Az Amazon felbátorodva a The Boys első évadának sikerén, még a második szezon elrajtolása előtt berendelte a folytatást, annyira biztosak voltak a dolgukban. A pénteki évadfinálé után pedig nyugodtan kijelenthető, hogy nem ittak előre a medve bőrére - sőt, még talán az is kijelenthető, hogy a streaming szolgáltatókhoz képest szokatlan vetítési formátum (az első három rész egyben megtekinthető volt, hogy utána a maradék öt epizódot hétről hétre dobják csak ki az éterbe) is végül nyerőnek bizonyult, mivel sikerült további nézőkkel gyarapítani a közönséget.

Az első három részről írt ismertetőnkben mi is nagyon bizakodóak voltunk, és bár nem mindenben teljesített makulátlanul az évad, összességében így is elmondható, hogy ezúttal is csillagos ötösre végeztek a Fiúk a nézők szórakoztatásában. És a beígért véresebb, nagyobb folytatása sem csak üres lózung volt. Innentől SPOILERVESZÉLY.

A második évad folytatta az elsőben kiépített utat, miszerint kedvenc szuperhős-ellenes figuráink végképp meg akarták dönteni a Vought uralmát, és vele együtt a Supe-okat is. Azonban többek között az ismertetőben is magasztalt Giancarlo Esposito által alakított Stan Edgarnak köszönhetően minden egyes "törvényes" odaszúrásra volt egy adu a Vought régi-új főnökének a kezében. Hiába derült fény a Compound V létezésére, hiába haltak meg tucatnyian a Vought-ellenes tárgyaláson, hiába derült ki az évad végére Stormfront múltja a nagyközönség számára, a cég továbbra is él és virul. Bár hivatalosan elásták a csatabárdot a Hetek árulóival és a Fiúkkal, ez a béke bizonyára ideig-óráig fog tartani.

Az évad legnagyobb erőssége közé az sorolható, hogy a készítők végre bátorkodtak megmutatni a Fiúk tagjainak múltjából több szeletet. Az évek óta bűntudatban élő Frenchie (Tomer Capon) bűnéről is lehullott a lepel, egy olyan plusz információval egyetemben, amit még a képregény olvasói sem tudhattak - ez történetesen a karakter valódi neve. De szintén bepillanthattunk MM (Mother's Milk), Kimiko (Karen Fukuhara) illetve Hughie (Jack Quaid) múltjába, nem beszélve talán a legfontosabb mozzanatokról, ami Billy Butcher (Karl Urban) titokzatos karakterének motivációjával és jellemével kapcsolatos kérdésekre adott választ. A Butcher apját alakító John Noble közös jelenete az elhidegült fiával az évad talán legmegrázóbb jelenete volt, ami talán még épp időben mutatott Butcher számára görbe tükröt, hogy a karakter ne úgy végezze végül, mint a sorozaton alapuló képregény végén - erre már az évadfinálé utolsó snittjei is alapoztak.

A túloldalon Antony Starr előtt lehet emelni a kalapunkat, főleg a fináléban nyújtott teljesítményéért. Bevallom őszintén, hogy az érzelmileg teljesen összeomlott Homelander látványa sajnálatot ébresztett a karakter iránt, pedig ha valaki, hát ő biztos nem érdemelné meg a néző szimpátiáját. Sajnos Stormfront javára a Hetek többi tagja erőteljesen háttérbe szorult az első évadhoz képest, innen egyedül Annie a kivétel, akinek voltak tökös megnyilvánulásai a szezon elején, viszont a végére visszatért a makulátlan hős toposzához, ami továbbra is túlságosan idegennek hat ebben a történetben. A Hughie-val való románcuk, a folytonos huzavona a két karakter között megmosolyogtatni való, és talán a fináléban meg is válaszolták a készítők, hogy miért is tartanak ki egymás mellett, de ezt jobban is fel lehetett volna építeni. Kérdés, hogy ez vajon meddig húzzák ki együtt, mert amit már megtanulhattunk ebből a sorozatból, hogy ami idillikus, annak gyorsan vége lesz.

Végül egy külön bekezdést megérdemel Stormfront is, aki amilyen erősen kezdte az évadot, utána a végére annyira leeresztett, főleg miután "beszőtte" Homelandert. Ennél a pontnál éreztem azt, hogy Stormfront karakterének ez volt a csúcspontja, innentől kezdve pedig egy útját kereső szereplővé vedlette le magát, aki az egyik pillanatban még a saját gyereke miatt siránkozik, hogy a következő epizódban már a potenciális fogadott gyerekére legyen féltékeny. Az a koherencia, ami hat részen keresztül egyben tartotta Aya Cash figurináját, és aminek köszönhetően egy lapon lehetett emlegetni az utálati skálán Homelanderrel, két rész alatt darabokra esett, a karakter testével együtt. Stormfront balsorsát látva hiányzott az az elégedettség, amit egy másik univerzumban Joffrey Baratheon halála okozott nekünk.

A The Boys készítői továbbra is ügyeltek a metahumorra, amit a popkultúrában jártas nézők értékelhettek igazán - mint például az X-Men jégemberének, Shawn Ashmore-nak a színpadra lépése egy tűzzel bánó Supe-ként, vagy a már korábban említett John Noble, aki legalább egy olyan borzalmas apafigurát alakít, mint tette azt a Gyűrűk urában Denethorként.

Az is a sorozathoz hű, illetve a mi világunkat tökéletesen kiparodizáló jelenet volt, amikor a Hetekből kitagadott A-Train a Fiúknak adja át a Stormfrontról összegyűjtött aktákat, nehogy csorba essen a hírnevén amiért a sajátjaival szembemenne. A presztízs pedig továbbra is hőseink legnagyobb értéke, amire még a bajbajutottak életénél is jobban vigyáznak! De talán a készítők legbátrabb húzása az volt, ahogy kifigurázták az elmúlt évek társadalmi mozgalmait, mint a nők és az LMBTQ-sok reprezentációjának beleerőltetését minden egyes filmbe és sorozatba. Talán Hollywoodban is kapcsolnak, hogy ha így folytatják, akkor pont azt fogjuk kapni, amiből kaptunk egy kis ízelítőt itt a második évadban. Tegye fel a kezét, aki nem kínjában nevetett a Dawn of the Seven forgatókönyvötletein és forgatási jelenetein!

Néhány fájó pont azért kerüljön ide a végére, hiszen a második évad koránt sem volt hibátlan. A legszemetszúróbb a finálé harcjelenete volt, amikor is a jó öreg deus ex machina eszközével élve a csatatéren hirtelen a semmiből megjelent Maeve - akiről tudjuk, hogy nem tud se repülni, se villámgyorsan mozogni. Olcsó, de ütős megoldásként játszották ki ezt a kártyát Eric Kripkéék, ami talán egyszer még elment, de hogy utána öt perccel később ugyanezt eljátsszák, na az már igazán nem volt korrekt - annak ellenére sem, hogy az évad szépen felépítette a Maeve és Homelander közötti konfrontációt. Halkan megjegyzem, hogy a harcjelenetek zömén azért rendesen meglátszik, hogy Kripke a Supernaturalből érkezett, ott volt mindig jellemző, hogy akármilyen szupererőkkel rendelkeztek a szemben álló felek, az biztos, hogy a végén ökölharccal tettek pontot az ügy végére.

A másik csalódás pedig Deep (Chace Crawford) karaktere volt, aki kvázi visszakerült az évad végére oda, ahol a sorozat elején találkoztunk vele. Pedig az ő karakterívében abszolút benne van az őszinte megváltozás lehetősége, amit a fináléban annak rendje és módja szerint teljesen lenulláztak, így ő továbbra is megmarad egy comic reliefként, ami elvesztegetett lehetőség ahhoz képest, mennyi játékidőt kap. Az ő jeleneteivel behozott Egyház azonban szép terelésnek bizonyult az utolsó percek tükrében - Goran Visnjic szektavezetőjéről már mindenki elhitte, hogy egy új főgonoszt építenek fel vele a készítők, mielőtt felrobbant volna a feje.

Végezetül az utolsó két-három percről - ha az nincs, ez akár egy sorozatzárónak is beillett volna, annyira helyükre kerültek a karakterek a záró montázsban. Sok a kérdőjel és a bizonytalanság a Headpopper leleplezésével, amire nyilvánvalóan rá fognak térni a folytatásban. Az biztos, hogy Kripkééknek ügyesen kell lavírozniuk a képviselő kisasszonnyal, aki jelen állás szerint semmivel sem jobb vagy rosszabb Butcheréknél, ha a célja eléréséhez szükséges eszközök között kell válogatni.

A harmadik évadot előreláthatóan jövő év februárjában fogják elkezdeni forgatni, hacsak a COVID-járvány a Supe-okra is kihatással nem lesz. Ez még optimális esetben is jövő év utolsó hónapjaira datálja a harmadik évad debütálását, amiben már szerepelni fog az Odaáttól búcsúzó Jensen Ackles is. Hogy tudnak-e Kripkéék ennél is véresebb évadot csinálni, ahhoz nem fér kétség - az, hogy akarnak-e, és milyen irányba indulnak el, azt viszont már csak ők tudják. Annyi bizonyos, hogy az első két felvonással bizonyították, hogy értik a dolgukat, és bízhatunk benne, hogy a folytatás is legalább ennyire szórakoztató lesz.