A 2000-es évek hajnalán debütáló két élőszereplős Scooby-Doo film után végre megérkezett a hazai mozikba az animációs Scooby!, amit a koronavírus miatt az Egyesült Államokban rögtön a streaming platformokra voltak kénytelenek száműzni a Warnernél. A 2013 óta fejlesztés alatt álló mese betekintést nyújt Bozont és Scooby gyerekkori találkozásába, valamint legfrissebb- és grandiózusabb kalandjába, ami próbálja meglovagolni a szuperhősfilmek hullámát.
A történet szerint Scooby és Bozont - Simon Cowell szerint - csak gyengíti a Rejtély Rt. brandet és a csapat megítélését, úgyhogy a félénk-falánk duó inkább kilép a csapatból. Ám rövidesen a Flúgos Futamból ismert Gézengúz Guszti megtámadja őket és csak a szuperhős Kék Sólyom, valamint hűséges ebe, Robokuty tudnak rajtuk segíteni. A többiek (Fred, Vilma, Diana) közben barátaik felkutatására indulnak és az ötösfogat így két szálon deríti fel Gézengúz Guszti terveit, amik Görögországba vezetnek... és amiben Bozont és Scooby is egyaránt komoly szerepet kapnak, miközben a barátságuk is alapos megpróbáltatásokon megy keresztül.
Szerintem kezdjük ama ominózus méregfog kihúzásával: a film legnagyobb problémája számomra a szuperhősös vonulatból adódott. Kék Sólyom jeleneteinél éreztem leginkább "fájóan butácskának" a filmet. A Scooby-Doo mindig is a természetfeletti nyomozásról szólt (nyilván túlzok, de krimi és horror elemekkel teletűzdelve) és persze, voltak mindig is bugyutaságai, de összeállt mindig egy egésszé, olyanná, amit Bozont és Scooby egyaránt két pofára zabálna, ha óriásszendviccsé gyúrnánk össze ezeket a hozzávalókat. Ez a grandiózus, epikus szuperhőskaland viszont úgy éreztem, inkább árt a filmnek, mintsem megújítaná és népszerűvé tenné a potenciális új, fiatal rajongók számára.
Az animációs sorozat régi rajongójaként persze számtalan pillanat hozta elő bennem a nosztalgiázó kisgyereket, ráadásul a humora kifejezetten jó. Legalábbis négyszer-ötször is hangosan fel tudtam nevetni a poénokon, ami egy erős pozitívum nálam egy gyerekfilmnél. A gyengéd pillanatai is totál rendben vannak, élükön a fiatal Bozont és Scooby találkozásával. Sőt, Gézengúz Guszti motivációi is kaptak egy nem-várt komplexitást, amivel ugyan kezdhettek volna többet is, viszont így is sikerült meglepniük az alkotóknak. Gondolok itt főleg a Bozont-Guszti kapcsolat esetleges elmélyítésére, mert rengeteg hasonlóságot lehet felfedezni kettejük cselekedeteiben az egész film során. Mindenesetre mindenképp jár ezen a fronton is a piros pont.
A film egyébként a Hanna-Barbera mesékből ismert karakterek köré épített filmes univerzumot hivatott útjára indítani, amin nyilván nem segített a már említett vírushelyzet - noha a Scooby jól állta a sarat PVOD-on. Sajnos azonban itt is érződik az, ami a 2017-es A múmia filmnél: belepakoltak számtalan karaktert és nemcsak a stáblista utáni jelenetbe, hanem a filmbe is, akik érezhetően mesterkélten, nem organikusan kerültek a cselekménybe.
Összességében egy korrekt szórakozást nyújtott a Scooby (főleg, hogy a februári A láthatatlan ember óta ez volt az első film, amit végre moziban nézhettem), el lehet vele lenni gyerekként és felnőttként is 90 percig, de univerzumot beindítani nehezen fog és aki nosztalgiázna, az inkább indítsa el az egyik klasszikus kalandjukat. Vagy az Odaát crossover epizódot.
