Ha valaki év elején azt mondta volna, hogy Nicolas Cage 2021-es három filmje közül pont a Pig fog a legnagyobbat szólni olyan projektek mellett, mint a Willy mesevilága, illetve a Prisoners of the Ghostland, szerintem nem sokan fogadtak volna az illető mellett. Most azonban, hogy végre az utóbbi projekt is megtekinthető, már bátran kijelenthető, hogy bizony a Pig vitte a prímet, és az eszement koncepciók ellenére mind a Willy mesevilága, mind a Prisoners of the Ghostland befuccsolt.
Pedig még én is meglepődtem, amikor Cage pályafutása egyik legőrültebb projektjének titulálta a Prisoners of the Ghostlandet, melynek előzetesében szamurájok és cowboyok bukkantak fel, és katanák csattogásától csengett az ember füle. Ez első blikkre pont annak a tébolynak tűnt, mint amivel 2021-ben egy unalmas délutánt el lehet múlatni. Aztán bő 100 perc után jött a rideg kiábrándulás és önkorholás, hogy miért is reménykedtem én egy tisztességes szórakozásban?!
Talán Sion Sono miatt? A japán rendező ugyanis tisztességes hírnévre tett szert hazájában és nemzetközi vizeken egyaránt. Vagy Cage miatt, akiről a Pig után egyre többen kezdték el azt gondolni, hogy végre ismét felfelé fog ívelni a pályája? Vagy csupán az ígéretesnek tűnő alapkoncepció ragadott magával, melyben egy Japánban megvalósuló Mad Max világ képe sejlett fel? Papíron hiába mutatnak jól az imént felsoroltak, valahogy ezek összeturmixolása mégsem hozta el a Kánaánt. Sőt.
Nic Cage egy sokáig névtelen karakterként igyekszik visszaszerezni a Kormányzó (Bill Moseley) fogadott lányát, Bernice-t (Sofia Boutella), akinek a hírhedt Ghostland nevű területen veszett nyoma. Hogy semmiképp se térjen le a küldetés szent útjáról, Cage dzsekijének és nadrágjának több pontját is felszerelik robbanótöltetekkel, melyek bizonyos ingerekre aktiválódnak - nem kell sok fantázia hozzá, hogy kitaláljuk, hogy az altájékra felszerelt két bomba pontosan milyen férfiaknál jelentkező impulzusokra robbannának. Cage csupán öt napot kap a küldetés teljesítésére, úgyhogy iparkodnia kell, ha meg akarja úszni.
Ennél többet felesleges is írni a történetről, mert egy hatalmas katyvasz az egész. Bizonyos húzásoknál még be lehet határolni Sono szándékát, ahogy egyfajta alternatív valóságot mutat be a nézőnek a második világháború utáni, atombombák által sújtott Japánról, de nem tud végigvinni egy koherens cselekményszálat sem. A karakterek csak bolyonganak, csapódnak ide-oda. Nem ismerjük meg igazán senki motivációját, amiért szimpatizálhatnánk velük. Sőt, az a konkrétan egy karakter, Yasujiro (Tak Sakaguchi), aki kivételesen a nyivákolása vagy a túltolt színészi játéka miatt nem válik hihetetlenül idegesítővé számunkra, szintén egy logikátlan döntésekkel megtámogatott méltatlan karakterívvel kerül bemutatásra, és ha bármiféle katarzist próbált volna előidézni Sono a fináléra, azt ezzel a megközelítéssel sikeresen lenullázta.
A trailer alapján legalább az exploitation filmek grafikusságában lehetett volna bízni, ám ebben is csúfos kudarcot vall a Prisoners of the Ghostland. Egy ujjunkon megszámolható azon jelenetek száma, ahol Sono nem hagyta a néző fantáziájára, hogy az a bizonyos kardcsapás vagy pisztolygolyó vagy robbanás mégis mekkora károkat okozott az adott áldozat testében. Inkább suhintó katana kardok ismétlődő szekvenciáit kapjuk, amit rendre olyan snittek követnek, melyben a megsebesült harcost hátulról mutatják, amint a testéből spriccel a vörös szirup mindenfelé. Ennél még az idén megjelent számos John Wick klón is többet tud nyújtani trancsírozások terén.
A Prisoners of the Ghostland az unalmas és az irritáló jelzők egyvelegeként írható le röviden. Ha nagyon akarjuk, beleláthatjuk, hogy volt valami művészi koncepció Sono részéről, ám az inkoherens cselekményvezetés megakadályozza eme kinyilatkoztatás sikeres kibontását. Nem is túl merész és nem is túl izgalmas ahhoz, hogy egy lapon lehessen nevezni egy Mandyvel vagy a Mad Max klónok vonalán maradva a Turbo Kiddel. Aki valóban egy szórakoztató vagy egyedi exploitation alkotásra vágyik, azoknak inkább az iménti két filmet ajánljuk - az előbbiben például Nic Cage is brillírozik, és annak őrültsége mind látványügyileg, mind kidolgozott koncepciójában felülmúlja a Prisoners of the Ghostland lagymatagságát.
