Pán Péter története a legtöbbet feldolgozott regények közé tartozik. A legismertebb verzió az 1953-as Disney mese, illetve a Steven Spielberg által rendezett Hook, legutóbb pedig a csúfos kudarcot valló Pánban utazhattunk el Sohaországba, még 2015-ben.
Most David Lowery vette kezébe a projektet, aki a komolyabb művei mellett (Kísértettörténet, A Zöld lovag) már bizonyított a családi filmek területén is, az Elliot, a sárkánnyal. A mozikat elkerülő, rögtön a Disney +-ra érkező mű esetében már csak az a kérdés, hogy képes-e bármiféle újdonsággal szolgálni a már ismert történetről.
Wendy (Ever Anderson) nem akar felnőni, így amikor egy este megjelenik előtte Pán Péter (Alexander Molony), hogy elvigye Sohaországba, öccseivel karöltve kap az alkalmon. A varázslatos mesevilág ígérete csábítóan hangzik, de Hook kapitány (Jude Law) nem rest megkeseríteni a gyerekek életét.
Az élőszereplős Disney újrafeldolgozásoknak jobbára egy célja van. A profit. Persze látszik, hogy mindig igyekeznek vizuálisan odatenni magukat az alkotók, de ezt leszámítva sem tartalmilag, sem élménykényt nem adnak túl sokat, így okkal lehet őket valódi művészeti produkció helyett szimpla termékként kezelni. Nagyon kevés esetben tudnak némi plusszal szolgálni, de nem példa nélküli eset, gondoljunk csak az Aladdinra.
Mivel a mozikat elkerülte, így a profitszerzéssel nem feltétlenül lehet vádolni az új Pán Pétert, noha az sem jó ómen, ha valamit egyből streamingre száműznek. Egyedül Lowery neve kecsegtetett némi reménnyel, hogy most nem valami lélektelen remake-et fogunk látni. Mindenekelőtt kiemelném, ennek a filmnek moziban lett volna a helye. Hogy miért lehetett volna bukás, arra még visszatérünk, ugyanakkor simán elképzelhető, hogy a nézők vevők lennének erre a változatra.
A sztori gerincében nem történt változás, lényegében az '53-as rajzfilmet látjuk kicsit modernebb köntösben, itt-ott kibővítve. Semmi drasztikusra nem kell gondolni, holott Lowery-ből pont kinézném, hogy jobban belenyúl a sztoriba, pláne az alapanyag által felvetett komolyabb témákat tekintve. Az idő múlása, a felnőtté válás, jellemünk változása, a felelősségvállalás nyilván elő-előkerülnek, de a Pán Péter és Wendy csak nyomokban ás a dolgok mélyére, inkább megmarad a felszínen, hogy kalandozzon. Ez önmagában nem probléma, csak sokszor láttuk már és a film sodrása nem annyira intenzív és magával ragadó, hogy érdekes legyen a látnivaló.
Ahogy a legtöbb verzióban, itt is Hook viszi a prímet, az ő karaktere a legérdekesebb és próbálják árnyalni olyannyira, hogy egy ponton már szurkolunk is neki, de aztán gyorsan gonoszkodik egy sort, elvégre mégsem eshet át akkora pálforduláson (pedig de). Jude Law láthatóan élvezte a szerepet, lubickol benne, ahogy kell. Hőseinknél maradva, ahogy említettem, mozis forgalmazás esetén is lehetett volna bukás a film, ebben pedig masszív szerepe van a szokásos szalonrasszizmusnak és a Disney-nél bevett bőrszínváltásnak. Tudniillik Csingilinget egy afroamerikai hölgy, Yara Shahidi alakítja.
A leányzóval az égvilágon semmi probléma nincs, szép és ügyes a kis tündérként, ellenben más színészeknél bizony vannak bajok. A két címszereplő pocsék választásnak bizonyult és sokat rontanak az élményen. Alexander Molony iszonyúan merev, alig fejez ki érzelmeket, mintha feszélyezné a kamera. Ever Anderson a szöges ellentéte, roppantul túljátssza a szerepét, ami színházban talán működne, de itt inkább hat ripacskodásnak. Azzal pedig ne védjük őket, hogy fiatalok, amikor Hollywood tömve van tehetséges gyerekszínészekkel.
Talán feltűnhet, hogy keveset írtam magáról a filmről. Ez azért lehet, mert a már kiemelt, különlegesebb elemeket és a helyenként pazar látványt leszámítva semmit olyat nem volt képes adni, amit ne kaptunk volna már meg ettől a történettől. Tény, hogy sosem állt hozzám közel egyik adaptáció sem, de reménykedtem benne, hogy Lowery stílusa képes lesz egy másfajta aspektusból megközelíteni Sohaország kalandjait. Sajnos nem ez történt, így feltehetően ez a remake is hamar el fog süllyedni az élőszereplős Disney feldolgozások mocsarában.
