Hirdetés

Dragged Across Concrete - Kritika

|

S. Craig Zahler legújabb filmje baromi hosszú, embert próbáló, erőszakos, kissé biztonsági játékot játszó, de még így is az év egyik legfigyelemreméltóbb alkotása.

S. Craig Zahler egy zseni. Már az új filmjének, a Dragged Across Concrete első előzetesénél említettem, és már akkor hezitálás nélkül nekiítéltem ezt a titulust, és most, a film megnézése után még inkább igaznak bizonyul ez az odaítélés. A Bone Tomahawk és Brawl in Cell Block 99 után az új alkotása, a majd' három órás Dragged is beáll abba a sorba, ami az előző két filmjét naggyá és (még inkább) egyedivé tette. Ez pedig az újítások sora. Zahler azon kevés író/rendezők egyike lett, akik felismerték, hogy manapság már bődületesen nehéz újat mutatni, és pont emiatt szüntelen kísérleteznek: elsőre össze nem illő elemekkel, az idő darabos ábrázolásával, a klisék jogos kijátszásával, vagy az eddigi masszív tabuk a ledöntésével. És félre ne értsetek, ezen kísérletek nagy része eleve bukásra van ítélve - nem pont amiatt, mert a közönség nem lenne felkészülve rájuk, hanem mert valóban rosszak (pl. a Gaspar Noé-féle Szerelem). De Zahler valahogy meg tudja találni azt az arany középutat, ami sokaknak nem fog tetszeni a kivitelezés miatt, viszont végtelenül egyedi ízt és eredeti hangulatot áraszt magából.

 

Hirdetés

A Dragged inkább hasonlít Zahler előző filmjére, a Brawlra, mint a western-kannibál-horror Tomahawkra, ami már a történet szempontjából is jelentős. A sztori ugyanis két detektívről szól, Brett Ridgemanről (Mel Gibson) és társáról, Tony Lurasettiről (Vince Vaughn), akik nem éppen a yard jó hírét öregbítik azzal, hogy egy mexikói drogcsempész fejét bakanccsal belenyomják a tűzlépcsőbe - főleg akkor nem, ha mindezt videóra is veszik. A felvétel persze napvilágot lát rögvest, a két nyomozó felettese pedig hat hétnyi fizetés nélküli felfüggesztésre ítéli őket. Ez jócskán keresztül húzza a számításukat, hiszen Ridgemannek egy jobb környékre való elköltözés miatt, Tonynak pedig egy esetleges esküvő lebonyolítása révén kellene a pénz, így megegyeznek, hogy együtt kirabolnak egy hírhedt alvilági fejest, viszont sokkal komplikáltabbak lesznek a dolgok, mint ahogyan azt elképzelték.

Hirdetés

Zahler a lassan építkező típus. Már a debütáló filmjénél, a Bone Tomahawknál is az elsődleges hangsúly a karakterek bemutatásán, illetve a köztük lévő interakciókon volt, mintsem a céltalan akción. Emiatt maga a történet, annak a fő íve csak igazán lassan bontakozik ki, szépen, komótosan, minden lényeges és elsőre kevésbé lényeges elemet bemutatva. És emiatt van a Zahler-féle alkotásoknak olyan egyedi hangulatuk: azt látjuk jelen esetben a Draggnél, hogy Gibson és Vaughn karaktere 168 percből kb. 120-at végigbeszélnek, egymást szívatva, viccelődve, ugratva, de mégsem érezzük ennek egy pillanatát sem feleslegesnek, mert mindezt magával ragadóan viszik véghez. Alfred Hitchcock mondta azt, hogy "egy jó filmhez három dologra van szükséged: a forgatókönyvre, a forgatókönyvre és a forgatókönyvre", és ez a mondás nemcsak Shane Blacknél, Quentin Tarantinónál, vagy Drew Goddardnál érződik leginkább, hanem Zahlernél is. Ténylegesen nem történik semmi izgalmas, figyelemfelkeltő vagy vérpezsdítő a vásznon az ilyen jeleneteknél, mégis eléri azt a film, hogy ne unjuk el magunkat rajta. Mert mindig ismerősek ezek a karakterek; tudjuk, kik ők, mit miért csinálnak, miért hatnak olyan emberinek, megfoghatónak, kicsit sem klisések, vagy ha igen, akkor az okkal van. És ez a forgatókönyvírói húzás a Draggednél kifejezetten kiemelkedő.

Viszont akkor sincs semmi gond, ha éppen elérkezni látszik az akció ideje, hiszen mint a Tomahawknál vagy a Brawlnál, úgy itt is minden hirtelen történik. Nem vagyunk felkészülve ezekre a szcénákra, nincsen semmilyen felvezetés avagy rávezetés, egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra történik meg. A Tomahawknál ilyen volt a kannibálok támadása, a Brawlnál a börtönbe való bekerülés, a Draggednél pedig ez a rablás kezdete - mivel ez elég spoileres, így csak ennyit írok. Mindhárom esetben rögvest letaglóz ez a fajta hirtelen átmenet a nyugisabb, beszélgetős részből a gyomorforgatóan magával ragadó erőszakosba, mert bizony, tegyük hozzá, hogy ezen jeleneteknél elkél minden esetben a +18-as karika. Habár annak ellenére, hogy jelen esetben egy kissé visszafogottabbnak éreztem ezeket a tettlegességeket, mint amilyen a Brawl-féle padlósöprés volt (még mindig kiráz a hideg attól a pár képkockától), de azért nem kell azonnal temetni ezt a filmet, van itt jócskán olyan szcéna, ami brutális, letaglózó, de képtelenség pislogni közben.

Hirdetés

Ellenben mindezek nem érnének semmit, ha nem lennének jó színészek, akik életre keltenék ezeket a jeleneteket, szerencsénkre azért vannak. Zahler már másodjára forgat együtt Vince Vaughnnal (A fegyvertelen katona), Jennifer Carpenterrel (Dexter), Don Johnsonnal (Django elszabadul) vagy éppen Udo Kierrel (Az elveszett frigyláda fosztogatói), de újak is érkeztek bőven, mint maga Gibson (Mad Max), Tory Kittles (Kemény motorosok), Thomas Kretschmann (A zongorista), avagy Laurie Holden (The Walking Dead). Viszont maga a film sokkal inkább csak Gibson karakterére összpontosít, őt helyezi kizárólag a fókuszba, ami egyrészről teljesen megérthető (ő az, aki beindítja a történetet, ő az, aki miatt felfüggesztésre kerülnek, ő az, aki kiterveli a rablást stb.), másrészről pedig egy kicsit fájó is. Vaughn karaktere csak úgy kiált egy jobb bemutatásért (viszont az utolsó telefonhívása fenomenális), Jennifer Carpenter Kellyje imádnivalóan felesleges, Kittles túl sok figyelmet kap egy nem annyira magával ragadó szerepkörben, illetve maga az alvilági fejes, Kretschmann is bővebb ismertetést igényelt volna.

Mindezek a film vége miatt annyira szemet szúróak, hiszen ellentétben az izzasztó, jogos "happyendes" Tomahawk, illetve a gyönyörűen melankolikus és egyben felejthetetlen Brawl finise után, a Dragged esetében éreztem azt először, hogy Zahler egy picit biztonsági játékot játszott. Mindenféle és fajta spoiler nélkül annyi elmondható, hogy a végén érezhetően ennek a karakternek kellett "nyernie", mert ha nem, akkor lehetséges, hogy több oldalról megtámadható lett volna az egész mű. Viszont így hellyel-közzel politikailag korrektnek is mondható a Dragged, ami nekem annyira nem tetszett. Nem katasztrofális, teljesen megállja a helyét, viszont nem annyira merész, nem annyira magával ragadó, mint az előzőeknél. És nyilvánvalóan benne van a pakliban, hogy ez csak egy személyes meglátás, lehet, sokatoknak ez másképp fog értelmeződni, amivel semmi baj nincsen, sőt ez is lenne a lényeges az ilyen alkotásoknak.

Hirdetés

A Dragged Across Concrete egy nehezen emészthető film lett - de ez is volt a feladata. Habár nem annyira merész, és nem annyira erőszakos, mint az elődei, azért a számlájára írható, hogy Zahler legrealistább, talán legérettebb filmjével van dolgunk. Egyáltalán nem való mindenkinek, nemcsak amiatt, mert masszív +18-as karika figyel a képernyő bal alsó sarkában, hanem mert ez a fajta kísérletező, újításra törekedő stílus nem lesz mindegyik nézőnek az ínyére. Emiatt unalmasnak, laposnak, sokszor erőltetettnek, akár monotonnak is lehetne titulálni, viszont ha az ember rákap erre a kis zsenire, a formára, a felépítettségre, akkor ahogy Rick mondja a Casablanca végén, "ez egy gyönyörű barátság kezdete lesz". Én arra bíztatok mindenkit, hogy ha tehetitek, valamilyen úton-módon nézzétek meg a Dragged Across Concrete-et, adjatok neki egy esélyt, mert lehetséges, hogy egy maradandó élményben lesz majd részetek. Ha meg nem, akkor legalább legyetek tisztelettel amiatt, mert Zahler valami újat szeretne letenni az asztalra, és ez már önmagában igencsak tisztelendő és példamutató.

Dragged Across Concrete

Kinek ajánljuk
  • Akik szerették a rendező előző filmjeit is
  • Akiket nem zavar, ha hosszabb az előkészítés, mint az akció
  • Mel Gibson rajongóknak
  • Akik imádják, ha egy film kijátssza a kliséket
Kinek nem
  • Akik egy átlagos lövöldét vártak
  • Akiket zavar, ha egy film lassan indul be
  • Akiknek nem fekszik a szükséges erőszak
Hirdetés
X

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.