Hirdetés

No Sudden Move - Kritika

|

Steven Soderbergh megint megmutatja, mi fán terem egy stílusos és fordulatos bűnmozi.

Hirdetés

Steven Soderbergh zsenialitásáról már több ízben beszámoltam az elmúlt évek során. Már a legelső, 1989-es filmjével, a Szex, hazugság, videóval megmutatta a nagyközönségnek, hogyan kell úgy alkalmazni a bevett és akár unott formanyelvi elemeket, hogy újnak és üdének hassanak. Ezt a stílust egész karrierjén megtartotta és közel tökéletesre csiszolta. Emiatt még ha nem is annyira kiemelkedő az egyik filmje (gondolok itt a 2019-es Pénzmosóra), akkor is élvezet nézni, mert annyira más és annyira egyedi a futószalagon gyártott hollywoodi alkotásokhoz képest. Legújabb mozijában, a No Sudden Move-ban visszatért az egyik bevált zsáneréhez, a bűnfilmekhez, és habár nem tökéletes az összkép, 2021-ben elképesztően nagy élmény egy ilyesfajta filmet nézni.

Hirdetés

A No Sudden Move története 1954-be kalauzol el minket, egészen pontosan Detroitba. Három piti tolvaj (Don Cheadle, Benicio Del Toro és Kieran Culkin) egy "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" melót kap; túszul kell ejteniük egy könyvelőt és rákényszeríteni, hogy lopjon ki munkahelyének széfjéből egy dokumentumot. Nem tudni, mi ez a dokumentum, nem tudni, kinek kell, de nagyon fontos lehet, mert zsíros csekkeket kapnak érte a tolvajok. Amikor aztán a dokumentumnak hűlt helyét találják a széfben, csavar csavart, gyilkosság meg gyilkosságot követ. A kérdés pedig egyre inkább adja magát: miért annyira fontos ez a dokumentum?

Soderbergh van annyira tehetséges rendező (meg vágó és operatőr - mert persze, most is "mindent" ő csinált), hogy egy régimódinak tűnő bűnfilmet is úgy tudjon modernné alakítani, hogy az nem veszít a stílusából. A No Sudden Move úgy klasszikus heist movie-ból lett buddy movie, hogy nem akar semmit se lenyomni a néző torkán vagy bármelyik zsánert túltolni. Egyszerűen visz minket előre a cselekmény - vagy a pörgőssége vagy a karakterei miatt. Mert érdemes azt leszögezni, hogy a film első harmadánál tényleg történik egy váltás, és kissé belassul a sztori, de ez egyáltalán nem válik a kárára. Már ha nem végig lövöldözéseket meg gyilkosságokat akarunk látni…

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Amellett, hogy Soderbergh újfent kiéli a rá jellemző filmkészítési és formanyelvi kísérletezéseket (például dőlt kameraszögek, váratlan tónusváltások vagy éppen az, hogy a teljes filmet halszemoptikával vette fel - ami azt jelenti, hogy csak a kép középpontja az éles, minden más homályos), a No Sudden Move ténylegesen egy régimódi bűnfilm. Az egész felütés, az alaphelyzet, az egyre bonyolódó cselekmény vagy éppen a tudat, hogy itt a rosszfiúk a jófiúk, mind-mind ezt erősíti bennünk, nézőkben. Emiatt már a film legelejétől érződik ez a fajta régi-új, retro-modern kettős érzet, ami lehet, sokaknak nem fogja elnyerni a tetszését.

A pontos és stílusos rendezés mellett a színészek is remekelnek - hiába tűnnek fel a legtöbben mindössze egy-két rövidebb jelenet erejéig. Cheadle és Del Toro (és a köztük lévő piszkálódás, élcelődés) a film váza, ami pompásan működik. Mellettük Culkin, Julia Fox, David Harbour, Amy Seimetz, Jon Hamm, Ray Liotta, Bill Duke vagy éppen a meghízott Brendan Fraser is mosolyt csal az arcunkra. (Illetve Soderberg révén van egy meglepetésvendég is, akin elképesztően látszott, hogy lubickol a szerepében, de a felbukkanását érdemes saját kézből megtapasztalni, így nem fogjuk lelőni a poént.)

Viszont mindezen pozitívum után a No Sudden Move talán legnagyobb hibája a forgatókönyvben leledzik. Nem amiatt, mert ne lenne érdekes, izgalmas és megkapó az egész, hanem mert pontosan abba a hibába esik, amiben a film főszereplői is. Túl sokat akar a szarka… A történet végére elérünk oda, hogy már nemcsak a maroknyi bűnöző életét látjuk, hanem egész Detroitét is, ami kihatással lesz/van a világra. Nem annyira sikerült ezt a társadalomkritikus üzenetet a sorok közé szőni, ami a film szaknyelvi stílusa és zsargonja mellett csak még inkább nehézkessé válik. Ez persze nem rontja el a filmélményt, mindössze a mozi összes többi (profin működő) eleme után elképesztően szembetűnik.

A No Sudden Move egy tipikus Soderbergh-film - vagyis jócskán kiemelkedik a többi mozi közül és ez csak az előnyére válik. Nézeti magát, és még ha az első megtekintéskor maradt is bennünk néhány kérdőjel, a többszöri átgondolás vagy újranézés után ezek mind eltűnnek (hasonlóan mint anno a Szárnyaló madár esetében). Ez pedig kifejezetten jó, hiszen kvázi rákésztet minket, nézőket arra, hogy a stáblista lepergése után is "foglalkozzunk" a filmmel. Mi pedig foglalkozunk is. Ennél többet pedig egy mozi nem kívánhat. Nem lesz mindenkinek ínyére a No Sudden Move, de ha szeretjük Soderbergh stílusát, a régimódi bűnfilmeket vagy csak szeretnénk látni, hogyan omlik össze burleszk-szerűen David Harbour karakterének élete, miközben mi próbáljuk visszatartani a röhögést (hiszen azért mégiscsak együtt érzünk vele, na…), akkor nem fogunk csalódni. Igazi csemege, amire nagy szükség volt már 2021-ben.

A film HBO Maxon érhető el, az HBO GO debütálás kapcsán még nem tudni semmit.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

No Sudden Move

Kinek Ajánljuk
  • Steven Soderbergh rajongóknak.
  • Akik imádják a régimódi bűnfilmeket.
  • Akiket érdekel Don Cheadle és Benicio Del Toro kettőse.
Kinek Nem
  • Akiknek nincs ínyére a klasszikus filmes stílust.
  • Akik nem szeretik, ha a film egyik zsánerből vált a másikba.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.