Tavaly decemberben érkezett váratlanul a bejelentés, hogy még a The Boys harmadik évada előtt kapunk egy animációs antológiasorozatot, melyben különböző direktorok és vizionáriusok alkothatják meg a saját kis történeteiket a franchise világában. A Diabolicalra keresztelt projekt egyszerre akart bepillantást nyújtani a The Boys azon mélységeibe, ahova a fősodor még nem tette be a lábát, valamint egyben egy stílusgyakorlat is lett, hiszen minden egyes epizód más és más technikai megvalósításban készült el.

Aki nem tagadta meg magától a különböző rajzfilmeket és rajzfilmsorozatokat az életében, azok minden bizonnyal fel fogják ismerni ezeket az eltérő csapásirányzatokat, és mindenki megtalálhatja a maga kedvére valót. Mind stílusban, mind történetben. Az epizódok írói között a jelenlegi animációs és vígjátékszakma krémjét találjuk, hiszen a forrásul szolgáló képregény íróján, Garth Ennisen túl Seth Rogen, Andy Samberg, Justin Roiland vagy Evan Goldberg is közreműködött a projektben.

A Diabolical bája nemcsak abban rejlik, hogy elmerül az anyasorozat elborult, vérgőzös világában, hanem abban is, hogy könnyen fogyasztható, rövid epizódokkal operál. És bármennyire is szórakoztató egy-két rész, azért az összélményen végső soron sokat dob, hogy egyik epizód sem tart tovább 11 percnél, úgyhogy akár egy bő másfél órás maraton keretein belül le lehet darálni a nyolc részt.

Aki még jobban akar szórakozni az epizódokon, azoknak érdemes lesz kicsit utánaolvasni, hogy melyik hogyan is készült el. Rögtön a legelső epizód, mely a Bolondos dallamok szellemiségét idézi meg, például olyan problémákba futott bele kezdetekben, hogy már a forrásanyag is túlságosan erőszakos volt, és arra kellett volna rátenni egy lapáttal - amit persze fröcsögő vérzuhanyokkal lehetett legkönnyebben orvosolni (és közben tényleg rádöbbenünk, hogy a vér mellőzésével mekkora mértékű erőszakot tudtak eladni gyerekeknek a Bolondos dallamok készítői).

Persze érdemes az elvárásainkat a helyükön kezelni, mielőtt belevágunk a Diabolicalba. Aki szeretne még többet megismerni a fősodor szereplőiről, eseményeiről, azoknak csupán egyetlen rész fog imponálni, az a bizonyos utolsó, mely hivatalosan is beleillik a kánonba - és Homelander/Hazafi karakterét tudja olyan fényben megvilágítani, mint még soha előtte. Ezen kívül azonban az epizódokat leginkább úgy lehet leírni, mint ahol kreatív elmék tényleg szabadjára engedték a fantáziájukat a The Boys keretrendszerén belül. Ez pedig nem fog mindenkinek tetszeni, ez már most aláírható. Viszont, mivel nem függnek össze a történetek, nyugodtan átugorhatjuk a számunkra érdektelen sztorikat.

A Diabolical időzítése nem volt véletlen az Amazon részéről - pont annyi sejlik fel a The Boys világából, hogy megjöjjön a kedvünk akár a fősodor újrázására, vagy hogy megörüljünk az időközben kikerült harmadik évados trailernek is. Egyes részek, főleg az adott stílus/műfaj kedvelőinek nagyon be fognak találni, míg mások gyorsan a feledés homályába merülnek, de az antológia szerkezet miatt ezt nem lehet felróni a Diabolicalnak.

Ebből kifolyólag azt sem lehet kijelenteni, hogy egyenetlen lenne az első évad. Aki mind a nyolc megidézett stílust preferálja, az minden bizonnyal örömét leli mindegyikükben, mások pedig csupán egy-két gyöngyszemmel gazdagodhatnak, de azokhoz később is jó szívvel térhetnek vissza, amikor van felesleges 10 percük szórakozni. Személy szerint a Justin Roiland által megírt második rész (Rick & Morty jegyében), illetve az anime epizód vitte a prímet a nyolcadik, kánonba illő történet mögött, hiszen mindkét részben tökéletesen vegyültek össze a The Boys és az adott író/szerző/stílus/műfaj védjegyei. Hogy lesz-e második évad, arról egyelőre nincs hivatalos információ, de nincs is feltétlenül szükség rá. Ez az első szárnypróbálgatás képes elérni elsődleges célját, hogy napirenden tartsa a The Boyst a harmadik évad premierjéig, minden más pozitívuma pedig bónusz.