Guillermo Del Toro 2013-as óriásszörnyes mozija, a Tűzgyűrű a mai napig különleges darab. A gigantikus óriásrobotokat még náluk is gigászibb Kaijukkal összeeresztő alapötlet bár egyáltalán nem volt kimondottan eredeti, Del Toro utánozhatatlan látásmódjának hála egy olyan látványfilm született, ahol szinte minden a helyén volt. Az emberi szereplők, noha egyszerűek, de azonosulhatóak voltak, a magába szippantó atmoszféra még sokadik megtekintésre sem vesztett semmit a fényéből, a csúnya rémségekkel vívott összecsapások koreográfiáit pedig a mai napig tanítani lehetne.

Technikai bravúr volt ez a javából, ám a közönséget sajnos nem feltétlenül győzte meg, így 2018-ban a kötelező, ámde a végterméket látva teljesen felesleges folytatás képében a Legendary-nek majdnem sikerült végleg kinyírnia a Tűzgyűrű IP-t. Csakhogy még ebben az évben bejelentésre került egy a Netflixre készülő anime sorozat, amely amolyan utolsó reménysugárként azt a feladatot volt kénytelen magára vállalni, hogy valamiképpen gatyába rázza a szebb napokat is megélt franchise-t.

Első blikkre, valahol logikus lépésnek tűnt, hogy az eleve japán gyökerekből eredeztethető Tűzgyűrűt anime formában illene tovább gondolni, ám ahogyan azt már megannyiszor láthattuk egy Netflixes produkciónál, a kivitelezés sajnálatos módon ezúttal is nem kevés kívánnivalót hagy maga után. A Tűzgyűrű: Senki földje ennek ellenére ígéretesen indít. Ausztrália alul maradt a Kaijuk elleni küzdelemben, a még talpon lévő Jaeger pilóták pedig mindent elkövetnek azért, hogy visszatartsák az interdimenzionális hódítókat, amíg kezdetét nem veszi az erre az esetre rendszeresített protokoll.

A főszereplő testvérpár, Hayley és Taylor szintúgy Jaeger pilóta, szüleik azonban megússzák az ítéletnapra emlékeztető kalandot, majd miután biztonságba helyezik a gyerekeket egy maréknyi másik túlélővel, útnak indulnak, hogy valamiféle segítséget szerezzenek Sydneyben. Időközben viszont öt év telik el a szülők visszatérése nélkül, így vannak, akik már végleg lemondtak róluk, mások ennek ellenére továbbra sem törődtek bele a legrosszabba és szentül hiszik, hogy igenis még van remény. Ami egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően fel is bukkan egy magára hagyott gépszörny, Atlas Destroyer formájában, melynek hatására Hayley és Taylor végül kénytelenek útnak indulni a senki földjére.

Magáról a történetről azt hiszem ennyi elég is, mivel a hét részes, egyenként alig félórát számláló epizódok tartogatnak még néhány meglepetést, melyet szerencsére az előzetesek voltak oly restek és nem lőttek le idő előtt. Ugyanakkor akik már láttak életükben bármiféle animét, azok nem igazán fognak túlzottan meglepődni ezeken az amúgy érdekes, viszont önmagukban nem túl acélos csavarokon. Sajnálatos módon karakterek tekintetében sem sokkal rózsásabb a helyzet. Márpedig a sivatagi környezet, az egymásra utaltság, a múlt démonjainak felszínre törésével kiegészülve remek lehetőséget biztosítottak volna az íróknak arra, hogy némileg jobban árnyalják az emberi szereplőket és ne elégedjenek meg az ismerős, ám végső soron felszínes panelekkel.

Az alkotói lustaság - vagy ez esetben inkább ötlettelenség - mindazonáltal a Kaijuk és a Jaegerek dizájnjain végignézve a legfájóbb, mivel, ha valahol, akkor itt tényleg illett volna szabadon engedni azt a fránya képzelőerőt. Szóval akik arra számítottak, hogy különleges képességekkel rendelkező óriás robotok, valamint nem a szörnylexikon leggenerikusabban kinéző rémségei fognak egymásnak feszülni - az elhanyagolható mennyiségben jelenlévő, habár legalább szó-szó jól kinéző bunyókban - azok jobban teszik, ha alaposan lejjebb csavarják az elvárásaikat. Nincsenek jobb híreim az anime rajongók számára sem, mivel az animáció ugyan valóban animéket idéző, minőségét tekintve ennek ellenére közel sem képes megütni azt a mércét, amelyet például a szintén Netflix által gyártott Zeusz vérében láthattunk nem is oly régen.

Összegzésként a Tűzgyűrű: Senki földje koncepciójából adódóan jóval többet ígért, mint amennyit így első körben végül teljesíteni tudott. Habár nagyon szeretnék haragudni a készítőkre, amiért inkább a könnyebb utat választották, egyelőre adok nekik még egy esélyt, hiszen egy további évad még biztosan érkezik majd a Senki földjéhez, mely a finálé alapján - jó Netflixes szokáshoz hűen - esélyesen az első etap második fele lesz. Ahol azért benne van a pakliban, hogy végső soron sikerül valami értékelhető lezárást keríteni a jelenleg nagyon is félbehagyottnak érződő történet végére.