Hirdetés

Raya és az utolsó sárkány - Kritika

|

Sárkány ellen sárkányfű. És ember ellen?!

Hirdetés

Kivételesen most kezdjük a végénél. Van valahol valami ironikus és sorsszerű abban, hogy 5 éve jött ki a Disney Animation intelligens, bájos és rettentő mód aktuális meséje a Zootropolis - Állati nagy balhé, mint most a Raya és az utolsó sárkány. Mindkettő kulcseleme a megosztottság, a különbözőségeken való továbblátás egy egyszerre szórakoztató, egzotikus és tagolt fantáziavilágban, de itt már csak a közeg és a főszereplők miatt is véget érnek az erős párhuzamok és szerencsére Raya járja (képletesen és szó szerint is) a saját útját. Ami igazi szívvel-lélekkel teli, intelligens mese, ugyanakkor Judy Hopps és Nick Wild kalandjaitól (ha nem is sokkal), de elmarad.

Hirdetés

Amikor a Disney nekiállt a Raya elkészítésének (és egy animációs film esetében ez 3-4 évet jelent) valószínűleg maguk sem gondolták, hogy mennyire aktuális lesz az alkotásuk. Nyilván valahol reflektálni kívántak az alkotók az őket körülvevő világra, amikor 2018-ban belefogtak az elkészítésébe. Akkoriban Donald Trump kormányzása az Egyesült Államokban egyértelművé tette a társadalom megosztott voltát, azóta pedig mind a választások, mind pedig a koronavírus kitörésének elmúlt 1 évében nyilvánvalóvá vált, hogy mind az amerikaiak, mind a világ többi táján az emberek már a legalapvetőbb kérdésekben is nehezen tudnak közös nevezőre jutni, túllendülni a vélt vagy valós sérelmeiken, történelmi igazságtalanságokért benyújtani a számlát.

A Raya és az utolsó sárkány pedig erre tapint rá egyszerre félelmetes őszinteséggel és gyermeki humanizmussal. Adva van egy valaha egységes birodalom, Kumandra, amelyet a fenyegető Druunok pusztítása ellen a sárkányok védtek meg. Azonban a sárkányok rejtélyes okból nem tértek vissza, a legutolsó közülük pedig 500 éve eltűnt és csak egy mágikus kristály maradt utána, valamint egy végtelenül megosztott birodalom. Az újabb bonyodalmakat pedig pont ez az emberi megosztottság, sértettség okozza, amely a provinciák pusztulásával járhat, ha Raya nem találja meg Sisut, az utolsó sárkányt és foglalja egységbe a birodalmat.

A film egyik legfőbb pozitívuma, hogy nincs érdemi gonosza, ezt a szerepet ugyanis az emberi természet látja el. A rendezők, Don Hall (Hős6os) és Carlos López Estrada (Légió) ügyesen rátapintottak a filmben az emberi kicsinyességre, sértettségre, hogy az mindenkiben ott van (még a főhősben is!) és hogy ezen karakterek, valamint velük együtt az általuk képviselt nációk szemszögéből nézve van ezekben bizonyos fokú jogosság is, egyikük sincs a kizárólagos igazság birtokában. Azonban pont ez a sarkalatos attitűd az, ami megakadályozza a megoldást és rendre ügyesen továbbgördíti a konfliktust. Eközben Hall és Estrada azt sem felejtik el a különböző mellékkaraktereken keresztül bemutatni, hogyha máshogy is gondolkodnak a világról, mást is tartanak fontosnak, más életmódot is folytatnak, már csak a megosztottságból fakadó fájdalom, veszteség összeköti őket.

Már csak eme intelligens üzenet igényes tálalása miatt is nyugodt szívvel oda lehet helyezni a fent emlegetett Zootropolis mellé a polcon, ugyanakkor számtalan hiba is ebből fakad. Ez a megosztottság valahol a forgatókönyvön is érződik, amit 8 ember ötletéből végül ketten írtak meg. És ugyan a történet meg is követeli, hogy minél több szempont érvényesüljön benne, amit összességében sikerült egységesre kihozni, az is érezhető, hogy ez elvonta a figyelmet máshonnan. Noha valahol szükséges, de a felvezetéssel így is a kelleténél több idő megy el és akármennyire is gyönyörű, szerteágazó a világ és az ahhoz tartozó animáció (maguk az arcok is csodálatos átmenetet képeznek sokszor egy rajzfilmfigura és egy élő ember között, hát még a víz vagy a növényzet), a megoldások, a figurák bemutatása olykor kifejezetten generikus, ötlettelen. Amikor például először találkozunk Sisuval, az összehasonlítva mondjuk Dzsinni első testet öltésével az Aladdinból (akármelyikből), akkor csak csodálkozik az ember: "Oké. Ennyi volt?!" 

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


De ugyanez igaz a Druunokra is, amelynél a készítők ismét előhúzták az ötlettelenség netovábbjának számító füstmassza ábrázolást. Ez már a Legendás állatok és megfigyelésük obskúrusában is idegesítő volt 5 éve, de ott legalább lehetett azzal magyarázni, hogy az elfojtott, manifesztálatlan varázserő így tört felszínre: kontrollálatlanul és nyersen, amely rímelt a film témájára és karaktereire. Nem mondom, hogy itt nem valami hasonló volt a készítők szándéka, de lényegesen erőtlenebbül működik, ebben is ott van egy kötelező mód legyőzendő akadályjelleg, amit a meglehetősen random feltűnésük csak még inkább aláhúz.

Mégsem lehet elmenni amellett, hogy a Raya mindezek ellenére is egy remek kikapcsolódás, intelligens mese és szórakoztató kalandfilm (remek csapdákkal és jópofa lényekkel), valamint erős szereplőkkel. Kelly Marie Tran (a Star Wars: Az utolsó Jedik indokolatlanul utált Rose-a) pompás a címszereplő hangjaként, de a showt így is Awkwafina (Ocean's 8) lopja, aki egyszerre barátságos, jámbor és szeleburdi Sisuként, kettősük pedig jól kiegészíti egymást ebben az amúgy pont annyira feminista hangvételű kalandban, amely még az erre érzékenyek gyomrát sem fekszi meg és kínál újabb remek női példaképeket a felnövekvő új generációknak.

Mindez persze nem változtat azon, hogy a Hős6oshoz hasonlóan sajátos keleti tónus (beleértve szinte a teljes szinkronstábot), valamint James Newton Howard egyszerre modern és tradicionális - ugyanakkor pár Az éhezők viadalából átemelt megoldás ellenére is egyedi, varázslatos - zenéje ellenére inkább közelebb van Baymaxék szintén csupa szív kalandjához, mint Judy Hoppsék szellemesen kreatív és rétegelt nyomozásához. Intelligensen kezelt témája, valamint két főszereplője mindenképp az élvonalba repíti, de hogy a szívünket garantáltan megmelengeti, mint egy sárkány lehelete, az biztos.

Raya és az utolsó sárkány

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik az egzotikus világokat!
  • Ha időszerűnek tartjuk mesélni a megosztottságról!
  • Akik unják a sablon hercegnő szerepeket!
Kinek Nem
  • Ha úgy véljük, egy mese nélkülözze a politikai áthallásokat!
  • Akik nem szeretik a generikus megoldásokat és karaktereket!
  • Akik szerint egy nőnek a konyhában a helye!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.