Hirdetés

Transformers: A fenevadak kora - Kritika

|

Ígéretes ígéretek egy helyben, robotosan toporogva.

Hirdetés

A Transformers franchise-t egyszer már eltemettük. Michael Bay megalomániás zúzdája 2017-ben, Az utolsó lovaggal végleg kifulladt, s noha a kasszáknál összekapart 600 millió dollárt, messze nem hozta az elvárt számokat, főleg Amerikában. Egy évvel később a sorozat új irányt vett, egy kisebb léptékű történetben mesélték el Űrdongó eredetét, kevesebb pénzből dolgoztak és a film mérsékelten sikeres is lett, mind a kritikusok, mind a nézők körében.

Öt évvel később újfent a múltidézésre, nosztalgiára épít a legfrissebb próbálkozás, mindezt modern köntösben, a kérdés csak annyi, hogy vevők vagyunk-e még az óriásrobotokra.

Hirdetés

Bolygónkat veszély fenyegeti, amikor a világokat felemésztő Unicron a Földre küldi legfőbb katonáját, Ostort, abban a reményben, hogy az megszerez neki egy energizáló kulcsot. A tárgyat réges-rég a Maximálok hagyták itt, hogy elrejtsék a gonosz elől. A 90-es évek New Yorkjában aztán egy nehéz sorsú ezermester és egy múzeumi gyakornok kezébe kerül az univerzum sorsa, de szerencsére a segítség sem várat magára.

Az Űrdongó után várható volt, hogy ismét kicsit más irányba megy el a széria, behozva új "fajokat", másféle téteket és konfliktusokat, miközben megtartják az alapokat. A Creed 2-t jegyző Steven Caple Jr. rendezésében bízva kíváncsian vetettem bele magam a robotharcba, abban a reményben, hogy ők lesznek az igazi főszereplők, a hús-vér karakterek pedig a háttérben maradnak.

A hangulatos nyitány megerősítette bennem ezt az érzést, az állatokra hajazó Maximálok szuperül mutattak és a premissza is ígéretesnek tűnt. Aztán jött a nézőpontváltás, én pedig egy ördögi körben találtam magam. Ahogy haladt előre a cselekmény, egyre inkább azt éreztem, hogy mindegyik korábbi felvonás újrahasznosított verzióját nézem. Minden egyes, az elődökben látott panel megtalálható A fenevadak korában, minimális változásokkal. Most nem kockát vagy szilánkot, hanem egy kulcsot kell megtalálni, Megatron helyett Ostor a gonosz, az emberek ugyanolyan irritálóan semmilyenek, mint eddig bármikor. Ismerkedés, bizalmatlanság, összefogás, mélypont, reveláció és győzelem. Persze lehetne a sablonokat úgy beleépíteni a sztoriba, hogy ne hassanak ennyire izzadtságszagúnak, de itt sajnos nem áll fenn ez az eset. A forgatókönyvet mintha ötévesek írták volna, rettenetesen bugyuta dialógusok tömegével találkozunk, illetve a humor sem a legütősebb. Nem tagadom, egy-egy alkalommal felnevettem, akadnak ötletesebb beszólások, de sokkal inkább fárasztottak a viccek, mintsem feldobtak volna.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Szintén bosszantó, hogy ebben a franchise-ban képtelenek nem pocsék emberi figurákat írni. Noah (Anthony Ramos) és Elena (Dominique Fishback) szövegei, viselkedése a legtöbbször szimplán csak kínosak, főleg a srác nagy diadalmenete az utolsó harmadban. Nincs kisugárzásuk, karizmájuk, nem beszélve arról, hogy semmi szükség nem lett volna a megjelenésükre. Itt jegyezném meg, hogy bő 10 éve hangoztatom, mennyire adná magát egy emberek nélküli Transformers mozi. Készültek rajzfilmek ebben a szellemben és lám, működnek, a nagy stúdiók fejesei mégis úgy érzik, hogy elengedhetetlen azonosulási pontok ezek a hanyagul összetákolt, jellegtelen jellemek. Ha már a robotoknál tartunk, ők hozzák, amit kell. Az Autobotok kedvelhetőek, noha az egyik újonc, Délibáb elég sok tud lenni. A Maximálok lopják a show-t, de ha a filmnek A fenevadak kora a címe, rájuk utalva, akkor illett volna egy kicsit több játékidőt kapniuk. A zárás nem tartogat nagy meglepetéseket, leszámítva talán egyet. Természetesen minden az anyagi tényezőn múlik, de ha a film sikeres lesz, biztosan érkezik a folytatás, ráadásul a stáblistás jelenetben egy esetleges crossovernek is megágyaznak. A potenciált egyelőre nem látom benne, de győzzenek meg az ellenkezőjéről.

A bevezetőben feltett kérdésre, miszerint vevők vagyunk-e még az óriásrobotokra, nehéz egyértelmű választ adni. Inkább azt mondanám, hogy ebben a formában nem. A fenevadak kora közel sem olyan tragikus, mint A kihalás kora, vagy Az utolsó lovag volt. Képes elkapni a fonalat, az akciók látványosak, főleg a végső harc, de ugyanazokat a hibákat követi el, mint elődei. Az, hogy bugyuta, még tolerálható, de el kell engedni a beleerőltetett hős kisember szálat, vagy akkor írjanak épkézláb szereplőket, mert ez így csak egy helyben toporgás. Mindenesetre nyárindító matinénak megfelelő, de senkiben nem fog mély nyomot hagyni Optimusék legújabb kalandja.

Hallgass meg egy másik véleményt is:

Transformers: A fenevadak kora

Kinek Ajánljuk
  • Aki él-hal a Transformers filmekért
  • Aki egy könnyen csúszó látványmozira vágyik
Kinek Nem
  • Aki valami érdemi újításra vágyik
  • Aki egy (idegesítő) emberek nélküli Transformerst nézne
  • Aki utálja a közhelyeket
  • Akit zavar, ha sokadjára is ugyanazt kapja, minimális változtatásokkal
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.