Ismét sci-fi szériával jelentkezett az Apple TV+, amely a 2019-es indulása óta már megmutatta többek között a For All Mankinddal, a See-vel, vagy a tavalyi év legnagyobb durranásával, a Severance - Különválással, hogy bizony nagyon is értenek ehhez a zsánerhez. Terítéken lévő alkotásuk ezúttal a Siló, amelyet Hugh Howey amerikai író Wool című regényfolyama alapján készített el az a Graham Yost, aki megajándékozott minket a Timothy Olyphant fémjelezte A törvény nevében című szériával (Justified) - amely idehaza is nagyon népszerű. De részese volt Az elit alakulat, a Keanu Reeves-féle Féktelenül, vagy éppen a Foglalkozásuk: Amerikai (The Americans) című sorozat elkészülésének is.

De vajon sikerült-e ezek közül valamelyikhez felérnie a Silónak minőségben?

A történet egy disztópikus jövőben játszódik. Az emberiség maradéka, 10 ezer ember egy teljesen elszigetelt társadalomban, egy 150 emelet mély földalatti bunkerben, a Silóban él. Több évszázada, hogy lent vannak már, de a történelem olyannyira elpusztult és feledésbe merült, hogy senki nem tudja, hogyan kerültek oda, vagy mi történt a külvilággal. Annyi biztos, hogy mérgező a helyzet odakint, és ha bárki kimegy, az meghal. A rendre a Bírák, valamint az IT-szektor ügyel, akik törvényekkel és vasszigorral tartják kordában és biztonságban az embereket. És van egy szabályuk, ami mindennél fontosabb: senki nem mondhatja ki azt, hogy ki akar menni a Silóból. Aki ugyanis ezt megteszi, annak kötelezően teljesíteni kell a kérését, és azonnal kiküldik a felszínre. Ez pedig egyet jelent a biztos halállal.

Ennyi nagyjából az alapfelvetés, amely a nyitány során kiderül. Persze közben megismerkedünk még a főszereplőkkel is Holston sheriff (David Oyelowo), az ő felesége, Allison (Rashida Jones), valamint egy karbantartó gépész, Juliette Nichols (Rebecca Ferguson) személyében, akiknek életei és sorsai egy összeesküvés-elmélet nyomán összefonódnak. De ennél többet nem szeretnék nagyon elárulni, meghagynám mindazoknak a felfedezés élményét, akik belevágnának a sorozatba. Helyette inkább arra térnék ki nagyon minimális, jelentéktelen spoilerekkel, hogy miért is éreztem azt végig, hogy a Siló sokkal okosabbnak hiszi magát, mint ami valójában, és jelenleg miért nem több még, mint egy átlagos sci-fi széria.

A Siló legnagyobb baja a történetében, pontosabban annak kibontásában rejlik: a néző jóval több információval kezdi a sorozatot, mint a főszereplők. Már órákkal azelőtt beavat minket a központi rejtélybe, hogy a karakterek egyáltalán a nyomára bukkannának annak. Ez a tudásbeli fölény pedig végig megmarad, és az egész évad alatt két lépéssel mindenki előtt járunk. Ennek a levét a legjobban Rebecca Ferguson karaktere issza meg, aki nem csak nem érdekes karakter, de a legtöbbször úgy érezni, mintha csak sodródna az árral: mintha nem lenne helye a fő cselekményszálban, hanem csak bele lenne zsúfolva.

Ez leginkább azért van így, mert állandóan felzárkózik ahhoz, amit a közönség idő előtt megtud, vagy inkább kitalál. A sorozat egy jó részében például azt látni, ahogy Juliette egy merevlemezt próbál felkutatni. Mi ennek a tartalmát elég hamar megtudjuk, de Juliette-nek rendkívül sokáig tart egyáltalán megtalálni a tárgyat, és még tovább megismerni, mi van rajta. Emiatt egy idő után elveszik az érdeklődés, és egyre unottabban figyeljük a történéseket, hogy legyen már valami, jussunk már el arra a bizonyos pontra. Mindez persze nem Ferguson hibája, aki a legtöbbet hozza ki a rendelkezésére álló anyagból.

És ha már karakterek: senki sem különleges vagy emlékezetes a szereplők közül. Az évad legjobb alakításait Rashida Jones és David Oyelowo nyújtják, akik egy olyan párt alakítanak, akiknek kapcsolata megbomlik, amikor egyikük megkérdőjelezi a világukat. De még ők sem annyira érdekesek, hogy hivatkozási pontok legyenek. A többi szereplők - még az Oscar-díjas Tim Robbins, mint az IT-részleget vezető Bernard, vagy a Robert Simset alakító Common is - pedig egymondatos valakik, és nem képesek feldobni a rájuk bízott figurát. Ráadásul rettentően kiszámíthatóak: ha valaki gyanúsnak tűnik, akkor az nem véletlen; ha pedig jó embernek mutatkozik, akkor az is marad. A hasonló sci-fikben jártas nézők többsége szinte minden fordulatot és árulást kilométerekről látni fognak majd.

A sorozat egyébként érdekes alaphelyzettel és világgal rendelkezik. A Siló kormánya például megtilt bizonyos technológiai fejlesztéseket ilyen-olyan okokból; a másként gondolkodást és az ellenszegülést büntetik, a múltból hátramaradt maradványtárgyakat pedig főbenjáró bűn birtokolni, és azonnali felszínre küldést von maga után, aki lebukik egy ilyennel. A történet során vannak tehát olyan részletek, amelyek segítenek, hogy a Silót valóságos helynek érezzük. De kevés, és ezek mindig másodlagos szerepet játszanak csak a rejtély felgöngyölítésében, amelyről hamar kiderül, hogy mennyire nyilvánvaló és sokat látott felfedezés felé tart: a Siló vezetői, amely azt állítja, hogy megvédi a benne élőket, valójában hazudik? De akkor mi az igazság? 

Kapunk több megoldandó ügyet is mellékszál formájában, de mivel mind közvetlenül kapcsolódik az átívelő szálhoz, egyik sem igazán izgalmas vagy kielégítő, inkább csak időkitöltőnek hatnak. Emiatt a nagy rejtély kibontása végtelenül lassan halad, az évad közepén jó pár részre leül a sztori. A végén persze jönnek majd a válaszok és nagy relevációk is, ezek azonban további kérdéseket szülnek.

A Siló mindennapi életéből, problémáiból is elviseltem volna többet. Ezt a tíz epizódos etapot jobban is el lehetett volna tölteni azzal, hogy az élet különböző aspektusait is megismerjük ebben a zárt társadalomban, kérdéseket és gondolatokat indítva el például osztálykülönbségekről, a hierarchiáról, az információ korlátozásáról és annak ellenőrzéséről, a gyermekvállalás és egyáltalán a kapcsolatok szabályozásáról, arról a bizonyos Lázadásról, amit hébe-hóba emlegetnek, mint nagy eseményt, vagy bármelyik másik témáról, amelyet a széria feldob, de alig érint. Így végső soron sokkal inkább egy díszlet, mintsem egy izgalmas helyszín egyelőre a földalatti siló, amelyben egyébként kedvünk lenne elmerülni, jobban megismerni.

Összefoglalva: helyenként nagyon lapos, rettentően kiszámítható, és nem is olyan okosan rejtélyes, mint amilyen szeretne lenni a Siló első évada, de teljesen vállalható és kellemes kikapcsolódást nyújt, amíg nézi az ember. Ráadásul a második évadot is már berendelte az Apple TV+, szóval a folytatás garantált. Kérdés, hogy sikerül-e szintet lépniük majd a készítőknek, mert szüksége lenne rá. A lehetőség és a potenciál szerencsére adott hozzá.