Már itt, a kritika legelején érdemes azt leszögezni, hogy habár Resident Evil-rajongónak vallom magam, az Infinite Darkness-t nem ilyen szemmel néztem. A játékok közül számtalan epizódot ölelek keblemre mind a mai napig, és figyelemmel kísérem a most megjelent új darabokat is. Sok rajongóval ellentétben én díjazom ezt a fajta régi-új szemszöget is, amit a 2017-es hetedik résszel hoztak be a szériába, sőt az idei Village alcímre hallgató játékot is nagyon szerettem. Az elmúlt években bejelentett három Resident Evil-adaptáció kapcsán viszont nem egyszer felvontam a szemöldököm olvasva és látva a koncepciókat és a történeteket. Mindezzel ellentétben nagyon bíztam benne, hogy a Netflix új anime sorozata, az Infinite Darkness jó lesz és végre egy minőségi RE-adaptációt kapunk. Végignézve viszont nem csalódhattam volna nagyobbat.
Ha hihetünk az előzetes híreszteléseknek, idén még kettő RE-alkotás lát majd napvilágot: egy a mozikban - Welcome to Raccoon City alcímmel - és egy újfent a Netflixen Lance Reddickkel a főszerepben. Habár az utóbbinak még nincsen pontos és hivatalos megjelenési dátuma, nagy rá az esély, hogy valamikor az őszi és téli hónapokban fog megjelenni. Mindezek közül az Infinite Darkness-ben volt talán a legnagyobb potenciál, hogy egy igazán minőségi és a játékokhoz hű adaptáció legyen. (A mozifilm az elmondottak alapján egyszerre fogja ötvözni a Milla Jovovich-féle A kaptár-förmedvények és a játékok stílusát - ami már így rossz ómen, de bízzunk benne, hogy jó lesz -, az élőszereplős sorozat pedig a játékszéria ikonikus gonoszának, vagyis Albert Weskernek a szerepét Lance Reddickre osztotta…). A végeredmény viszont nemhogy hagy némi kívánnivalót maga után, de szörnyűbb lett, mint sok A kaptár-film.
Az Infinite Darkness története 2006-ban játszódik, vagyis 8 évvel a Raccoon City-féle kitörés óta. Leon S. Kennedy - a játékok egyik leghíresebb arca - az elnöknek dolgozik igencsak magas és bizalmi körökben, Claire Redfield pedig egy segélyszervezetnél önkénteskedik. Kettejük útjai megint összeérnek, amikor zombik bukkannak fel a Fehér Házban és egy kibertámadásnak is az elszenvedői lesznek. A jelek a kínaiakra mutatnak, Leon harmadmagával pedig elindul, hogy pontot tegyen ennek az ügynek is a végére, de - hasonlóan a RE-játékokhoz - itt semmi sem az, aminek látszik.
Az előbb említett Raccoon City incidens mellett még egy kisebb kikacsintást is intéztek az anime sorozat készítői a rajongók felé. Nem egyszer kerül szóba Leon spanyolországi "kiruccanása", vagyis a 2005-ös Resident Evil 4 játék története, amikor is kedvenc lenyalt hajú ügynökünk megmentette az elnök elrabolt lányát, Ashley Grahamet. Mindezek az olyan fanoknak, mint jómagam, megmosolyogtatóak voltak, a rossz hír viszont az, hogy itt kvázi véget is ér a pozitívumok listája. Még a látványvilágot érdemes ide sorolni, de az is hol pofás (pl. a karakterek vagy a tengeralattjáró), hol vérmesen gagyi (a végén felbukkanó szörny mintha egy elrontott Diablo cosplay lenne).
Érdemes talán a negatívumokat a legszembetűnőbb elemmel kezdeni, vagyis azzal, hogy az Infinite Darkness nem sorozat. Ez egy 105 perc hosszú film négy részre osztva - és ez meg is látszik rajta. Ennek ellenére végig olyan érzetet kelt az epizódokra való vágás, mintha 2-3 rész kimaradt volna, és néhány másodpercben összesűrítették nekünk a történéseket. Pontosan emiatt olyan következtethetetlen és bagatell megoldásoknak lehetünk szem- és fültanúi, amikhez hasonlót körülbelül 20 éve láthattunk az összecsapott fércműveknél. Maga a történet nem tekinthető rossznak (igaz, Resident Evil-sztorinak sem), a készítők mégis elérik ezt, és már a második epizód végére fogni kezdjük a fejünket. A csavarok kiszámíthatóak, karakterek mint olyanok nincsenek, csak papírmasé, kétmondatos figurák és azoknak sziluettjei. Sajnos ez még Leonra és Claire-re is igaz…
De hogy szuperál a horror és az akció? Tehetnénk fel a kérdést, elvégre Resident Evilről beszélünk. A válasz pedig: hát úgy… sehogy. A horror kimerül abban, hogy néhol sok a vér, néhol félhomály van és nagyon hangosan hörögnek a "zombik" (akiket hívjunk inkább fertőzötteknek, főleg a csilláros jelenet vagy éppen a - nem viccelek - zombi-patkányraj után). Az akciórészeknél pedig minden, a zsánert és a műfajt a szívén viselő néző egyszerre fogja összeráncolni a homlokát. A 2000-es évek közepén megjelent videojátékoknak jobb akciószegmensei voltak, mint az Infinite Darkness-nek. Egy jelenetnél pedig, amikor éjszaka megtámadják a fertőzöttek a katonákat, az epilepsziás parasztvakítás mintapéldáját láthatjuk első sorból.
Mindezeken túl elképesztően összecsapott lett a sorozat. A cselekményt és a történetet illetően hatalmas ugrások vannak, ki nem fejtett sztoriszálak és befejezetlen sorsok lógnak a levegőben. Cserébe lényegtelen, bagatell és ezerszer látott kliséket és jellemfejlődéseket kapunk a pénzünkért és az időnkét cserébe. (Claire-t például csúfosan lefokozták egy semmit nem értő, naiv és megmentésre váró női karakterré, holott elég csak végigjátszani a számozott második játékot, hogy megtapasztaljuk ezeknek a konkrét ellentettjét.) Ha pedig mindehhez hozzávesszük azt is, hogy arcpirítóan rosszak, csapnivalóan primitívek és már-már szekunder szégyent keltő dialógusokat és monológokat hallhatunk végig, nem csupán lejjebb biggyed a néző szája, de a kihagyott ziccerek miatti düh is felgyülemlik benne. Az eredeti/első, 1996-os Resident Evil játékhoz jobb párbeszédeket írtak, mint 2021-ben az Infinite Darkness-hez.
Mindezekből tisztán kirajzolódik, hogy a Resident Evil: Infinite Darkness szörnyű lett. Sajnos ott tartunk ma, hogy a 2001-ben útjára indult Milla Jovovich és Paul W.S Anderson nevével "fémjelzett" A kaptár-filmsorozat néhány darabja jobb és szórakoztatóbb, mint ez az anime széria - pedig azok is igencsak távol állnak a jótól. Rajongóknak egyáltalán nem ajánlott, ezt a 105 percet töltsétek el hasznosabban. Többet értek vele, ha végignyomjátok a játékokat, vagy megnézitek az összesített átvezető videókat belőlük a YouTube-on. Az Infinite Darkness után teljesen jogosan nézhetünk kétkedve a Welcome to Raccoon City-re és az élőszereplős sorozatra, de reméljük, hogy azok jobban fognak sikerülni ennél.
