Karácsony van, csakúgy mint tavaly, vagy mint ahogy jövőre is lesz. Ilyenkor a család összebújik, megajándékozzák egymást, együtt nevetnek, esznek-isznak, és alkalomadtán még egy közös film-, vagy sorozatnézésben is benne vannak. A Reszkessetek, betörők!, az első Die Hard, vagy éppen az egyik Grincs adaptáció azok az alkotások, melyek ilyenkor a legtöbbször előkerülnek. És most teljesen őszintén: nem unjátok már egy kicsit ezeket? Évről-évre ugyanaz a sablon, ugyanaz a klisé, változtassunk idén! Ajánlunk is egy egészen különleges csemegét erre az alkalomra, a Happy! első évadját, ami egészen pontosan tavaly decemberben debütált, és mivel közeleg a második évad premierje, úgy gondoltuk, megnézzük, hogy miért is tekinthető ez az egyik legfurcsább, de egyben a legszórakoztatóbb karácsonyi sorozatnak.

 

A Happy! első pár percében főhősünk arról ábrándozik, hogy szétloccsantja a fejét, miközben giccses karácsonyi zenére táncol. Erős kezdés, de mindent elmond erről a sorozatról. A széria egy nyomozóból lecsúszott hidegvérű bérgyilkos, név szerint Nick Sax körül forog, aki pénzért bármire kapható, viszont miután egy gettó-mikulásnak öltözött egyén elrabolja a lányát, mindent bevet, hogy megtalálhassa őt, miközben a helyi maffia főnöke, Mr. Blue a fejét akarja. Szerencséjére a lányának van egy képzeletbeli barátja, Happy, egy kék repülő unikornis, aki megkeresi Nicket, hogy a segítségére legyen. Kettejük útját azonban sok esetben keresztezik olyan fazonok, mint a legtöbb hatalommal bíró, emberméretű Légy, a maffia befolyása alatt álló, tisztaságmániás "eltakarító", Smoothie, egy aggódó exfeleség, vagy éppen egy féltékeny, bizonyítani vágyó expartner is.

Már ennyiből is látszik, hogy a Happy! teljesen elborult. Nem tisztel semmit és senkit, erőszakos, trágár, kaotikus, de pontosan ebben rejlik a zsenialitása is. A sorozat alapfelállása (egy apát segíti a lánya képzeletbeli barátja) már kellően abszurd ahhoz, hogy ne lehessen komolyan venni, de ahogy halad előre a széria, és a néző egymás után gyűri le a következő és a következő epizódokat, úgy kezd egyre jobban kötődni a karakterekhez, szimpatizálni velük és izgulni értük, és nem utolsósorban egy az egyben belemerül a sorozat által generált világba. Nyilvánvalóan akinek már nem bírja el a lelke azt a képsort, hogy egy Megtorló-stílust mutató bérgyilkost éppen egy hatalmas dildóval akarja megbecsteleníteni a maffia őrült eltakarító emberkéje, annak az egész szezon nem fog átjönni, de ez így is van rendjén. A Happy! egy rétegsorozat, de annak közel tökéletes.

Ami már az első pár képkocka alapján realizálódik a nézőben az az, hogy a fényképezés és az operatőri munka kimagasló lett. Annak ellenére, hogy nincsenek nagy tájak, nagytotálban felvett vonulatok, a Happy! igazán profi módon tárja a szemünk elé a kisebb tereket. Akár egy kórházban vagyunk, akár egy vérfürdő kellős közepén, vagy akár egy szadista gyerek szobájában, a kép sohasem válik tolakodóvá, mindig hagyja az éppen aktuális központi témán megpihenni a szemünket, hogy könnyebben befogadjuk azt. Az operatőri munka pedig leginkább a Breaking Badre emlékeztet: ott láthattunk olyan furcsa, de egyben kreatív megoldásokat, mint az egyéni látószögek, vagy éppen a kis, Go-Pro-szerű kamerák használata.

A színészek háza táját sem érheti semmi panasz, mindenki hozza, amit hoznia kell. A főhőst, Nick Saxet alakító Christopher Meloninek a kisujjában van ez az elborult, már-már skizofrén gyilkos, aki bármire képes, hogy visszakapja a lányát, de az ő kvázi társa, azaz Happy (Patton Oswalt) is meglepően ügyesen brillírozik a hangjával. Külön kiemelném még a helyi maffia fejét, azaz Mr. Blue-t (Ritchie Coster), aki amellett, hogy az utóbbi évek egyik leginkább magával ragadó gonoszát játssza, csüngeni lehet az összes szaván, annyira zseniális az akcentusa. Illetve Nick régi társa, Merry (Lili Mirojnick) érdemel még egy kisebb részt, hiszen szinte azonnal átjött az az érzés vele kapcsolatban, hogy Lili imádta eljátszani ezt a bizonyítani vágyó, de egyébként igencsak erős női karaktert. A fentebb már emlegetett Smoothie (Patrick Fischler) is emlékezetes szerepet kapott, ő az a fajta figura, aki mindenféle és fajta rá jellemző klisét kijátszik, hogy ezzel egy teljesen zakkant, tisztaságmániás eltakarítót alakítson.

A Happy! másik nagy említésre méltó aspektusa a vizuális megnyilvánulásai. Mivel a címszereplő egy kitalált unikornis, így azt számítógépes technikával oldották meg igazán bravúrosan, de itt persze még nem áll meg a pozitívumok listája. Mivel Nick egy eléggé labilis, mentálisan instabil karakter, így neki sokszor vannak képzelgései, pszichedelikus utazásai (mint például a bevezetőben említett öngyilkosság). Ezek elsőre borzasztóan idegenek lesznek a nézőnek a képi és a tartalmi megvalósításuk miatt, aztán ha nyitottak vagyunk rá, akkor hamar rákaphatunk ezekre. Ehhez az egyik személyes kedvenc jelenetet említeném meg, amikor az évad vége felé egy szadista kisgyerek önnön célból talál ki képzeletbeli barátokat, hogy azokat, kiélve beteg hajlamait, párját rikító módon megölhesse. Nem éppen szalonképes jelenet, de meg kell hagyni, eredeti.

Viszont hogy ne csak egy nagy ömlengés hullám legyen ez a kritika, nem mehetünk el szó nélkül a sorozat hibái mellett sem. A leginkább sarkalatosabb pontját már fentebb kiemeltem, nevezetesen a rétegszerűségét, de ezen felül csaknem minden nézőnek szembetűnő lesz, hogy a Happy! elég sok klisét használ fel. Mivel egy kvázi biztonsági játékot játszottak az alkotók, ergo nem tudták, hogy az egyes határokat meddig tolhatják ki, így akarva-akaratlanul fel kellett használniuk jó pár közhelyet a klisé.hu-ról. Ezek összessége nem rontja az összképet, velük is felettébb szórakoztató maga a sorozat, de azért sok esetben tényleg feltűnnek, tényleg kirívóak lesznek.

A Happy! első évada egy igazi bűnös élvezet, már ha be tudja mindezt fogadni a gyomrunk. A +18-as karika nyilvánvalóan nem csak karácsonyi dekorációként lett feltüntetve, de ez szerintem már az első előzetesből is leszűrhető volt. A sorozat igencsak szórakoztatóra sikeredett, nagyon jó volt látni, hogy ha csak egy kicsit is, de megtörték az ünnepi giccses, cukormázas hangulatot. Így ha éppen van egypár fölös órátok a karácsonyi napokban, akkor mi csak ajánlani tudjuk a Happy!-t − ami majd éppen kapóra is fog jönni, hiszen előreláthatólag jövő áprilisban fog érkezni a második évad a húsvétot megcélozva mint középponti ünnepet. Mi már tűkön ülve várjuk, reméljük, az a szezon is legalább annyira elborult, trágár, erőszakos és nem utolsó sorban polgárpukkasztó lesz, mint amilyen az elődje volt.