A Netflix egy szuper platform, ahol egyre több minőségi, saját gyártású film fellelhető, a gond csak az, hogy ezek az alkotások így elkerülik a mozikat. Pedig az Apostolt moziban lenne érdemes meglesni.
A történet az 1900-as évek elején játszódik, egy a világtól elzárt kommunában, egy szigeten. Az itt élő vallási fanatikusok egy afféle földanya szerű istennőt imádnak, s hősünknek, Thomasnak (Dan Stevens) is ide vezet útja, miután a szekta néhány tagja elrabolta a húgát.
A rendező Gareth Evans a modern akciófilmek két nagy zászlóshajóját, a The Raid 1-2-t készítette el korábban, most azonban erőteljesen stílust váltott, így senkinek esze ágában se legyen esztelen zúzásra számítani. Felvezetés kvázi nincs, már az első percekben útnak indul Thomas, hogy a szigetre utazzon. A közösség olyan, amit már megszokhattunk a hasonló kaliberű alkotásokból. Adott a karizmatikus vezető, a józanabbul gondolkodó követői, illetve a bigott, agymosott birkák. Ezt leszámítva Evans teljesen nullázza a sablonokat, a saját feje után megy és számos más műfajba belekóstol. A thrilleres alaphangra érkezik egy adag dráma, csipetnyi horror, megszórva nagy adag misztikummal. Szó se róla érdekes koktél. A karakterek mélységét, igazi jellemét sem fedi fel egyből, kapunk pálfordulásokat, fejlődéseket és meghökkentő átalakulásokat egyaránt. Az első óra a beilleszkedésről szól, ismerkedünk a helyiek szokásaival és természetesen a főhőssel egyetemben keressük az elrabolt lányt. Számos furcsaságot tapasztalunk, rengeteg kérdés merül fel, Evans azonban nagyon szépen építgeti a konfliktust.
Hiába nincs tényleges akció a cselekmény első felében, bőven tartogat izgalmakat az Apostol, nem is beszélve az atmoszféráról, a korhűségről vagy a lebukással járó nyomasztásról. Ahogy haladunk előre a filmben, úgy lesz egyre elborultabb és betegebb az összkép. Thomas múltja mellett a sziget, mint ökoszisztéma is górcső alá kerül. Ez a fajta természetfeletti szál könnyen lehet, hogy sokak tetszését nem fogja elnyerni, de idővel nagyon is beleillik a mű habitusába. Az utolsó harmadra teljesen elgurul Evans gyógyszere és olyan erőszakhullámot zúdít ránk, hogy csak kimeredt szemekkel nézhetünk előre. Bőven lesz alkalmunk felszisszenni, vagy a vizuális brutalitástól, vagy a szimpla tudattól, hogy mik történtek. A zárás egyfajta szimbolikus beteljesedés, ami egyszerre furcsa, ugyanakkor hatásos és mindenképp érdekes húzásnak bizonyult.
Az Apostolról első körben a Brimstone ugrott be, noha az egy western, mégis elég sok a közös pont. Többek közt ott is vallási fanatikusok állnak a középpontban, az a film is elképesztően erőszakos, illetve az alkotók erős kritikát fogalmaznak meg az elvakult szektákról. Evans műve talán egy kicsit jobban fel van építve, noha itt is akadnak következetlen döntések és logikai bukfencek. Ettől függetlenül aki vevő a merészebb thrillerekre, ne hagyja ki, mert igen erőteljes darabról van szó. A színészek szuperek, az "enyhén" alulértékelt Dan Stevens kiváló, mint mindig, de az Apostol igazi ereje az atmoszférában és Evans különc stílusában rejlik. Soha rosszabb műfajváltást!