Szégyen szemre itt vagyok, ráadásul nem is az évadnyitóról fogok írni, hanem az egész évadról. A gyalázatos első etap után visszatértem, mert mazochista vagyok, vagy mert a tini fantasy (young adult) még mindig a gyengém. Kifejezetten bírom a guilty pleasure-t, ezeket a "ZS" kategóriás rövid kitérőket a rendes és értékelhető sorozatok mellett. Kellemes meglepetés várt, mert eggyel jobbra értékelhetőbb, mint az első szezon, de ez még nem jelenti azt, hogy bárkinek is ajánlanám. 

A történet szerint az első évad után vesszük fel a fonalat, amiben teljesen elfelejtettem, hogy mi történt és recap sincs az elején, vagy a Netflix átugrotta. Ennek megfelelően azzal indítottam, hogy kikerestem egyet YouTube-on, az gondolom mindet elmond róla, hogy három perces volt, amíg ugyanazon a csatornán egy Stranger Things recap csak a legújabb évad első feléről közel húsz perces. Tehát Rosalind az új igazgató, miután kreatívan megszabadult elődjétől, Dowlingtól és tervei vannak Bloommal, meg az iskolával. Ismét robog tovább a klisé vonat, Rosalind tisztességes gonoszként szövögeti a terveit, miközben hőseinknek az ő megállítása mellett olyan hatalmas problémáik vannak, hogy éppen ki kivel chatelget és mit titkolnak el egymás elől.  

Az igazi előrelépés tavalyhoz képest, hogy Bloom végre nem idegesítő, egész tisztességes felnőtt nő módjára is képes viselkedni néha. Mert amúgy továbbra is össze-vissza megbízik mindenkiben, csak a legjobb barátnőiben és a barátjában nem. Bezárkózik és depizik többnyire, mert nem tudja, honnan jött és továbbra is önző módon csak ez érdekli. Megint mindenki sokkal komplexebb és érdekesebb karakter, mint ő. Kifejezetten tetszett, hogy merre vitték tovább Sky-t a hirtelen feltámadó apjával és a mentorával való kapcsolatát. Lehet, hogy a színész jobb, de nála tényleg érthető és sokkal átérezhetőbb az egyéni kálváriája. A káosz közepette pedig még Bloommal is törődnie kellett, ami nem volt kis kihívás, hiszen a lány mindent elkövet annak érdekében, hogy Sky dobbantson mellőle. Mindezek ellenére ő meglepően érett hozzáállást tanúsít sok helyzetben, miközben azért még nagyon fiatal és ha duzzog is, emberként teszi ezt. (Még akkor is, ha az övé az év teljesen indokolatlan félmeztelen jelenete.) 

A többi tündér is ezerszer szimpatikusabb, Musa drámáját nagyon éltem, főleg, hogy Rivennel összerakták, remek jelenetek jöttek ki belőle. Egész életképes írásról tettek tanúbizonyságot, mert a sok üres jelenet mellett ők egész érdekesek voltak. Megjelent Flora, és a színésznő mintha a meséből mászott volna ki, eszméletlen a hasonlóság, szuper cuki is, nagyon hiteles, de semmit nem tudtak vele kezdeni igazából. Terráé volt a kötelező PC rész és ebben ki is merült a karaktere, kicsit úgy éreztem, hogy beáldozták őt a szent cél érdekében, kipipálhattak egy újabb elemet, így nagyon erőltetett volt a sztorija. Aisha és Stella szintén nem csak a kötelezőt hozta, ők ketten mutatnak valamivel többet is színészkedésben az itteni színvonalnál. 

Tavaly hiányoltam a nagy gonoszt, hát idén kaptunk. Csak azt nem tudja senki, hogy minek. A semmiből előrángatták a Blood Witcheket, akik a Shadow and Bone-ból ugrottak át ide. A boszorkányok eleme a vér, így szívtörőként funkcionálnak és mindenféle csúnya dolgokat tudnak csinálni, de csak emberekkel, mert persze a tündérekkel szemben hatástalan az erejük, mert akkor mindenki tudja, hogy az égvilágon semmi esélyük nem lenne ellenük. Idén velük kell megküzdeni, de már az elején érződik rajtuk az egy szezonos ellenség képe. Arra jók voltak, hogy tovább építsék a Bloomhoz kötődő misztikumot, meg egy értelmesebb konfliktus volt. Ha viszont csak ilyen ellenségre képesek a készítők, jobb a céltalan tini dráma, mert legalább akkor arra több idő lenne. 

Összességében sokkal jobban hozta az eredeti mese hangulatát és talán annyira komolyan sem vették magukat. Én továbbra is őszintén hiányolom, hogy nem voltak bátrabbak az átváltozás megjelenítésében. Egy ilyen sorozatban igazán nem lógott volna ki, ha itt is szuperhős ruhát kapnának a tündérek, majd talán a harmadik évadban bevállalják? Persze egyelőre nincs róla hír, és a Netflix mostanában elég nagy lendülettel lóbálja azt a kaszát. A cliffhanger a szokásos, olyan országos sorozat érzésem van tőle. (Bedobnak valami nagyon sokkolót, hogy utána kb két rész alatt oldják fel.) Szégyen nem szégyen, én vissza fogok térni, mert nem lehet állandóan Sárkányok házát nézni és tutira ismét nem fogok emlékezni semmire.