El sem kell olvasni a Válassz vagy meghalsz történetét ahhoz, hogy kikövetkeztessük, miről fog szólni a fáma, csak épp a részleteket nem tudjuk pontosan. Az azonban előre sejthető, hogy az adott játékost válaszút elé állító, kegyetlen döntésekre fókuszáló horrorral lesz dolgunk, amire kvázi a Fűrész franchise is épült. Nem túl autentikus ötlet, de kreatív húzásokkal akár egy korrekt zsánerfilm is kisülhet belőle. Nos, a Netflixnek ez megint nem jött össze.

Kayla (Iola Evans) hobbiprogramozóként tengeti napjait, s mivel ebből nem tudja eltartani magát és édesanyját, takarít egy irodaépületben. Barátjánál, a játékfejlesztő Isaac-nél (Asa Butterfield) talál egy programot, mely pénzjutalommal kecsegtet, ám azzal nem számolt, hogy egy életre-halálra menő rémálomba csöppen.

Ahogy említettem, a felütés korántsem egyedi, de fő ihletforrásként nem is a Fűrész sorozatot emelném ki, hanem néhány másik modern, nem éppen minőségi horrort. Olyan címekre gondolok, mint a Felelsz vagy mersz, a Halálod appja, a #kövessbe vagy az Akasztófa, de egy régebbi, szintén játékra épülő darab is beugrott, a Stay Alive - Ezt éld túl képében. Hogy mi a közös ezekben a filmekben? Mindegyikben egy misztikus felsőbb hatalom, démon, akármicsoda munkálkodik, súlyos döntések elé állítva a főhőst, mely magában hordozza az erős morális dilemmákat, ám mindegyik film megbukik ezen a fronton. Képtelenek feszültséget generálni és kihasználni az ötletben rejlő potenciált.

Toby Meakins debütáló rendezésére ez hatványozottan igaz. A nyitány egyáltalán nem rossz, kapunk egy ízelítőt abból, hogy miről is van szó, mire képes a játék és milyen ára van a győzelemnek. Aztán Kayla mindennapjaira váltunk, kiderül, hogy családi traumával küszködik, nehéz anyagi helyzetben van és így tovább. Nyomokban felfedezhetők a próbálkozás csírái afelé, hogy Meakins beemelje a gyászt, a bűntudatot a cselekménybe, de ezek nagyon felszínesen jelennek meg, az összkép ennél sokkal primitívebb. A lényeg a játék, mely minden nap új próba elé állít. Vizuálisan látunk néhány ügyes megoldást és az is érdekes, ahogy a program kihat a valóságra, bár aki magyarázatot vár a működésre, motivációra, csalódni fog, mert azt bizony nem kapunk.

Ezzel még meg is békélnék, ellenben sokkal zavaróbb, hogy nincs igazi tétje semminek és a próbatételek sincsenek alaposan átgondolva. Hiába adott két válaszlehetőség, többször is azt vettem észre, hogy valójában csak egy opció létezik. Elég csak a piros és a kék ajtóra gondolni, de az előre tekerés-visszapörgetésnek sincs az égvilágon semmi értelme. A kegyelemdöfést az utolsó harmad viszi be. Itt is van egy vállalható ötlet, ám ahova kifuttatják a végjátékot, az borzasztó. Nem elég a szimpla lezárás, Meakins egy olyan káros üzenettel állítja fel a nézőt a végefőcím után, hogy az nem tudom, miként mehetett át a rostán. Az önbíráskodás egy dolog, de a mások szenvedéséből való nyerészkedés, mint konklúzió? Finoman szólva sem gondolták át, ha pedig mégis, az még visszataszítóbb.

A Válassz vagy meghalsz próbálkozik és van pár korrekt ötlete, de a legtöbbször semmit nem hoz ki belőlük. Horrorként sem ad újat, egyáltalán nem ijesztő, helyenként véres, de ennyi. Mivel alig 80 perces, így legalább nem kell sokáig kibírni és nem fájdalmasan ostoba, szimplán teljesen jelentéktelen, már ha ezt pozitívumnak fogjuk fel. A "mondanivalóra" azonban nincs mentség, az semmilyen formában nem működik, és be is üti a szöget a film koporsójába. Válasszunk okosan és hagyjuk, hadd merüljön el a süllyesztőben Meakins műve.