete. Nem pusztán házasságot köt vele, de a városkát porig égető kozákok miatt Amerikába, a lehetőségek földjére utazik. Itt egy uborkagyárban kap munkát patkányverőként, de egy óvatlan lépés miatt belesik egy hatalmas dézsába. Pechjére éppen abban a pillanatban zárják be a gyárat, emiatt pedig ott is hagyják őt. Kereken 100 év múlva ébred fel, az uborkalé pedig tökéletesen tartósította az egész testét. Ám sem a modern világgal, sem pedig dédunokájával, az app fejlesztő Bennel (Rogen) nem találja a közös hangot.

Mindez leírva egy tipikus Rogen-filmnek tűnik, amiben nem kell keresni a miérteket és a hogyanokat, csak el kell fogadni ezt az egész blőd helyzetet, és akkor kikapcsolódva, hátradőlve a székben tudunk szórakozni. A problémazuhatag viszont ott kezdődik, hogy az An American Pickle nem akar ezen az alapszinten megrekedni, s komolyan kezdi venni magát és a mondanivalóját. Emiatt pedig hibát hibára halmoz, és végül öngólt rúg magának, ami kapcsán több mint két órának is érezzük ezt a mindössze 88 percet.

Az első pár perc alapján még bizakodunk, hiszen a schlupski paraszti élet mindennapjaiba nyerhetünk bebocsátást, de az első 10 percet követően, miután Herschel felébred az uborkás kómájából, egy humortalan, unalmas és agyonlátott mozit kapunk a pénzünkért. Pontosan tudjuk, mi mi után fog történni, hogy hogyan fog véget érni ez az egész sztori. Meglepődni ezen lehetetlen, hacsak nem ez az első filmünk, amit látunk. És ez a kiszámíthatóság nem is lenne probléma, ha a többi eleme rendesen működne.

De sajnos itt semmi sem akar rendesen működni. Az egész film alatt végig azt érezni, mintha a teljes forgatókönyvet két nap alatt írták volna meg. Logikátlan jelenetek egész sora követi egymást, félbehagytak érdekes - és a nagy üzenetet tekintve fontos - történetszálakat is csak azért, hogy tovább hallgathassuk a schlupski akcentusú Seth Rogent. És nem, sajnos, még maga Seth Rogen sem menti a menthetőt. Eredménytelen, sokszor látott és végtelenül fáradt a színészi játéka - akár a kissé nemtörődöm, de mérhetetlenül hazafias Herschelként látjuk, akár a visszahúzódó, magának való Benként. Unalmas mindkét karakter, akiken még a totál átlagos forgatókönyv sem segít.

Muszáj vagyok megemlíteni, hogy személyesen én felettébb szeretem Rogen bohóckodásait. Akár színészként, akár íróként (vagy mindkettőként) van jelen egy produkcióban, van valamilyen báj abban, ahogy ő hozzányúl a dolgokhoz. Még ha kevésbé jól sikerült az adott film (emlékszünk még a Rossz szomszédság 2-re?), Rogen mindig hozta a hozhatót. De az An American Pickle-nél még rajta is csak azt érezni, hogy egyáltalán semmi kedve sincs az egészhez. Felmondja a kamera előtt a szövegét, kicsit bohóckodik, és ennyi, nincs már benne a játékában az a fajta régi rogenség, amiért megszerettük. És ez hatalmas problémája a filmnek, hiszen a 99%-ban őt látjuk végig.

A megfáradt színészi munka mellett az alkotás minden más része is feledhető. Stílustalan és pontatlan a rendezés, összecsapott és logikátlan a forgatókönyv, a vágás, a zene és az operatőri munka terén is felettébb átlagos minden. Egyszerűen azon kívül, hogy pozitív a film üzenete (szeressük a családunkat, ne ítéljünk hamar, stb.), semelyik más elemében nem tudunk és nem lehet belekapaszkodni. Emiatt érezhetjük annyira nyögvenyelősnek és vontatottnak a tempót, meg két és félórának a 88 percet.

Az An American Pickle egyáltalán nem nézhetetlen. Olyan mintha papírt ennél - semmilyen, nincs íze. Kihagyott ziccernek sem nagyon lehetne titulálni, hiszen elképzelni nem tudom, ebből milyen más filmet lehetett volna kihozni. Látszik, hogy az elsőfilmes rendező, Brandon Trost szívvel nyúlt ehhez a témához, de ez sajnos nem elég egy jó alkotáshoz. Borzasztóan feledhető, unalmas és sokszor látott lett a végeredmény. Befüvezve talán még szórakoztató is lehet, de ezt nem ajánljuk senkinek sem. Az lesz talán a legjobb, ha gyorsan elfelejtjük az An American Pickle-t, és arra koncentrálunk, hogy Rogen ismét élvezettel színészkedjen egy jót (és ne legyen belőle egy Bruce Willis), Brandon Trost pedig találjon magának egy jobb alapanyagot a következő filmjéhez.