Az emberi kíváncsiság határtalan, nem hiába szeretnénk mindig betekintést nyerni a színfalak mögé, és megtudni, miként készül egy-egy film, mennyi eltervezés, mennyi spontaneitás van egy-egy klasszikus sikerében. A Meghatározó filmek a múltból dokumentumfilmsorozat pont eme vágyunkat elégítette ki, viszont vannak játékfilmek is, amik fiktív, vagy valódi filmek elkészítéséről szólnak, ezeket szedtük most össze nektek David Leitch új rendezése, A kaszkadőr kapcsán.
Volt egyszer egy... Hollywood (2019)
Quentin Tarantino 2019-es filmje minden egyes porcikájából árad a filmek és a filmkészítés iránti szeretet. A Volt egyszer egy... Hollywood '69-be kalauzolja a nézőt, ahol megismerkedünk Rick Daltonnal (Leonardo DiCaprio), és jóbarátjával és kaszkadőrjével Cliff Booth-szal (Brad Pitt). Kalandos cselekmény helyett Tarantino szándéka inkább a korszak megidézése volt, ahol láthatunk western forgatásokat, Bruce Lee és Cliff bunyóját két díszlet között, hosszú montázst az olasz filmgyártásról, és az akkortájt híres nevek is fel-felbukkannak.
Ének az esőben (1952)
Az 1952-es Ének az esőben messze megelőzte az idejét, és talán ezért is kortalan darab, hiszen az elsők között engedett bepillantást a kulisszák mögé és helyezte el történetét filmforgatások középpontjába. A történet szerint a némafilmeknek vége, eljött a hangosfilmek ideje, és az akkoriban karrierje csúcsán lévő Don Lockwoodnak is lépést kell tartani a korral. A túlzó gesztusokhoz szokott színész nem igazán állja meg a helyét a dialógusok terén, ezért úgy döntenek, hogy megpróbálkoznak azzal a műfajjal, amiben jók, és megpróbálnak összehozni egy éneklős, táncolós musicalt.
8 és 1/2 (1963)
Federico Fellini egyik klasszikusa, az 1963-as 8 és 1/2 magáról a rendezőről is szól. Guido egy jól ismert rendező, de alkotói válsága miatt nem halad a következő filmtervével. Egy filmet szeretne saját önéletrajzi elemeivel, de a jelenetek sehogy sem alkotnak koherens történetet, hiába keres ihletet szeretője, vagy felesége oldalán, sehogy sem akar összeállni a film. A 8 és 1/2 nem csak a korában, de még ma is egy meta történetnek számít, amiben Fellini önmagáról mesél egy rendezőn keresztül, aki egy filmet akar összehozni, amiben önmagáról mesélne, mindeközben valóság és álom egybemosódik, a mozgókép és a realitás határai eltűnnek.
Babylon (2022)
Damien Chazelle rendezésével 2022-ben robbant be, és osztotta meg a közönséget a Babylon sajátos, de minden kétséget kizáróan nagyon erős stílusával. A 1920-as években a némafilmek leáldozásával és a hangosfilmek felemelkedésével (hasonlóan az Ének az esőben körítéséhez) új színészeknek is lehetőségük adódik feljutni a csúcsra. A Babylon harsány módra vezet minket körbe forgatási munkálatokban, ugyanilyen hangosan enged betekintést a hollywoodi partikba. Chazelle egyszerre mutatja meg a nemes és korrupt oldalát a hollywoodi álomgyárnak egy olyan tömény élmény keretében, amit nem felejtünk el egyhamar.
Tekerd vissza, haver! (2008)
Fekete bárány a listán a Tekerd vissza, haver!, hiszen nem professzionális filmforgatásról, hanem a lehető legamatőrebb, legbénább házikamerás filmkészítésről van szó ebben a történetben. Jack Black, Mos Def és Danny Glover triója egy videókölcsönzőben dolgoznak, de véletlenül mindegyik kazettáról letörlődnek a filmek. Főhőseink nekiállnak újraforgatni a filmeket, hogy ne legyen nagy baj belőle, és a maguk módján tényleg megpróbálják rekonstruálni a klasszikusokat, ezt a módszert el is nevezik svédelésnek (ezt a kifejezést azóta használják az ilyenfajta videókra, amiket elcsíphetsz a neten).
Ave, Cézár! (2016)
A Coen-testvérek mindig különleges filmekkel lepik meg a filmszerető közönséget, 2016-ban az Ave, Cézár! volt az, amely 1951-be helyezi a történetét. A Capitol Pictures egyik fejese, Eddie Mannix pár napját követjük végig, az ő feladata elsimítani a dolgokat, egyben tartani a forgatásokat, és biztosítani, hogy ne legyen médiahírverés a stúdió semelyik sztárja kapcsán se. Az Ave, Cézár! Hollywood azt az időszakát mutatja be, amikor a hidegháborútól való eszképizmus miatt a westernek, ókori drámák és táncos-zenés produktumok váltak a legnépszerűbb műfajokká. Mindeközben a kommunistaüldözések már elérték az álomgyárat, jajj annak, aki szakszervezetet említ, vagy egy lapon kerül említésre bármilyen szocialista gondolattal.
Ed Wood (1994)
A Tim Burton rendezésével és Johnny Depp-pel a főszerepben készült életrajzi film a világ leghírhedtebb legrosszabb filmrendezőjéről, Ed Woodról. Ez a történet is az 1950-es évekbe repít minket, ahol a feltörekvő Ed Wood tele van ambícióval, de sajnos se tőke, se szakértelem nincs mellette, hogy megvalósítsa filmötleteteit. A rendező karrierjének azon szakaszát mutatja be a film, amikor leghíresebb filmjeit tette le az asztalra, és amikor a híres horrorokban játszott színésszel, Lugosi Bélaval való barátsága kezdetét vette (ami amúgy kérdéses, hogy mennyi valóságalapja van).
A nevem Dolemite (2019)
Nem tudjuk megunni a béna filmek rendezőinek életét, A nevem Dolemite is egy szakmaisággal és pénzügyi háttérrel nem vádolható figuráról szól. Az 1970-es években Rudy Ray Moore egy rímes komikus fellépésével kezd ismertté válni, majd az ott életre keltett karakterének, Dolemite-nak egy filmet is rendezne. A nevem Dolemite egy könnyed és vicces életrajzi film, amelyben Rudy a fekete kisebbség számára imponáló filmeket próbál készíteni, amik tele vannak akcióval, kungfuval, cicikkel és szexszel. Mi kell ennél több?
Trópusi vihar (2008)
A mára klasszikusnak számító akció-vígjátékban egy rendkívüli vietnámi háborús filmet akarnak leforgatni, olyannyira, hogy a színészek valódi veszélybe csöppennek. A Ben Stiller, Robert Downey Jr., Jay Baruchel, Brandon T. Jackson és Jack Black alakította színészek hiába adnak bele mindent, nehezen áll össze a filmjük, és a növekvő költségek miatt a stúdió is kezd kihátrálni mögülük. A rendező (Steve Coogan) ötletétől vezérelve egy délkelet-ázsiai dzsungelben kezdenek barangolni, átszellemülten karakterben maradva (hiszen azt hiszik, valahonnan veszi őket egy kamera), de lassan rá kell döbbenniük, hogy valódi rosszfiúkkal néznek szembe.
A katasztrófaművész (2017)
A lista végén egy újabb bénafilmes története bukkan fel, ebben az esetben a 2003-as The Room című film elkészítéséről van szó, ami az előző hírhedt alkotásokkal ellentétben egy modern kori jelenség, hiszen az interneten rengeteg meme született a filmből és jeleneteiből. Főhősünk Tommy Wiseau színészi karrierje sehogy se akar beindulni, ezért megír egy szerelmi háromszögről szóló forgatókönyvet, amit barátjával, Greg Sestero segítségével megpróbál leforgatni.
+1: Az ajánlat
Igaz, ez egy sorozat, de hiányérzetem lenne, ha nem említeném meg az egyik kedvenc minisorozatomat, aminek az egész évada A Keresztapa megfilmesítéséről szól. Az ajánlat (The Offer) egy feltörekvő producer, egy bestseller könyvíró, egy még ismeretlen rendező és egy rakás másik filmszakmában dolgozó karakter szemszögéből mutatja be a filmgyártás kreatív folyamatait, a rengeteg problémát, amiket meg kell oldani egy ilyen folyamatban, és mindeközben fejet hajt a filmezés, a szakma iránt elhivatott dolgozók és maga A Keresztapa előtt is.
Ti milyen filmeket raknátok még fel a listára?