A filmzeneszerző szó hallatán a legtöbb embernek Ennio Morricone neve ugrik be, pedig az olasz komponistánál talán jobban ismert amerikai kollégájának munkássága, ha neve nem is. John Towner Williams színészházaspár gyermekeként látta meg a napvilágot Long Islanden, 1932, február 8-án. Los Angelesben tanult zenét, majd három év szolgálat után a légierőnél New Yorkban, a híres Juliard zeneiskolában képezte magát tovább. Ezt követően visszatért az angyalok városába, és olyan neves zeneszerzők mellett kezdett dolgozni zongoristaként, mint Elmer Bernstein vagy későbbi "nagy riválisa" Jerry Goldsmith.
A 60'-as években inkább TV-sorozatokon dolgozott, mint az Amerikában kultikus Giligan szigete, vagy Lost in Space. A 70-es évek volt számára a fordulópont. Első Oscar-díját az 1971-es Hegedűs a háztetőn adaptálásáért kapta, innen pedig megindult máig ragyogó csillaga. Az elkövetkező pár évben olyan sikeres katasztrófa filmek zenéjét jegyezte, mint a Poszeidon katasztrófa, a Pokoli Torony, vagy a Földrengés. Ekkor ismerkedett meg egy akkor még csak feltörekvő ifjú rendezővel, név szerint Steven Spielbergel, akivel az 1974-es Sugarlandi hajtóvadászat óta (leszámítva az 1985-ös Bíborszínt, a 2015-ös Kémek hídját, a 2018-as Ready Player One-t és érthető módon a legutóbbi West Side Story-t) gyümölcsöző munkakapcsolatot folytatnak.
Második Oscar-díját már Spielberg 1975-ös kultikus horrorjának, a Cápának az aláfestéséért vehette át, amelynek minimalista főtémája mind a mai napig az egyik legismertebb filmzene. Ezt követően, Spielberg beajánlotta Williamset egy barátja készülő filmjébe, amely egy bizonyos messzi-messzi galaxisban játszódott. Ez volt George Lucas Star Wars-a, ami akkoriban igencsak meghaladta a költségvetést és a határidőket, Lucas környezetében pedig már mindenki lemondott a filmről. Sőt maga a rendező is, akit a film sikeréről Spielberg tájékoztatott, miközben ő Hawaiin "bujkált". A legenda azonban úgy tartja, hogy a filmet, éppen hogy Williams zenéje mentette meg a bukástól, amiért elnyerte - teljesen megérdemelten - harmadik Oscar-díját. A szerző egyébként ebben a franchise-ban járatta a csúcsára a filmzenei körökben ismert, leitmotiv módszert, tehát nem egyszerűen egy jelenet alá írt zenét, hanem téma centrikusan, egy-egy szereplőhöz, helyszínhez, eseményhez komponált fülbemászó témákat, ezeket pedig a film cselekményéhez igazította, a néző pedig önkéntelenül is megszerette azokat.
1978-ra Williams az egyik legsikeresebb zeneszerzővé vált, így kerülhetett Richard Donner képregényfilmjének, a Supermannek a zeneszerzői posztjára, ami eredetileg Jerry Goldsmith-é volt, de az elhúzódó munkálatok miatt Goldsmith távozott, egykori tanítványa pedig jött, és egy méltán híres zenei főtémát hozott a filmrajongóknak - ami a szerepbe belefásult Christopher Reeve-re a későbbikben is inspirálóan hatott - valamint egy Oscar-jelölést a szerző számára.
1980-ban a két jó barát, Lucas és Spielberg összefogott, hogy megidézzék gyerekkoruk kedvenc kalandfilmjeit, és létrehozták a kalandor régészprofesszor, Indiana Jones figuráját, Harrison Forddal a főszerepben, aki az utolsó pillanatban váltotta Tom Sellecket, mint ahogy nem sokon múlott, hogy a főhőst nem Indiana Smithnek hívták. Természetesen a zenéről a már állandó munkatársnak számító Williams gondoskodott. A zenét sok kritika érte, miszerint az egész a klasszikus főtémára épül, valamint olykor érződött, hogy a szerző még nem nagyon tudott eltávolodni az egy évvel ezelőtti Star Wars mozi, A Birodalom visszavág hangzásvilágától. Ez persze nem akadályozta meg az Akadémiát, hogy ismét jelöljék Williamset, de negyedik Oscar-díjára még várnia kellett egy évet, amit természetesen az örök barát, Spielberg legkedvesebb mozijáért, az E.T.-ért vehetett át.
A 80'-as évek a folytatások (Star Wars: A Jedi visszatér, Indiana Jones és a Végzet Temploma, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag) és a kötelező Spielberg-mozik jegyében telt (A Nap Birodalma főszerepében a kölyök Christian Bale-lel, valamint két epizód az Amazing Stories című sorozatból), de Williams bevállalt néhány félresikerült produkciót is, mint a Heartbeeps, vagy Christopher Reeve invitálására a Monsignour (utóbbiért Arany Málnára jelölték egyazon évben Ennio Morricone-val). Ezeket a kisiklásokat leszámítva olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint George Miller (Az eastwicki boszorkányok), vagy Oliver Stone (Született Július 4.-én, JFK, Nixon).
A 90'-es évek jól indult Williams számára, ugyanis az akkoriban feltörekvő rendező, Chris Columbus karácsonyi családi filmje, a Reszkessetek, Betörők! a legjobb betétdal és legjobb filmzene jelölést is meghozta számára, de az akkoriban fénykorát élő Disney-filmek zenéivel és szerzőjükkel, Alan Menkennel még ő sem tudta felvenni a versenyt. A nagy sikerre való tekintettel persze két évvel később elkészült a film folytatása, amihez Williams újrahasznosította dallamait, több-kevesebb sikerrel, azt megelőzően pedig olyan filmek aláfestéséről gondoskodott, mint a Hook, vagy a JFK - A nyitott dosszié. 1993-ban két, az Akadémia kegyeiért versengő Spielberg-mozi, a Jurassic Park, valamint a Schindler listája zenéjéért is felelt, utóbbiért megkapta mindmáig utolsó, szám szerint ötödik Oscar-díját.
A 90'-es évek második felében olyan produkciókban működött közre, mint a Hét év Tibetben, vagy a Ryan közlegény megmentése. Ekkoriban sokan kezdték kritizálni Williamset, miszerint nem tud megújulni. Kapóra jött neki, hogy Lucas nekiállt elkészíteni a Star Wars előzmény trilógiáját, de az 1999-ben bemutatott Baljós árnyak kritikailag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ahogy sokak szerint a zenéje sem, de ez nem akadályozta meg az Akadémiát egy újabb nominációban.
Az új évezred egy patetikus történelmi filmmel indult (A hazafi - újabb jelölés) majd egy Kubrick hagyatékaként kezelt Spielberg-mozi (A.I. - Mesterséges értelem - szám szerint 40. jelölés az Akadémia részéről) után Williamsnek ismét lehetősége nyílott egy franchise-ban bizonyítani. Ez nem volt más, mint J. K. Rowling varázslótanonca, Harry Potter. Az eredetileg rendezőnek kiszemelt Spielberg nem tudott egyezségre jutni a stúdióval és Rowlinggal (az írónő ragaszkodott a brit színészekhez), így a rendezői posztot végül Chris Columbus foglalta el, aki Williamsszel a két Reszkessetek, Betörők!-ön kívül az Édesek és mostohák című filmen már dolgozott együtt, tehát nem voltak ismeretlenek egymás számára a munkamódszereik. Noha a filmet inkább gyermetegnek vagy korrekt adaptációnak nevezték (főleg az akkor bemutatott A Gyűrűk Urához képest), és a zenénél is az Elveszett frigyláda fosztogatóinál felrótt témaközpontúságot rótták fel, a rajongók és a filmzeneszeretők a szívükbe zárták a kis túlélő zenéjét, azt pedig mondanom se kell, hogy az Akadémia egy újabb jelöléssel honorálta a Mestert.
2002-ben két Spielberg filmmel (Különvélemény, Kapj el, ha tudsz!), az újabb Star Wars mozival (A klónok támadása) túlhajszolta magát az akkor a hetedik x-be lépő szerző, ezért az aktuális Harry Potter mozira (Harry Potter és a Titkok Kamrája) csak részlegesen tudott figyelni. 2003-ban kipihente az előző évi fáradalmakat, hogy 2004-ben búcsút intsen a Potter szériának (sokak szerint a sorozathoz írt legjobb zenével) majd egy habkönnyű Spielberg mozival (Terminál) le is tudta az évi kötelezettségeit. Azt azonban mondani sem kell, hogy előbbi moziért ismét jelölték.
2005-ben azonban ismét túlvállalta magát a Mester. Kezdte a Star Wars saga befejező epizódjával (A Sith-ek bosszúja), amiben a két trilógia zenei világát kellett összekötnie, majd ezt követte Spielberg inváziós mozija (Világok harca), amihez még a félkész filmhez kellett zenét írnia. A Harry Potter producerei próbálták visszacsábítani Williamset a szériához, de akkor Spielberg München című drámájára kellett volna nemet mondania, ezt pedig a több évtizedes barátság nem engedte, így a Tűz Serlege zenéjéért végül Patrick Doyle felelt. A Münchenen kívül még Rob Marshall Egy gésa emlékiratai aláfestését is Williams látta el, amiért rendhagyó módon maga a szerző kardoskodott. Utóbbi két moziért természetesen egy-egy jelölést kapott az Akadémia részéről, a gésa aláfestéséért pedig megkapta negyedik Golden Globe-díját, és az Oscart is csak azért nem nyerte el, mert az akadémiai tagok az elmúlt években a filmzenei kategóriát rendre félvállról kezelték, aminek ékes példája volt Williams azévi veresége.
Az ezt követő években Williams nem hallatott magáról, leszámítva a 2008-as, sokat halogatott - és megosztó - negyedik Indiana Jones mozit (Indiana Jones és a Kristálykoponya Királysága), majd 2011-ig ismét hosszas szünet, amikor is barátja, Steven Spielberg két filmjének (Tintin kalandjai, Hadak útján) aláfestéséről gondoskodott. Jobbára már csak Spielberg mozijaihoz komponál (Lincoln - 48. jelölés), de A könyvtolvaj (49.) a ritka kivételek egyike volt, 2015-ben pedig az a kivételes eset történt meg, hogy nem Williams szerezte barátja aktuális filmje (Kémek hídja) zenéjét, mivel az újraindított/folytatott Star Wars-saga aláfestésére a rendező J.J. Abrams őt kérte fel (ezzel ideiglenesen szakítva állandó munkatársával, Michael Giacchinóval, aki egy évvel később a Zsivány Egyes című Star Wars spin-offban mégis kipróbálhatta magát az eredetileg kiszemelt Alexandre Desplat helyett), Williams pedig örömmel vetette bele magát a feladatba és elmondása szerint van még benne egy trilógiára való. Ezt a rajongók Az ébredő Erő kapcsán némileg vitatják, mivel hiányolták az új nagyszerű témákat, Az utolsó Jediknél és A Skywalker koránál pedig hatványozottabban felütötték fejüket ezek a hangok (ennek ellenére az Akadémia mindkettőért jelölte) de annyi bizonyos, hogy a Mester nem csak az új trilógia másik két darabjára, hanem az Indiana Jones 2023-es epizódjára is visszatér régi ismerőseihez, miközben ha ideje és egészségi állapota engedte, a régi barát Spielbergnek sem mondott nemet (A Pentagon titkai, valamint a hamarosan érkező The Fablemans).
Williams az utóbbi 10 évben tanúsított munkái már kétségtelenül nehezebben fogyaszthatóak, sokkalta inkább elfordultak a komolyzene irányába, ami a legtöbbeknek nincs ínyére, akik a bombasztikus témáiért vannak oda (jó példa erre A barátságos óriás zenéje), mégis megkerülhetetlen alakja még mindig a díjkiosztóknak, még ha csak a neve miatt is. 52 nominációjával megelőzte a néhai zeneszerzőt, Alfred Newmant (aki éppenséggel a Star Wars filmeket egykor finanszírozó 20th Century Fox stúdió logójának zenei fanfárjáért is felelős), de még így is csak második az örök ranglistán egy bizonyos Walt Disney 59 jelölése mögött.
Persze Williams az öt Oscar mellett számos díj, többek között két Emmy-, négy Golden Globe-, hét BAFTA- és huszonegy(!) Grammy-díj birtokosa, de ha számszerűsíteni akarjuk, akkor az eddigi 5 Oscar-díjával együtt 117 díjazása és 231 nominációja van. Háromszor ő felelt a nyári olimpiai játékok indulójáért (1984-ben, 1988-ban és 1996-ban), és többször is ő vezényelt az Oscar-díjátadón, valamint az ő szerzeménye hallható a Dreamworks logója alatt is. Nem egyszer dolgozott együtt világhírű zenészekkel, mint a hegedűművész Itzhak Perlman vagy a csellista Yo-Yo Ma (előbbivel a Shindler listáján, utóbbival a Hét év Tibetben, majd mindkettőjükkel az Egy gésa emlékirataiban).
Számos egyetemen avatták díszdoktorrá, ha teheti, koncerteket is ad rajongóinak. Zenéin generációk nőttek fel, filmrajongók éppúgy, mint filmzene fanatikusok, akik közül jó néhány ma már szintén a szakmában dolgozik, és példaképének tekinti Williamset a mai napig. Utóbbira kiváló példa a már említett Michael Giacchino és Alexandre Desplat, de a tavalyi év egyik legaranyosabb videója, amely bejárta az internetet, amint két fiatal zenész a Star Wars főtémáját eljátszotta Williams háza előtt, mire a komponista kiment hozzájuk és gratulált nekik, ezzel garantáltan egy életre szóló élményt adva nekik. Mi csak ennyit mondhatunk: Boldog Születésnapot, Maestro! Az Erő legyen veled még nagyon sokáig!
Az alábbi rajongói videóban Spielberg, Lucas és - főleg - Williams munkásságának összegzését láthatjátok.