Egy forgatókönyv felépítése és a három felvonásos struktúra

|

Milyen elemekből és hogyan épül fel egy film forgatókönyve? Forgatókönyvírásra fókuszáló cikksorozatunk legújabb része ezekre a kérdésekre ad választ magas szinten, legyen szó formai követelményekről vagy a három felvonásos struktúra előnyeiről és veszélyeiről egyaránt.

Korábbi cikkeink a témában:

Mesteri antagonisták a filmvásznon: mitől lesz egy ellenfél több, mint szimpla gonosz?
Hősök és antihősök: A hős útja
Karakter vagy történet? - A forgatókönyvírók két fajtája
A logline ereje, avagy hogyan add el a sztorid egy mondatban?
A műfajkeverés határai: a zsánerek megújulása Hollywoodban

Szót ejtettem eddig a logline szerepéről, a különböző típusú írókról, a karakter (hős) útjáról, elmélkedtünk, hogy milyen a jó antagonista, no meg persze belekóstoltunk "kicsit" a zsánerelméletbe is. Legújabb, forgatókönyvírással foglalkozó cikkemben a filmek struktúráját és a narratíva felépítését veszem elő. Viszont! A helyzet az, hogy itt tényleg el tudnék szállni és két napig tartana elolvasnotok a cikket, ha tényleg igazán mélyre mennék a témában. Úgyhogy első körben tényleg csak az alapokról lesz szó, később pedig tervezem, hogy egy második körben tovább részletezem a most leírtakat.

Egy apró megjegyzés: mivel ennek a témának részletesen inkább angol forrásokban fogtok tudni utánajárni, ezért a legtöbb esetben egy-egy fontos szakkifejezést zárójelben angolul is megemlítek, hogy tudjátok, mire kell keresni.

Vágjunk is bele, mert tényleg sok a dolgunk. Szóval a forgatókönyv…

Hirdetés

"A laza szigor", avagy a forgatókönyvek felépítése

…nem igazán egy leíró műfaj. Talán a leginkább szembetűnő különbség a hagyományos próza és a forgatókönyv között, hogy előbbiben számtalan részletes hely, karakter, korszak stb. leírással találkozunk. A Gyűrűk ura büntetlenül mesélhet több tíz oldalt a hobbitok társadalmi berendezkedéséről. A Harry Potterben sem sajnálta Rowling a tintát, mikor a roxforti kastély rejtélyes folyosóit és termeit mutatta be nekünk. Egy film esetén viszont nem engedhetünk meg magunknak oldalakon átnyúló, részletes jellemzéseket.

A film ugyanis inkább a cselekményre és a karakterek tetteire, döntéseire koncentrál - a részletes leíró jellemzés közel teljes elhagyásával. A forgatókönyvekre emiatt a könnyed, gördülékeny olvashatóság jellemző, még a színdarabokéhoz hasonló formátum is ezt segíti elő. Az angol és a magyar elnevezés is egyébként találó: előbbi ("screenplay") tartalmazza a színpadi játékot ("play") idéző eredetet, utóbbi pedig kifejezi, hogy a filmes stáb milyen könnyedén tudja a forgatások alatt olvasni ("forgatni") ezeket a dokumentumokat.

Azt hinnénk, hogy a filmes szakmában totál laza szakemberek dolgoznak, viszont ha a forgatókönyv formai követelményei a téma, akkor bizony nincs kegyelem. A formátum már több évtizede ugyanazokat a bevált formázásokat és elemeket tartalmazza, amit ha valaki nem követ, az bizony rögtön mínusz ponttal indul és ráaggatják az "amatőr" plecsnit. Direkt úgy lett kitalálva ugyanis a margók helyzetétől kezdve egészen a betűtípusig- és méretig minden, hogy megfeleljen egy rendkívül fontos szabálynak: egy oldal nagyjából egy perc legyen a vásznon. Ha te beadsz egy 120 oldalas forgatókönyvet egy pályázatra, akkor bizony azt egy 2 órás filmként fogják kezelni - szóval ha csak a bevezetőt írtad le ekkora terjedelemben, az úgy instant bukó.

Tipp: Nem fogom leírni teljes körűen a szabályokat, mert nincs az a Tarantino, hogy én itt pixelpontos számadatokkal untassalak titeket. Viszont számtalan helyen megtaláljátok neten a hivatalos formátumot, ráadásul vannak olyan forgatókönyvíró szoftverek, amik eleve tartalmazzák is ezt a sablont.

A formázáson túl egyébként nem operál túl sok speciális elemmel egy forgatókönyv:

1. Jelenet fejléc ("Scene Heading" vagy "Slugline"). Három infót tartalmaz az adott jelenetre nézve: belső vagy külső helyszínen járunk-e (INT./EXT.), a helyszín konkrét neve (pl. ebédlő, kocsi, Halálcsillag irányítóterem) és a napszak (reggel, dél, késő éjjel stb.). Az első és az utolsó is a világítás miatt fontos információ az operatőrök és a fénytechnikusok munkája során.

2. Cselekvés/történés leírása ("Action"). Például: "Michael megtalálja és magához veszi az elrejtett pisztolyt a WC tartály mögött. Elrejti az öltönyzakójába, majd kisétál a fülkéből, megmossa a kezét, visszatér az étterembe."

3. Karakter neve ("Character"). Mutatja, hogy épp ki beszél a jelenetben.

3.5. Zárójeles megjegyzés ("Parenthetical"). Extra információ a karakter párbeszédét illetően, legyen szó valamilyen különleges érzelmi állapotról (pl. "haragosan", "sírva") vagy valami mellékes tevékenységről (pl. "kólát szürcsölve", "haját igazítva"). Általában egészen keveset használják.

4. Párbeszéd ("Dialogue"). Konkrét párbeszéd szereplők között (vagy belső monológ).

5. Átvezetés ("Transition"). Mutatja, hogyan és hova ugrunk át a jelenet után vagy közben (pl. emlékképek bevillanása).

+1: Kamera utasítások...? Ez egy roppantul kényes téma és általában nem is szeretik, ha ilyenekkel pakoljuk tele a forgatókönyvünket. Könnyedén elkövethetjük ugyanis a papíron rendezés ("directing on paper") hibáját, amikor is megpróbáljuk megmondani és elvégezni a rendező/operatőr munkáját a számtalan képbeállítással. Ráadásul az olvasót is kiragadjuk az élményből, ha folyamatosan a kamerára hivatkozunk. Kerüljétek, kivéve ha a sztori szempontjából tényleg valami fontos és meghatározó kamera mozgást vagy pozíciót szeretnétek leírni.

Tipp: Gyakorlatilag a legtöbb film forgatókönyvét megtaláljátok a neten különböző adatbázisokban. Érdemes belekukkantani, hogy egy-egy kedvenc jeleneteteket hogyan írtak meg egykoron a megálmodói.

És gyakorlatilag ennyi. Legalábbis ami a forgatókönyv tartalmi és formai követelményeit illeti. Most már tényleg lássuk, hogyan is épül fel egy sztori - legalábbis magas szinten.

Ütemek, jelenetek, szekvenciák és felvonások

A legkisebb szerkezeti elem egy film cselekményében az ütem ("beat"), ami gyakorlatilag a legapróbb, érzelmi változás egy karakterben. Okozhatja bármilyen kis vagy nagy kaliberű döntés, történés, konfliktus. Legyen szó arról, hogy a karaktert megölelik vagy megütik, hazudik a másiknak vagy megtudja, hogy a fekete ruhás asztmás csávó mindvégig az apja volt.

Az ugyanazon helyszínen, egymás után játszódó, ugyanazt a lokális célt szolgáló ütemek egy sorozata a jelenet ("scene"). A jelenetek helyhez kötöttek és minden esetben, ha új helyszínre vezeti a karaktert a történet, egy új jelenet is kezdődik.

Az egymáshoz szorosabban kapcsolódó és a történet/karakter szempontjából ugyanazt a témakört vagy konfliktust körüljáró jelenetek alkotnak egy szekvenciát ("sequence"). Sokszor önállóan, kisfilmként is megállnák a helyüket.

Példa szekvenciára: az Ocean's Eleven-ben (vagy igazából bármelyik heist moziban) fontos szerepet kap a csapat összeverbuválása. Viszont ezt több jelenet is bemutatja (általában minden szereplőnek jut 1-1), ők közösen pedig egy szekvenciát alkotnak, hiszen ugyanazt a témát mutatják be. Rusty, Ruben, Linus, Saul, Yen, Robbantós, az ikrek és a többiek beszervezése más-más helyszínen és stílusban történik - de mind ugyanazon szekvencia részeként.

Óriási túlzás és kerekítés következik, de egy hollywoodi filmben általában 8 szekvencia található (hangsúlyozom még egyszer, nem mindig). Ez két főbb oknak tudható be:

- Egyrészt még régen a filmes tekercsek nagyjából 12-15 percnyi anyagot voltak képesek rögzíteni. Egy 90-120 perces film esetén ez tehát leosztva kiadja a nagyjából nyolcas átlagot.

- A másik indoknak pedig köze van - ahogy rövidesen látni is fogjátok - a következő, utolsó szerkezeti elemhez: a felvonáshoz. Csak hogy még egyszer visszatérjünk a színházi eredethez.

A felvonás ("act") gyakorlatilag egy-egy film legnagyobb szerkezeti egysége. Ahogy Arisztotelész is mondta egykoron, egy történetnek van eleje, közepe és vége.

A három felvonásos struktúra

Filmes fronton is ezt az ógörög bölcsességet képezték le egykoron, megalkotva a film előkészítését ("setup"), az ütköztetést, á la a konfliktus kifejtését ("confrontation") és a megoldást ("resolution").

Visszautalva a cikk "alapozó" jellegére, a következőkben a leginkább elterjedt, három felvonásos struktúrát fogom felvezetni és bemutatni. Később még visszatérünk rá, hogy ez miért pofonegyszerű, ugyanakkor rendkívül félrevezető is egyszerre.

Az első felvonás kb. 20-30 perc és nagyjából 2 szekvenciát tartalmaz. A második felvonás a leghosszabb, általában egy egész óra és ~4 főbb szekvenciából áll, míg a záró, harmadik felvonás pedig ismételten 20-30 perc és az elsőhöz hasonlóan újabb 2 szekvencia. Ha jó a matekom, akkor kijön a már említett 8 szekvencia.

Egy sokkal szerencsésebb, emberi megközelítésből: egy felvonás gyakorlatilag akkor ér véget (és a következő akkor kezdődik), mikor a protagonista, a központi karakter egy visszafordíthatatlan döntést hoz meg.

Syd Field "Forgatókönyv - A forgatókönyvírás alapjai" (Screenplay - The Foundations of Screenwriting) című könyve 1979-ben (te jó ég, már 40 éves ez a könyv...) gyakorlatilag bibliaként terjedt el a zsenge, feltörekvő írók körében. Végre volt valaki, aki megmondta a "trút" és segített mindenkit - írókat és a protagonistákat egyaránt - elindulni az úton. Ő hozta be igazán a köztudatba a három felvonásos struktúrát, az alábbi fontos elemekkel.

Az összesen három felvonást két főbb cselekmény pont ("plot point") választja el egymástól: értelemszerűen az első pont az első- és második felvonás átmenetét, a második pont pedig a második- és harmadik felvonás átmenetét jelöli.

Az első felvonásban megismerjük a hőst és a világot, valamint történik valami, ami mindezt felforgatja. Ez a konfliktust kiváltó esemény, a lőporos hordó ("inciting incident"), ami a feje tetejére állít mindent.

- Luke Skywalker a legújabb droid szerzeményt takarítva hirtelen egy titkos segélykérő üzenetre bukkan, melyet a lázadók vezetője, Leia hercegnő küldött a rejtélyes Obi-Wan Kenobinak.

- Marty McFly élete gyökeresen megváltozik, mikor őrült tudós barátja, Brown doki bemutatja neki, hogy sikeres időgépet csinált a DeLorean-ből.

- Az Eredetben a főszereplő Cobbot egy sikertelen akció után becserkészi a korábbi célszemély, Saito, hogy egy szokatlan munkát ajánljon fel számára: információ kinyerése helyett ezúttal épp, hogy gondolatokat kellene elhelyezni egy rivális cégvezető fejébe.

Általában a legtöbb főhős nem akar tudomást venni az arcukba robbant "lőporos hordóról" és próbál visszatérni mindennapi életébe és világába. Ám ez rövidesen kiderül, hogy lehetetlen és a hősnek cselekednie kell: ekkor érkezünk el az első cselekmény ponthoz. A protagonista elhatározza, hogy "válaszol a hívásra" és úgy dönt, elindul az úton, hogy elérje célját.

A második felvonás a főhős tervéről és konfliktus kifejtéséről szól a célhoz vezető, rögös úton. A három felvonásos struktúra finomításával kapcsolatban szokás beszélni négy felvonásosról is: ekkor az Act II. közepén ("midpoint") megjelenik a "nincs visszaút" pillanat a főhősre nézve, amely kettőé osztja a trükkös második felvonást.

A felvonás legvégén a második kiemelt pontnál szokott bekövetkezni a hős látszólagos bukása. Ez a film legmélyebb és legkilátástalanabb pontja ("the rock bottom"), úgy tűnik, minden elveszett és a főhős elbukott.

Itt, ahogy áttérünk a harmadik felvonásba játszik fontos szerepet az önmegvilágosodás ("self revelation"): hősünk ráébred, hogy valami fundamentálisan el van benne rontva és nem élheti így tovább az életét. Fel- és beismeri hibáit, változni és fejlődni akar annak érdekében, hogy elérje célját. Legalábbis a legtöbb filmben. A Keresztapában ez a lépés például pont, hogy hiányzik, hiszen ott Michael leereszkedését követhetjük nyomon, hogyan válik ő maga gyakorlatilag a Sátánná.

A harmadik felvonásban pedig elérjük a tetőpontot és a megoldást ("climax"), az utolsó nagy ütközetet a főhős és az antagonista között. Gyakran találkozunk itt még valami extra csavarral és utolsó nagy döntéssel:

- Luke végre hinni kezd az Erőben és annak segítségével elpusztítja a Halálcsillagot, viszont ez nem sikerülhetett volna Han Solo segítsége nélkül, aki hirtelen visszatér.

- Marty sikeresen visszatér a jövőbe, ám hiába siet vissza a parkolóba, újra átéli, ahogy Dokit lelövik a terroristák. Csakhogy Doki végül hallgatott Marty-ra és a golyóálló mellény megmentette az életét.

- Az Eredetben fény derül Mal halálára és hogy Cobb miért tudta pontosan, hogy lehetséges az incepció megvalósítása.

A protagonista itt vagy győzedelmeskedik vagy elbukik, a világ valamilyen formában megváltozik és a történet lezárul.

Tipp: A neten szintén számtalan elemzést találtok a témában, ahol konkrét filmeket és forgatókönyveket vesznek nagyító alá a három felvonásos struktúra oldaláról. Gondolkozzatok el néhány kedvenc filmeteken, hogy szerintetek melyik pont nagyjából hol található, aztán pedig ellenőrizzétek magatokat az online elérhető elemzésekkel.

Három felvonásos struktúra - A hiba a tervben

Nagyjából ez a három felvonásos struktúra. Most hagyok egy kis gondolkodási időt, hogy agyaljatok picit az elhangzottakon és megválaszoljatok egy fontos kérdést: vajon hol bukik ebbe bele a legtöbb író és miért borzasztóan félrevezető ez a fajta szerkezeti megközelítés? Visszaszámlálás indul:

3…

2…

1…

Nos, a második felvonásnál. A legtöbb forgatókönyv sajnos itt, ennél a rendkívül terjedelmes résznél dől a saját kardjába. Hogy miért?

Az egyik ok egy általános igazság: tényleg ez a legnehezebb. A történet elejét könnyedén el tudjuk képzelni: bemutatjuk kicsit a világot és a főhőst, felvezetjük a szálakat illetve írunk valami erős "lőporos hordót", ami elindítja az úton a karaktert. Sima liba. A harmadik felvonás hasonló: általában azt is tudjuk, hogyan akarjuk lezárni a sztorinkat, mi lesz az utolsó nagy ütközet és megmérettetés, no meg persze milyen végső üzenettel zárul a filmünk. Gyerekjáték.

No igen, csak a kettőt összekötni egy izgalmas cselekménnyel, úgy, hogy a konfliktus erejét és a tétet folyamatosan növeled, piszkosul nem könnyű feladat. Vessetek csak egy pillantást az alábbi ábrára, ami a feszültséget és a konfliktus szintjét, emocionális töltetét ábrázolja az idő előrehaladtával:

Ezt a lépésről lépésre adagolást rendkívül nehéz papírra vinni. Főleg, hogy sok író nem szereti bántani a karaktereit, emiatt pedig gyakran nem elég erősek a konfliktusok.

A másik indok egyébként pedig épp annak tudható be, ha valaki görcsösen ragaszkodik az előbb felvázolt, három felvonásos struktúrához. Ez ugyanis rendkívül vázlatos és egy 120 perces filmet megírni úgy, hogy "Nesze, nagyjából ez meg ez történik a három felvonásban, a 30. és a 90. oldal környékén legyen valami meghatározó döntés, aztán hajrá!" - na ez nem megy.

Mi a megoldás?

Tovább finomítani és részletezni a cselekmény szerkezeti felépítését, méghozzá a karakter szemszögéből. A három felvonásos struktúra mintájára megjelent például az 5, illetve 6 felvonásos is, valamint találunk 8- és 12 főbb lépésből álló struktúrákat is a hős útjára felhúzva. És persze ott van John Truby, aki nyíltan kezdte el kritizálni és támadni a Syd Field-féle három felvonásos struktúrát: könyvében 22 fő lépést különböztet meg a karakter fejlődésének oldaláról megközelítve.

De ez már tényleg egy másik cikk témaköre. Remélem ismét sikerült pár új és érdekes infót elhozni számotokra ebben a cikksorozatban, kérdésekkel pedig nyugodtan bombázhattok odalent a komment szekcióban.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.