Hirdetés

Bosszúállók: Végtelen háború - SPOILERES kibeszélő

|

Hűha!!! Akkor most dumáljuk ki a Thanos-mozit!

Hirdetés

Megtörtént végre az év leginkább várt bemutatója és a Bosszúállók: Végtelen háborúnak gyakorlatilag sikerült az, ami a Star Wars-filmeknek nem: megfelelni a gigászi elvárásoknak. Persze nyilván itt sem maradéktalanul és jelen esetben "csak" 10 évnyi, nem pedig több évtizednyi elvárást kellett teljesíteni Kevin Feige-éknek, viszont mindezt 18 filmmel és fokozatos építkezéssel, amely a Russo-testvérek filmjében érte el a drámai csúcspontját egy olyan fináléval, ami után a legtöbben okkal keresték az állukat a padlón és érezték azt, hogy nemcsak felmosták velük a padlót, hanem még jól ki is facsarták őket anélkül, hogy érdemi feloldozást kaptak volna. Ebből a szempontból valahol okkal emlegetik A birodalom visszavágot - avagy A sithek bosszúját - párhuzamként. De hogy pontosan miért is, azt a továbbiakban már tényleg SPOILERESEN folytatom. 

Hirdetés

Hogy rögtön az elején felzaklassam a kedélyeket, a Végtelen háborút még egy Star Wars-filmmel állítanám párhuzamba, mégpedig Az utolsó Jedikkel. Ahhoz hasonlóan ugyanis a cselekmény itt is kudarcok sorozata. A hősök jobbára csak sodródnak az árral, megoldást találni a helyzetre és jobbára minden próbálkozásuk kudarcba fullad. Persze több, mint érthető okokból. A Polgárháború szétzilálta a Bosszúállókat és a sebek még nem gyógyultak be, Kapitányék száműzetésben vannak, Wakanda csak most lépett a világ színe elé egy családi viszályt követően, Thor hiába mentette meg a népét a Ragnarökben - mindezt Asgaard elpusztítása révén - jóformán ő maradt népe utolsó képviselője, mindennek tetejébe pedig olyan hatalmas egóknak kellene rövid időn belül összeszokniuk és dűlőre jutniuk, mint Tony Stark, Űrlord, vagy Doctor Strange (ennyi önérzetnek egy galaxis is kevés lenne, nemhogy egyetlen bolygó), nem beszélve az olyan személyes vendettára joggal vágyóknak, mint Drax, Gamora, vagy Nebula és a már emlegetett Thor. Az első perctől kezdve kudarcra vannak ítélve, hogy Thanosszal szemben sikerrel járjanak, aki végül el is éri célját és egy csettintéssel ki is írtja a fél univerzumot, köztük a hősök azon felét, akiknek a szerződése a negyedik fázisra, vagy az utánra szólt.

Ahogy azt a készítők is nyilvánvalóvá tették és a film cseppet sem hazudott, ez egyértelműen Thanos filmje (nem hiába írják ki a film végén, hogy ő tér még vissza, nem a Bosszúállók), ugyanis a film vele nyit és vele is zár, vagyis ebből a szempontból valóban nem egy fél filmet kaptunk: a temérdek harc és áldozat után, amit hozott elnyerte azt a békét, amiért küzdött. Ehhez pedig csupán a fél galaxist kellett elpusztítania, hogy a túlnépesedést, az energiaforrások pazarlását megállítsa, avagy visszaszorítsa. Russoék bizonyos értelemben már ebben történelmet csináltak, hogy nem csupán a gonoszt helyezték egy több száz milliós látványfilm középpontjába, hanem ez a gonosz abszolút sikerrel is járt küldetésében, miközben motivációi teljesen érthetőek, reálisak, aktuálisak, ráadásul totális genocídiummal, a hősökre nézve bármiféle feloldozás nélkül. Erre tényleg csak annyit lehet mondani - Tony Stark után szabadon - hogy "Hűha!!!". 

Már rögtön a nyitányban nyilvánvalóvá teszik a figurának nem csupán a fizikai felsőbbrendűségét azzal, hogy helybenhagyja Hulkot - aki sértett önérzetében a későbbiekben nem is hajlandó Bannerként visszaváltozni, ezzel egyfajta sajátos inverzét adva a Ragnarök beli szerepének - hanem azzal is, hogy átlát a mindig cselszövő Lokin, akinek el is roppantja a nyakát. A film egyik negatívuma már itt éri az embert: Loki és Heimdall halála már jó előre látható volt, nagyjából a film első előzetese óta, így a meglepetés ereje is oda lett, ráadásul kedvenc cselszövő nyikhaj istenünk halálából teljes mértékig hiányzott a drámaiság, ami egy ennyire közkedvelt karakternek, aki ennyire szép ívet bejárt a filmek alatt maximálisan kijárt volna. (Már ha egyáltalán tényleg meghalt, hiszen ezt a trükköt is eljátszotta párszor és előtte rövid időre kikerült a képből, miután az első Bosszúállókra stílusosan reflektálva felkonferálta Hulkot.) Thanos pedig mindig előrébb jár mind a szereplőknél, mind a nézőknél (ismét csak: "Hűha!!!"), kijátszva az Őrzőket, Thort, Starkékat, feláldozva Gamorát a Lélek Kőért, amelyre Az első Bosszúálló óta nem látott Vörös Koponya vigyázott. Utóbbi felbukkanása a film egyik abszolút meglepetése, valamint 7 éve (!!!) levegőben lógó kérdésének a megválaszolása, hogy mi lett Johann Schmidttel, miután a Tesseract elteleportálta a Kapitánnyal vívott csatájából, és szerencsére még a turpisság sem tűnik fel (pláne a magyar változatban, ahol a szinkron vérkeringésébe visszakerült Rátóti Zoltán szólaltatta meg), hogy a maszk alatt nem a blockbusterektől köztudottan megcsömörlött Hugo Weaving lapul, hanem a The Walking Deadből ismert Ross Marquand. 

Mindamellett, hogy a Marvelre jellemző könnyedség most is tetten érhető, ami különösen a sajátosan alakított csapatdinamikákban és verbális szócsatákban ölt testet, a dráma, a kilátástalanság átjárja még ezeket a párbeszédeket is. Ezek viszont elsősorban, mind a humort, mind a drámát tekintve az űr távoli szegleteiben játszódó szálaknál működnek. A Földön játszódó jelenetsorok és párosítások egyértelműen a film negatív pontjai közé tartoznak, leszámítva a film eleji zúzást a Fekete Rend ellenében. A Kapitány, Fekete Özvegy, Bucky, Fekete Párduc és a többiek sem történetükben, sem egymáshoz való viszonyukban nem tudtak elég izgalmasak, érdekfeszítőek, vagy humorosak lenni (Özvegynek jóformán csak egysorosok jutottak), ami annak fényében különösen visszás, hogy a két kritikailag és anyagilag is legsikeresebb Amerika Kapitány-mozi rendezője készítette ezt is, hiába hidegrázós, ahogy a Bosszúállók zenei témájára belépve megmentik a Vízió-Wanda párost. (Mellesleg Alan Silvestrinek sikerült az eddigi legsótlanabb Marvel-zenét hoznia, ami csak akkor működik, amikor az említett téma felcsendül, rutin megoldásai nem egyszer tompítják a film érzelmi, avagy izgalmi faktorát. A film legnagyobb csalódása egyértelműen az ő munkája.) A Vízió és Wanda közti tragikus románc pedig érdemben csak a tragikus - de szintén előre látható - végkifejletben működik, amikor is Skarlát Boszorkány hiába pusztítja el Víziót és az Elme Követ, Thanos visszatekerve az időt csak azért is megszerzi azt.

Ellenben ahogy már fentebb írtam, az űrben játszódó jelenetek és csapatok egyértelműen működnek, hovatovább valósággal sziporkáznak. Az Őrzők beinjektálása a bandába hiba nélkül sikerült, találkozásuk, majd csapatformálásuk Thorral frissítő dinamikát hoz közéjük, ahogy Quill vetélytársat lát benne, vagy ahogy Thor folyton Nyuszinak szólítja Mordályt és még a kezdetben éppen a tini korszaka miatt passzív Groot is funkciót kap. Az első két Bosszúállók-mozival ellentétben viszont ennek a filmnek az egyik legnagyobb aduásza éppen Hemsworth Thorja - nem kis részt a Ragnaröknek köszönhetően - akinek gyakorlatilag nem maradt vesztenivalója és éppen ezért rettentő izgalmas. A másik oldalról pedig ott van a már emlegetett egók csatája. Stark, Quill és Strange triója alapból rengeteg feszült és szórakoztató helyzetet hozna, hát még ebben a feszült helyzetben. Ráadásul mindannyiukat saját felelősségük hajtja: Quillt, hogy egyben tartsa a csapatot és megmentse Gamorát (akár annak halála árán is), Tony-t egyre jobban nyomasztja az Ultron kora óta kísértő látomása, amelyhez vészesen közeledik a beteljesüléshez, ráadásul ott van még a tettre kész Pókember is, akit eddig is amennyire lehetett, igyekezett óvni, míg Strange-nek ott van maga Agamotto Szeme, az Idő Köve, amelynek elvesztésével maga a harc és az emberiség veszte is jár és amelyért ha kell, nem lenne rest feláldozni társait sem, míg nem meg nem látja a 14 millió 605 lehetőségből azt az egy lehetőséget a győzelemhez. Valószínűleg ezzel magyarázható az, hogy nem avatkozott közbe, amikor Quill agya eldurrant, Gamora halálával szembesülve és valószínűleg ezért mondta azt utolsó szavaival Tony-nak, hogy ez volt az egyetlen út és éppen ezért könyörgött Thanosnak, hogy a leszúrt Tony-t kímélje meg, mert ebben az egy lehetséges útban neki is kulcsszerepe lesz. 

Harmadrészt pedig még mindig ott vannak az Őrzők, akik közül Gamorát és Draxet (no meg Nebulát) is a Thanos elleni revans élteti és mozgatja. Gamora szembesülése a halállal, hogy Thanos minden ridegsége ellenére ő volt az egyetlen, akit kicsit is szeretett és ezt sem ok nélkül, kétségtelenül a film egyik legügyesebb húzása, valamint az Őrült Titánon eszközölt egyik leginkább működőképes változtatás a képregényhez képest, aki magát a Halált kívánta lenyűgözni tetteivel. Ezzel a forgatókönyvírók érzelmeket, mélységet adtak a "főhősnek", ami különösen akkor erős, amikor a végén a látomásakor a kis Gamora megkérdezi, hogy ezért a célért mi mindent áldozott fel. Vélhetően ez is, akárcsak Strange utolsó szavai kulcsfontosságúak lesznek a negyedik részben.

Most pedig jöjjön a végjáték és annak meglepetésfaktora, valamint ezzel együtt hatásvadászata. Mert a fináléban valóban a fejét kapkodja az ember, úgy röpködnek a meglepetések: Thor kis híján sikeresen megöli Thanost, azonban nem célzott eléggé fel, így az Őrült Titán egy csettintéssel végrehajtja terve utolsó mozzanatát és kiírtja a fél galaxist, valamint annak hőseit. És noha valóban sokkoló meglepetésként éri az embert, ahogy Fekete Párduc, Sólyom, Bucky, Strange, Űrlord, Drax, Mantis - a stáblistás jelenetben Maria Hill és épp egy "Motherf*cker!"-t elnyomni készülő Nick Fury - valamint Pókember elporlad (utóbbi gyermeki félelme, Tony teljes kudarca, valamint Tom Holland játéka és a tudat miatt, hogy ezt a leghíresebb szuperhőssel teszik, megint csak "Hűha!!!"), ugyanakkor itt üt igazán vissza az univerzumépítés bumerángja. Amint kicsit is belegondol az ember - nyilván attól függően, hogy mennyire kerül a jelenet hatása alá - akkor azonnal rájön mindennek a blöff jellegére. Ugyanis jóformán csak az eredeti Bosszúállók csapata (Stark, Kapitány, Özvegy, Hulk, Thor, valamint a házi őrizetben tengődő Sólyomszem), továbbá Mordály és Nebula maradtak életben, vagyis azok, akiknek a szerződése a következő filmmel jár le és vélhetően akkor is fejezik be, így az előre bejelentett filmtervek (Doctor Strange-, Fekete Párduc- és a nyártól forgó Pókember-folytatások) azonnal súlytalanná is teszik mindezt, elvéve az amúgy nagyon is működő drámai élt és a forgatókönyvírói önkényt húzzák alá, nem beszélve arról, hogy csupán Thanos történetszála ír le egy kerek ívet a filmben, a szuperhőscsapaté továbbra is lóg a levegőben (Tonyék például hogy jutnak haza?), így a fél film mivolta is jogossá válik.  

Ennek értelmében pedig a 10 év alatt bejáratott és tökélyre fejlesztett üzleti modell egyre inkább felülkerekedik a művészi alkotáson, ami ebben a filmben, minden szórakoztató faktora, minden meglepetése, drámája ellenére is elvesz az élményből. Ugyanakkor egy évig tartó hype-ot generál, amit majd fokoz a Hangya és Darázs cselekménye és stáblistás jelenete, valamint az itteni stáblistás szekvencia alatt beteaselt Marvel Kapitány mozi, nem beszélve az addigi Bosszúállók 4 és Pókember előzetesekről, hírekről. Ez pedig pont úgy rátelepszik a zsánerre, mint Thanos árnyéka a szereplőkre. Mennyivel izgalmasabb volt 4 éve, amikor az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban hiába sejtetted a végkifejletet, mégis izgultál, meglepődtél, mert nem volt bejelentve kismillió film, az a saját lábán is megtudott állni egy akkor 14 éves franchise kicsúcsosodásaként, allstar gálájaként és totális rebootjaként egyaránt. A Végtelen háború viszont ennek ha akarna se tudna megfelelni. Egy olyan széria két részes kicsúcsosodásának az első fele, amely már utóbbi miatt sem lehetne kerek egész film (lásd még Harry Potter), viszont mindemellett temérdek franchise-t is fog össze amellett, hogy önmagában véve is egy folytatás. Pont ezért a karakterek jó részének a súlya, drámája nem ebben a filmben működik, mivel itt nincsen megalapozva, hanem korábbról hozták magukkal. Kivételnek ezen a téren megint csak az Őrzők, valamint Thanos és Gamora szálát mondanám, mert az az előzmények nélkül is tisztán kivehető, működőképes, drámai.

És ezek után adja magát a kérdés (csakhogy mégis felszálljunk egy kicsit a hype vonatra), hogy hogyan tovább az egy év múlva érkező negyedik részig? Egyelőre az egyik kulcsot a nyáron érkező Hangya és Darázs szolgáltathatja, hiszen az eddig kikerült forgatási képek alapján Scott Lang (Paul Rudd) karakterével kiegészülve az időutazás technológiájával egészen az első Bosszúállók film végi csatájáig visszamennek a hősök. Az Idő Kő nélkül a megoldást nyáron kaphatjuk meg, hiszen annak története nem kis részt akörül fog játszódni, hogy hogyan hozzák vissza a kvantum térben rekedt eredeti Darazsat (Michelle Pfeiffer) és azon a síkon ugyebár teljesen másképp telik az idő, vagyis Hank Pym-nek (Michael Douglas) minden ellenszenvét félredobva ismét össze kell állnia egy Starkkal. Marvel Kapitányról és Brie Larson figurájáról egyelőre még ennyi infónk sincs, leszámítva, hogy az elporladt Nick Fury egy 90'-es évek beli csipogóval kíván ráüzenni a legerősebb szuperhősre (mivel a film akkor fog játszódni), de az már bizonyos, hogy a legerősebb hérosz elengedhetetlen lesz egy ekkora kudarc után ahhoz, hogy bosszút állhassanak Thanoson (most nyert igazán értelmet a csapatnév). Ezzel együtt pedig ott van annak a lehetősége is, hogy az eredeti Bosszúállók csapata valamilyen módon áldozatot hoznak, hogy a többiek élhessenek, avagy visszatérhessenek, így például a Kapitány és Vasember is befejezheti az útját, ugyanakkor Hulkban és Thorban még bőven lenne potenciál, külön-külön és együtt is. Viszont a felvetett időutazás lehetősége, a holtak visszatérése pont az a hiba, amit a képregények is rendre elkövetnek és a filmek is rendre élnek ezzel az eszközzel, elvéve az élét a téteknek. Russoék a Tél Katonájában ezt kétszer is meglépték (Bucky esetében ez megkerülhetetlen volt, viszont ugyanabban a filmben Nick Furyval is elsütötték) és a visszatáncolás a Polgárháború végén is jelen volt abban az ominózus levélben, még ha annak hatása most is tetten érhető volt a Kapitány segítségét képtelenül kérő Tony képében. Nagyon veszélyes vizekre eveztek a készítők, mivel amellett, hogy az elvárások jórészét teljesítették, avagy felülmúlták, nem kis részt a temérdek karakter mesteri mozgatásával és kiegyensúlyozásával (azt írtam már, hogy "Hűha!!!"?), emellett tovább fokozták is azt, amelyekből veszélyes lesz jól kijönniük, megfelelni mindennek, pláne ha a fenti módszerekhez nyúlnak. Hiába ígérnek még nagyobb, összetettebb, hosszabb finálét, nem kéne a célegyenesben nekik sem elbukniuk, máskülönben az a végtelenségig fog visszhangozni a mindenségben.

És Ti hogy láttátok a filmet? Miben értetek egyet a fentiekkel? 

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.