Cápa, medve, krokodil/aligátor. A természet három visszatérő teremtménye a horror zsánerén belül, melyek főszereplésével szinte minden évben kapunk egy-egy filmet (na jó, mackókból ritkábban). Azt már csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy akik eme filmek alapján lőnék be a természet legveszélyesebb állatainak rangsorát, azok bizony alaposan melle trafálnának.
Ugyanis a fenti állatokban egyvalami a közös: irtó jó marketinget kapnak Hollywoodból, miközben az éves emberáldozatokat is követelő állattámadások tekintetében kicsiny hányadát alkotják elkövetőkként.
A valódi felállást azonban muszáj figyelmen kívül hagyni az álomgyárban, hiszen több évtizedes kemény munkával sikerült kiépíteni ezt a kultuszt a fenti ragadozók körül. Idén már megkaptuk a benarkózott mackó történetét, a Kokainmedvét, érkezik hamarosan a Meg 2: Árok, és a napokban video-on-demand formátumban berobbant az ügyeletes aligátoros alkotás, a The Flood. Ám míg az előbbi kettő túltolt hülyülésként értelmezhető, addig a The Flood komolykodva merül el a ZS-kategória mélységeiben.
Pedig az aligátorok mellett Casper Van Dien jelenléte miatt is lehetett várni a The Floodot, aki az 1997-es Csillagközi invázióval egy életre belopta magát a geek kultúra szerelmeseinek szívébe. Ám sokatmondó, hogy még az ő színészi játékából is csak azt lehet levonni, hogy minél hamarabb le akarta tudni ezt a szerepet, és felvenni a csekket.
A fenti bekezdésekkel még csak finomkodtam a The Flood minőségét illetően, de most már térjünk rá a lényegre. A történet szerint Louisiana államra lecsap az évszázad hurrikánja, mindenki próbálna menekülni. Nem úgy a rend őrei, pontosabban fogalmazva egy elítélteket szállító és felügyelő kontingens, akik a nagy viharban kénytelenek lesznek a rabokkal együtt a helyi seriffhivatal épületében meghúzni magukat. Azt már nem sejtik, hogy közben az egyik rosszfiú, a rendőrgyilkos Russell Cody (Casper Van Dien) régi cimborái rajtaütést terveznek a börtönjáraton, ám végül ők is a seriffhivatalnál kötnek ki. Természetesen semmi jó szándék nem vezérli őket ebben a látogatásban.
Amit viszont tényleg egyikük sem sejt, hogy a beázott épületbe a kéményen keresztül csúszkálnak be jóllakott, és gigászira megnőtt aligátorjaink, akik az egyre magasabb vízszintnek köszönhetően egyre otthonosabban érzik magukat ott. Bizony, ezt nem én találtam ki. Igazából már a random első 5 perc, melyben két véletlenszerű figurát falnak fel a bestiák, mindent elárul a The Floodról: CGI-eső, CGI-aligátorok, borzasztó színészek és még borzasztóbb megoldások. Ezeknek a folytatását pedig az első öt percet követően meg is kapjuk a maradék 88 percben.
Az már önmagában szomorú, hogy 2023-ban még ilyen CGI megoldásukat láthatunk filmeken. Azt gondolná az ember, hogy az egyre versenyképesebb technológiák térnyerésével végleg leáldozott a gagyi minőségnek, de mégis évről évre csalódnunk kell. Ennél már az is jobb lett volna, ha praktikus effektekkel keltik életre a hüllőket, bár úgy talán nehezen lehetett volna kivitelezni azt a jelenetet, amikor az aligátor helyből két méter magasba ugrik!
Az ügyeletes gyilkológépek kinézete mellett azonban eltörpül a felsorakoztatott karakterek intelligenciaszintje - pontosabban annak hiánya. Egyes jelenetekben a lehető legbutább emberekként kerülnek ábrázolásra az elítéltek - no meg a rend őrei is! - hogy aztán egymást oktassák ki a krokodilok és az aligátorok közötti különbségről. No és persze a női seriff (Nicky Whelan) jelenléte annak is megágyaz, hogy a kigyúrt, 100 kilós elítéltek, az elnyomó patriarchátus eme jeles képviselői megkapják a magukét, amiért lenézik fogvatartójukat annak nemi hovatartozása miatt.
A The Flood tehát minden gagyisága ellenére próbálta volna magát komolyan is venni, ami egy igazi katasztrófát eredményezett. Míg a 2019-es Préda Alexandre Ajától Quentin Tarantino éves toplistájába is belefért, addig a The Flood méltó módon találhatja majd magát a 2023-as év legrosszabb filmjei között. Mármint csakis a hozzám hasonló elvetemülteknél, akik az első 5 perc árulkodó jelei ellenére képesek voltak végigszenvedni ezt a borzalmat.
