A DC animációs filmek kavalkádjában évente érkeznek a különféle megrajzolt sztorik a különböző köpenyes igazságosztókról. Az Injustice és a Szuperhősök Légiója mellett a Batman és Superman: A szuper ifjak csatája is felkerült az HBO MAX szolgáltató felhozatalába.
A cím nem árul zsákbamacskát, az ikonikus szuperhősök, Batman és Superman fiainak kalandjáról van szó, a Batman és Superman: A szuper ifjak csatája egy azonos című 1979-es képregénysorozaton alapszik.
Ha már képregényes örökség, a film első pár képsora egy fergetegesen festő képregényes montázzsal indul, ahol pár képkockával összegzik, hogy van ugye Superman, összehaverkodott Batmannel, együtt védik a világot, Supermannek gyereke született, aki (és ez már a film első negyede) serdülő korára rájön, hogy szuperképességekkel rendelkezik, és apja valójában nem egy átlagos újságíró, hanem a világ leghíresebb szuperhőse.
A képregényes vizuális kezdés után váltunk is a film tényleges látványvilágára, ami az eddigi DC egész estés animációs filmektől eltérően semmilyen megrajzolt hatást nem kelt, nem is véletlen, ez az első filmjük, ami teljes egészében CGI animálással készült. Mindig is dícsértem a DC animációs filmek rajzstílusát, főleg a Superman: Man of Tomorrow esetében külön kiemeltem, hogy a képregényes, kontrasztos stílus mennyire jól áll ennek a világnak. Ellenben A szuper ifjak esetében ez a 3D-re emlékeztető megvalósítás inkább bántotta a szemem. Mozgásban még nem vészes, de állóképeken régi számítógépes átvezetők hangulatát idézi, illetve az arcok többsége is élettelen érzetet kelt.
A narratíva érezhető módon gyermeki szintre lett belőve. Ezt sajnos pejoratív értelemben írom, mivel nem arról van szó, hogy egy felnőttek és gyerekek számára egyaránt figyelmet lekötő és élvezetes sztorit próbálnának elmesélni, hanem szándékosan úgy kommunikál a film a nézővel, mintha óvodások lennének a célközönség. Ez megmutatkozik dialógusok didaktikus és szájbarágós mivoltában, a gyermeki, ártatlan módon infantilis humorban és a cselekmény sablonos kiszámíthatóságában is. Jó példa erre Damian Wayne (Batman fia), aki a DC animációs filmuniverzum egyik fontos szereplője volt, az itt látható kiadása ellenben inkább annak a karakternek a paródiája, aki előbb emlékeztet egy hisztis általános iskolásra, mint egy szűkszavú szociopata bérgyilkosra.
A gyermeki hangvétel és a testrablók támadása koncepció kicsit ambivalens együtt, de még így is ez a leginkább érdekes aspektusa a filmnek, ami sajnos mégsem menti meg attól, hogy nagyon hamar unalomba fulladjon az élmény. Ellenben a szinkronmunka szokásosan profi munka, Batman hangját Troy Baker adja, míg Supermanét A Vox Machina legendájából is ismerős Travis Willingham.
Gyermeki, bugyuta, jobb pillanataiban aranyos film a Batman és Superman: A szuper ifjak csatája, amelynek kiszámítható cselekménye, kisgyermek közönségre belőtt narratívája, és fura CGI animációs stílusa sem segít, hogy szívünkhöz nőjön a film. Ha pont a sötét tónus és felnőttes megközelítés imponált a DC animációs filmuniverzumban, akkor ifjú Robin és kicsi Superman kalandja nagy eséllyel nem lesz veletek se kompatibilis.
