Hollywoodban nagy figyelmet szentelnek a coming of age filmeknek és szerencsére rengeteg jó alkotás készül a zsánerben. Idén is láthattunk néhányat a Kszi, Simon, a Lady Bird vagy a Szólíts a neveden! képében. Mit lehet itt még mutatni? Bo Burnham, a szemtelenül fiatal, mindössze 28 éves elsőfilmes rendező jött, látott és győzött. Az Eighth Grade-del elkészítette az év egyik legjobb művét.
A nyolcadikos Kayla Day (Elsie Fisher) teljesen átlagos fiatal. Próbál beilleszkedni, barátokat szerezni, készül a középiskolára, le sem lehet vakarni a telefonjáról. Igyekszik magát adni, a megfelelési kényszer azonban nagy úr, ezáltal a dilemma sem kicsi. Légy önmagad vagy mutasd egy másik arcod a népszerűségért?
Elsőre nem hangozhat túl érdekesnek a történet, nagyjából minden társa ezt az élethelyzetet mutatja be, van azonban egy különbség. Az efféle alkotások többnyire középiskolás srácokról, lányokról szólnak, az Eighth Grade viszont fiatalít és az általános iskola végére koncentrál. Nem drasztikus változtatás és alig észrevehető apróságokban nyilvánul meg, de pont annyira teszi különlegessé a cselekményt, amennyire kell. Ez pedig elmondható a komplett filmről. Hősünk kétségbeesetten próbál megfelelni a bevett normáknak, ugyanakkor élvezi a közösségi média okozta függést. Instagram, Snapchat és társai használata teszi ki az ideje legjavát, mi több Youtube vloggerként is szerencsét próbál. Ebben az a frappáns, hogy életvezetési tanácsokat osztogat másoknak, miközben kibeszéli magából azt az ideált, amilyenné szeretne válni.
Nyilván az ő karakterére, személyiségére épül a film, ami hétköznapisága ellenére meglepően komplex és mély érzelmi töltettel bír. Egyedülálló apja mindent megad neki, ő mégsem hálás, sőt kimondottan flegma. Fél, hogy kínos helyzetbe hozza, de leginkább a saját félelmeit vetíti ki rá. Minden egyes arcrezdülése egy üzenet és mind nagyon beszédes. Ahogy lehajtott fejjel próbál beszélgetni, ahogy a mai trendre reflektálva sminkben posztol felkelés után az ágyból és így tovább. Az Eighth Grade elképesztően aktuális minden fronton.
Remek popkulturális utalásokat kapunk, a szereplők viselkedése, az élethelyzetek végtelenül hétköznapiak és reálisak. A modern köntös mellett azonban az üzenet is elévülhetetlen. A fiatalkori feszengés, az önbizalomhiány problémaköre rengeteg gyermeknél jelent gondot, Burnham pedig úgy enged betekintést ezekbe a dolgokba, hogy a néző teljesen empatikussá váljon. Nem állítja, hogy minden jobb lesz, nem hiteti el, hogy csupa móka és kacagás minden pillanat, ellenben ad hitet az emberben. Abban, hogy igenis az egyén képes jobbá válni, illetve nem kell lemondani a saját véleményünkről ahhoz, hogy beilleszkedjünk és pláne nem lesz valaki egyből jó fej, csak azért mert népszerű. Tele van a film fantasztikus felnövés pillanatokkal, de ki kell emelnem a tűz melletti beszélgetést az apával, illetve a ballagásnál Kayla döntését.
Az Eighth Grade-ben minden a helyén van. Sokszor kínos nézni a kialakult szituációk miatt, de ez a valóságban sincs másképp. Elképesztően bájos, akárcsak a főszereplő Elsie Fisher, aki maga a megtestesült tünemény és nem mellesleg szenzációsat alakít. Burnham egy érzékeny, aktuális drámát alkotott, ami tele van érzelmekkel, borzasztóan szerethető és egyszerre képes szívszorító, valamint nevettető pillanatokra. Igazi boldogságbomba a továbblépésről, amire mindenkinek szüksége van, aki az élet iskolájába jár.