Nicolas Cage filmes karrierjével tényleg megéri foglalkozni, már csak a katasztrófaturizmus szempontjából is. Az egyébként Oscar-nyertes színész valamikor a 2010-es évek környékén vágott bele az igazi ZS-kategóriás mozik futószalagon való gyártásába (pl. Boszorkányvadászat, Féktelen harag, A bosszú jogán, Túszjátszma, A szellemlovas: A bosszú ereje stb.), de néha azért betalált nála is egy-egy szerethetőbb darab. Egy külön cikkben össze is szedtük, mi melyik filmjeit szerettük leginkább az elmúlt 10 évből. Persze ezek mellett is ontotta magából a rosszabbnál-rosszabb alkotásokat, az utóbbi időben viszont mintha már erre a fajta megítélésre játszana rá. Cage beleállt és szemmel láthatóan kedvét is leli a teljesen blőd, bagatell és beszámíthatatlan mozikban/sorozatokban, amiknek ékes példája a legújabb filmje is, a Willy's Wonderland.

A Willy's Wonderland kapcsán már két alkalommal is beszámoltunk, amik abszolúte tartották bennünk a lelket, hogy egy igazán különleges mozit láthatunk majd. Először egy mindössze 15 másodperces ízelítőt kaptunk, a második alkalommal viszont a hivatalos előzetest, teljes hosszában. Ezek alapján csaknem mindenki betájolhatta magának, hogy milyen film is lesz ez a Willy's Wonderland, és hogy egyáltalán érdekelni fog-e bennünket. A minap viszont megjelent VOD-on és online egyaránt, ám a kész filmet látva sajnos azt kell mondanunk, hogy visszatérni látszik Nic Cage 2010-es évek ZS-kategóriás stílusa…

A sztorit látva és hallva sokunknak egyből a híres indie horrorjáték, a Five Nights at Freddy's sorozat jutott eszünkbe, és nem véletlenül. Egy szótlan, nevenincs, de hererepesztő nézésű férfi (Cage) defektet kap, viszont egy éppen arra járó autószerelő segít rajta. Összeállva egy üzletemberrel alkut ajánlanak neki: ha egyetlen egy éjszakát eltölt a Willy's Wonderland nevű gyerekek számára fenntartott szórakozóhelyen, akkor ingyen és bérmentve megjavítják a kocsiját. A férfi belemegy, de arra már nem számított, hogy a hely el van átkozva, és animatronikus plüssállatok törnek az életére. Ám őt nem abból a fából faragták, hogy csak úgy beijedne egy retkes, mozgó menyéttől…

A történetet és a kiadott előzeteseket látva egy eszméletlenül groteszk és már-már szórakoztatónak tűnő bagatell alkotás lebegett a szemeink előtt, amire egy nehéz nap után bátran befizetünk. És ezt is ígéri a Willy's Wonderland első negyedórája, ám miután véget ér a felvezetés és elkezdődik maga a bonyodalom, egyre többször nézünk az óránkra és a jobb felső sarokban lévő piros X-re. Ismét annak a szarvashibának lehetünk részesei, amikor valaki túl komolyan akarja venni a blőd alapanyagot, és hogy korántsem ért a jelenetek megalkotásához.

Az életre kelt animatronikus plüssállatok, amik vérre szomjaznak már önmagában egy olyan felvezetés, ami hallatán összeráncoljuk a homlokunkat. Pontosan emiatt egy direkt módon, önmaga paródiává váló horror-vígjátéki stílus állt volna a legközelebb a Willy's Wonderlandhez. Ami nem veszi komolyan magát, sőt röhög rajta és poént-poénra halmoz e téren. Viszont ez nem így lett - újfent a szükségtelen belemagyarázás, a fiatalok kitaszított élete és közhelyes sorsok bemutatása kapta a legnagyobb figyelmet, amik rögtön megölik a hangulatot. Nyilvánvalóan így is el lehetett volna készíteni a filmet jól, de ez egy bizonyos szintű rálátást és profizmust igényelt volna. Ami a Pasifogó kommandó rendezőjének - mily' meglepő - nem jött össze.

A másik hiba is pontosan ebből eredeztethető, hiszen mindezek ellenére egy jól megkoreografált, lendületes és stílusos megvalósítás elvitte volna a hátán a filmet. Viszont itt kerülünk talán a legmélyebb bugyorba: a YouTube kezdeti szakaszában profibb és hozzáértőbb módon tudtak felvenni dolgokat, mint itt a Willy's Wonderlandben. Direkte rázkódik a kamera, hogy semmit se lássunk; az akciók annyira röhejesek, mint maguk a színészek; a vizuális kivitelezés kimerül abban, hogy másodpercenként hatszáz darab villódzó fényt tolnak a képünkbe; a VFX vér gagyi és maga a vágás is olyan csapnivaló, mint a 2010-es évek piff-puff akciófilmjeinél.

Maga Nic Cage és a szótlan karaktere próbálja menteni a menthetőt (mondjuk azt remélhetőleg senki nem várja el, hogy mély jellemrajzokat fog kapni a pénzéért…), de indokolatlanul sok időt és figyelmet kap a többi szereplő. Két egybefüggő mondatot nem lehet mondani róluk, annyira klisések és érdektelenek, az általuk szolgáltatott poénok pedig arckaparóan kínosak. Cage-et valamilyen szinten jó volt látni ebben a kemény, macsó szerepben, ami a lényeges, központi része kellett volna lennie a Willy's Wonderlandnek. Ha végig csak és kizárólag őt és az egyébként részletes takarítási folyamatait, meg persze az egymás után legurított energiaitalokat követő "aaah" sóhajtásait láttuk volna 88 percen keresztül, jobban jártunk volna.

Félreértés ne essék, a Willy's Wonderland egy trash film, de annak se túl jó. Egyáltalán nem tudja, hol a helye, és még maga a kivitelezés is közel csapnivaló lett. Még az a néző is, aki imádja a trasht, felvonhatja a szemöldökét, és feszenghet a székében. Nicolas Cage rajongók tehetnek vele egy próbát (természetesen saját felelősségre!), de még ők is húzni fogják a szájukat. Takarítás közben viszont tökéletes lehet háttérzajnak, alkohollal dúsított baráti összeröffenéseknél is úgy-ahogy megállja a helyét, de ha ténylegesen, beszámítható módon szeretnénk szórakozni rajta, akkor sajnos nem ez lesz a mi filmünk.